HRABAL, BOHUMIL (1914–1997, cseh író)
… egy valamirevaló könyv mindig máshová és kifelé mutat.
… láttam, milyen pontos Rimbaud verse, hogy az eszmék harca ugyanolyan szörnyű, mint bármilyen más háború; végiggondoltam Krisztus kegyetlen mondatát, hogy nem békességet hoztam, hanem fegyvert.
Az ég nem emberséges, de tán van valami, ami több, mint az ég; az együttérzés és a szeretet, amiről már elfeledkeztem, és amit már elfelejtettem.
… véget ért az a korszak, amikor a munkás térden állva és a kezével és a tenyerével győzködött az anyaggal, mintha birkózna vele, két vállra fektetné, így minden régi típusú munkás elnyűtt és mocskos volt a munkától, mivel a munkát a testére kellett szabadítania.
… a legokosabb madár a világon a holló és a varjú. Semmi csatasorban repülés, semmi félkatonai alakzat az égen, mindegyik arra csatangol, amerre tud, és a célját így is eléri.
A szexus névtelen, az érosz névre szóló…
Mindig is szerettem a társaságot, ahol a söröskorsók emelgetése közben megszűnnek a gátlások, az emberek szabadon beszélnek.
Vannak munkák, amelyekhez a filozófia már nem elég, teológiára van szükség.
Az igazgató úr azt mondta, hogy minden diáknak azt kell akarnia, hogy a legeslegnagyobb valaki legyen, hogy az életben azt kell akarnia, hogy elnök legyen és Bata gyáros és legfelsőbb bíró és postaigazgató, de én a szorgalmi házi feladatban azt írtam, hogy munkanélküli szeretnék lenni. Egy ilyen munkanélküli nem jár munkába, mint ahogy én járok kényszerűségből az iskolába. A tér minden este tele van munkanélküliekkel, akik vidámak és hangosan kiáltoznak egymásra …
… a sörgyári könyvek példamutató vezetéséhez az írnoknak olyan keze kell hogy legyen, mint egy zongoristának vagy egy hegedűsnek.
Mi, szlávok szörnyen érzékenyek vagyunk.
Díszgyász. Bp., 1981. Hosszú Ferenc, V. Detre Zsuzsa.