Az inventáriumok, többnyire még a kevésbé akkurátus latin nyelvűek is, fajtánként adták meg a lőpor mennyiséget. E megkülönböztetés eredete a XV. század elejére nyúlik vissza. A lőport ekkor még csak lisztfinomságú alakban gyártották. Ez azonban érzékeny volt a nedvességre, lassan égett, sok lőporcsapadékot hagyott, s ha túl erősen ledöngölték, csak égett és nem robbant. Ráadásul a három alapanyag a szállításkor fellépő rázkódástól a hordókban, zsákokban fajsúly szerint szétvált, s emiatt külön kellett szállítani és a helyszínen összekeverni az elemeket. Ám 1420 körül véletlenül felfigyeltek arra, 703hogy lisztporban a nedvesség hatására részben feloldódó salétrom, a másik két alkotórésszel megfelelő arányban keveredve, csomókká állt össze. Száradás után ezeket széttörve szabálytalan szemcséket kaptak, amelyek sokkal hevesebben égtek (vagyis sokkal gyorsabban fejlődött a lőporból gáz), mivel az égés a szemcsék között, nem pedig a szemcséken belül történt. A tűzmesterek ezután már tudatosan állították elő a nedvességnek is jobban ellenálló szemcsés lőport. A szemcsék mérete alapján már a XV. század közepén elkülönítettek lőporfajtákat, úgymint a lisztport, a szemcsés port és a gyúlyukba való, adalékanyagokkal éghetőbbé tett, finom gyújtóport. A XVI. századra pedig kialakultak a lőpor alapfajtái: a tüzes szerszámokba való szertári lőpor, a lövegekbe töltött ágyúpor, a katonai kézi lőfegyverekhez használt muskétapor és a vadászpuskákba, illetve felporzásra való gyújtópor. Mint az alábbi táblázatból látható, a kassai jegyzékekben az utóbbi csak kétszer fordul elő, viszont megkülönböztették a szakállasport és a puskaport.
Az alapanyagok tisztasága és a keverési aránya is befolyásolta a lőpor minőségét. Már korán kísérleteket folytattak a hatóerő növelésére, az ideális keverési arány elérésére, hogy csökkentsék a lőporfogyasztást. A legjobb hatásfokú lőpor 75% salétromot, 13% faszenet és 12% ként tartalmazott. Ennek használatát azonban a salétrom magas ára, illetve a lövegek anyagának teherbíró képessége korlátozta. A kísérletek során számos csőrobbanás történt, ami sok tüzér életébe került. A szemcsés lőpor megjelenésével pedig szükségtelenné vált a magasabb salétromtartalmú finom lőpor alkalmazása, mivel az mintegy háromszor erősebbnek bizonyult az utóbbinál.
Az előbb említett lőporfajták mindegyike megtalálható a kassai inventáriumokban is. Sőt, időnként még a tönkrement lőport is beleltározták. A lőport a ún. tonnákban, azaz hordókban (latinul vascula, tunella, vas) tárolták. Az 1552. évi német jegyzék – talán túlzott akkurátussággal – még hordónként adta meg a lőpor súlyát és fajtáját, a későbbiekben azonban már csak tárolóhely szerint és fajtánként összesítették. A mérésnél figyelembe vették a fa tartóedény súlyát és csak a lőpor nettó súlya szerepel a jegyzékben.
A kassai lőporgyártásra az inventáriumokban is számos utalást találunk. Az 1561. évi jegyzékben például a salétrom mennyiségének megállapításakor odaírták, hogy abból naponta elvesznek a lőporkészítéshez, az 1577-es összeírás pedig jól ellátott lőpormalomról 704szól, a XVII. századi jegyzékek végén pedig már részletesen felsorolják a lőpormalomban található eszközöket. Ebből megtudjuk, hogy a malomban tizenhat ún. kölyü (Stempel, portörő rúd) dolgozott, amelyeket feltehetően vízzel hajtottak. A szénégető kemence („KholPren offen”) említése arra utal, hogy a lőporhoz szükséges faszenet, vagy annak egy részét, helyben égették.
A lőporgyártás volumenéről az 1577-es felmérés alapján alkothatunk fogalmat. Itt utalást találunk arra, hogy a végvidék várainak ellátására külön tároltak 700 mázsa lőport, amit az összeírók keveselltek, s javasolták további 500 mázsa helyben történő készítését. Ehhez már rendelkezésre állt 700 mázsa salétrom (amit még meg kellett főzni) és 150 mázsa kén. Ennek összköltségét a biztosok 6175 forintban állapították meg.
A lőpor összmennyiségének változásából nehéz átfogó következtetést levonni, mivel egyrészt a jegyzékek többször nem adják meg, milyen fajtájú lőporról van éppen szó, másfelől ezek az adatok is csak egy pillanatnyi állapotot tükröznek.
|
Zeug- oder Stuckpulver,
pulveres bombardarum
|
Hakenpulver, pulveres pixidum barbatarum
|
Handrohrpulver, pulveres pixidum manualium
|
Zündkrautpulver
|
Faulpulver
|
Pulver
|
összmennyiség
|
mázsa
|
tonna
|
1552. jan. 15.
|
60,98
|
9,06
|
8,28
|
|
65,00
|
42,00
|
185,32
|
9,266
|
1552. jan. 17.
|
|
|
|
|
|
143,32
|
143,32
|
7,166
|
1554
|
220,92
|
56,76
|
26,08
|
|
|
|
303,76
|
15,188
|
1555
|
213,24
|
56,76
|
13,28
|
|
|
|
283,28
|
14,164
|
1557
|
111,52
|
|
|
|
|
81,34
|
192,86
|
9,643
|
1561
|
|
|
|
|
|
111,00
|
111,00
|
5,550
|
1570
|
247,28
|
149,17
|
|
58,05
|
|
454,50
|
25,452
|
1577
|
727,28
|
|
(727,28)
|
|
727,28
|
40,728
|
1640
|
|
|
|
|
|
|
299,00
|
14,950
|
1647
|
92,68
|
70,68
|
17,75
|
|
|
10,27
|
191,38
|
9,569
|
1650
|
|
|
|
|
|
156,27
|
156,27
|
7,814
|
1662
|
38,57
|
79,57
|
12,86
|
1,00
|
|
16,37
|
148,37
|
7,418
|
1669
|
134,56
|
74,07
|
31,95
|
|
|
|
240,58
|
12,029
|
Ha fajtánként vizsgáljuk a lőpor mennyiségének alakulását, akkor kitűnik, hogy a Haken- és a Handrohrpulver aránya és mennyisége folyamatosan növekedett az összmennyiségen belül. Ez pedig összecseng a kézi lőfegyverek számának emelkedésével.