II. OSZTÁLY: BELLÉGZETŰEK (ENTEROPNEUSTA)
II. OSZTÁLY: BELLÉGZETŰEK (ENTEROPNEUSTA)
A nyílférgekhez hasonlóan ezek is közvetlen rokonságnélküli, különálló csoportot alkotnak. Testük csillóval borított, féregszerű, legfeljebb 15 cm hosszú, hengeres és a lekerekített hátsó testvég felé lassan vékonyodik. Mellső testvégükön igen mozgékony és összehúzható orrmány képében az ú. n. „makk”-ot különböztetik meg. A makk és az utána következő szakasz között erős befűződést látunk. A makknak, mint váltakozva duzzadó és elernyedő testnek segítségével mozognak az állatok a tengerfenék homokjában. A makk után következik a középtest gallér-része, mely kissé lapult; ezt a következő testszakasztól szintén gyűrűbefűződés különíti el. Az utána következő hosszú törzs az egyeneslefutású belet és az ivarszerveket rejti magában. Az állatok váltivarúak. A három említett testszakasznak külön saját testürege van s így ezek az állatok is háromszelvényűek. A száj a gallér hasoldalán nyílik s azonnal az ú. n. kopoltyúbélbe vezet, melynek falát mindkét oldalon kopoltyúrések vágják át. Ezeken a testfalon keresztül egyenesen a felületre vezető kopoltyúréseken át távolodik el a garattérből a szájon át felvett lélekzővíz, miután a rés falai a lélekzéshez szükséges oxygéniumot a vízből felvették. A helyhez, vagyis kopoltyúkhoz kötött légzéssel van kapcsolatban az, hogy az állatoknak vérérrendszerük is képződött. Az Enteropneusták földigiliszták módjára homokat nyelnek, melyből a felhasználható táplálékot a bél emészti ki.
A bellégzetűek egyetlen családhoz, a Balanoglossidákhoz tartoznak. Az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben él a Balanoglossus clavigerus Chiaje, melynek alkatát a mellékelt ábráról ismerhetjük meg.
3. Balanoglossus clavigerus Chiaje nagyítva.
A Földközi-tengerben honos továbbá a Glossobalanus minutus Kow. is. A tojásból kikelő állatok álcastádiumon mennek keresztül. Az álcát, mely egy pár csillózsinórt visel, tornariának nevezzük.
4. Tornaria-álca a oldalról és b hátfelol tekintve, o = száj, A = alnyílás, S = érzőmező (tetőszerv), W = makküreg, c = szívkezdet, P = gallér és P' = másodlagos testür.
Ez alkatának némely részletében a „tüskebőrűek” álcáira emlékeztet. Az álcák hasonlatossága és a makknak, mint helyváltoztató szervnek a „tüskebőrűek” vízérrendszerével való hasonlatossága arra késztett némely búvárt, hogy a két állatcsoport között rokonságot keressen. Némelyek azonban a kopoltyúrések alapján inkább a „gerinchúrosok”-kal való rokonságnak a hívei. Valószínű azonban, hogy a búvárok mindkét csoportjának igaza van. Tudniillik a „tüskebőrűek”-et s az itt megbeszélt Olygomerákat, továbbá a „gerinchúrosok”-at coelomaképződésüknek azonosságán kívül az a közös vonás is jellemzi, hogy valamennyien az állatország deuterostomiás csoportjába tartoznak, amely csoportban a bögrelárva: gastrula ősszájnyílása a kész szervezet végbélnyílásává lesz, az új szájnyílás pedig a bőrnek, a zsákszerű bélcső fenékrészétől kiváltott betüremkedéséből és másodlagos áttöréséből képződik.
