Az apátúr a kápolnába vezette Lebée Lászlót, mely tele volt festve angyalok és ördögök képeivel; angyalokéval, akik diadalmaskodnak, égbe hívogatnak, és ördögökével, akik incselkednek, csúfolódnak, s még legázolva is agyarkodnak. A belépő előtt valamennyi festett kép élni látszott, mozgott, reá nézett. – Csak egyetlenegy alak nem mozdult, nem nézett: az a halavány, kiterített alak, a ravatalon.
Ráismert. Még ugyanaz, az öltözet volt rajta, amelyben utoljára látta. Halott arcán halálcsendes nyugalom borongott, összetett két kezében az ezüstfeszület, kisujján a férj jegygyűrűje.
Lebée László szédülve térdelt le a ravatal lépcsőjére, s elszórta annak a szőnyegén az apró kenyérkéket, azt várva, hogy talán valami csuda történik vele, tán rózsákká válnak?
A rácsozott karzat mögül mint égből jövő szózat zengett alá az apácák éneke.
Lebée László borzadva tekinte a halott arcra. Nem merte, nem akarta a holtat azzal megbántani, hogy odaboruljon rá és megcsókolja.
Talán attól félt, hogy a halott vissza találja neki adni a csókot, s soha nem bocsátja el magától többet?
Csendesen imádkozva hajtá le a fejét a koporsó szélére, Mária pedig onnan nézte őt a karzat aranyozott rácsozata mögül.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.