Körmendi csata.
Körmendi csata.
Másnap (július 25-én) a bádeni őrgróf, a ki seregével Muraszombaton és Dobrán át ért Szent-Gotthárdra, szintén Csörötnekre szándékozott előnyomúlni, de útközben egy huszár hozta a hírt, hogy e falunál nagyobb török csapat táboroz. Bár ez hihetetlennek látszott, Montecuccoli mégis megállást parancsolt.
Ezalatt Nádasdy Batthyányval, a Schack-féle dragonyosokkal és a horvát gyalogezreddel Körmend alatt egy órányira egyesült, a horvát ezredet a Rába átjáróinak őrizetére hátrahagyva, gyors menetben Körmendre 210vonult. A Rába átjáróínak őrizetére bízott horvát ezred egy felbukkanó török csapattal csakhamar össze is ütközött; tőlük egy zászlót elvéve, a folyón túl is üldözte őket, azonban egy nagyobb janicsár-csapat elől kénytelen volt visszatérni előbbi állásába. Még Nádasdynak e napon Körmendre érkező csapatai is sikerrel ütköztek össze egy török portyázó-haddal s tőlük nagyobb zsákmányt vettek el.
A mint másnap hajnalban (július 26) a francziák és a birodalmi hadak is Körmendre érkeztek, már messziről füstölgő falvak hirdették a török sereg zömének közeledtét. Reggel felé már kibontakoztak az egyes csapatok, közbe-közbe heves puskaropogással közeledve a Rába felé.
A német birodalmi sereg vezére, Hohenlohe, a törökök közeledtére a Rába átjáróit mindenütt katonákkal szállotta meg, amiben Batthyány, a terep-viszonyok alapos ismerője, szolgált útbaigazítással. A francziák Chateauneuf vezérlete alatt hosszú csövű puskáikból kezdtek tüzelni az ellenségre, de a fegyver nehézkes volta miatt nem sok eredménynyel. Délután két órakor a várból ágyúkkal kezdtek lövöldözni a mezőn tanyázó törökökre, a lovasságot pedig, mivel nem használhatták, Körmend szűk utczáin, egy puskalövésnyire helyezték el. E napon Eszterházy Pál gróf is Körmendre érkezett.
Estefelé kigyuladtak az őrtüzek, a csapatok erős védelmi állásba helyezkedtek.
27-ikén délelőtt egyik fél sem mozdult, déltájban azonban a törökök hirtelen felkerekedve, nagy erővel, erős puskatűz közepett, a várkapuval szemben levő hid őrizetére bízott magyar csapatra törtek, de a csakhamar megjelent franczia segédcsapatok visszaszoritották őket. Eközben megérkezett Montecuccoli is seregével.
Körmend akkor nagyon elhanyagolt állapotban volt. Az alacsony falak miatt főleg a franczia lovasság volt kitéve az ellenség pusztitó tüzének; úgy, hogy mialatt a halottakat eltakaritották s az őrséget felváltották, többen megsebesültek; maga Coligni gróf, a francziák parancsnoka is, miért is a franczia lovasság védettebb helyre rendeltetett.
A török látván, hogy minden átjáró el van foglalva, hátrálni kezdett, de még mielőtt visszavonultak volna, a nagyvezir egy utolsó támadást kisérlett meg. A város felső részén elhelyezett bádeni ezredhez küldött két csapat török lovast, de alig értek ezek a Rábához, az őrgrófsági ezred puskatüzétől megtizedelve, hátrálni voltak kénytelenek.
Ezzel végett ért a körmendi csata, mely ugyan hadászati szempontból nem nagy fontosságú, azonban, előcsatája lévén a Szent-Gotthárdnál vivott ütközetnek, a későbbi eseményekre lényeges befolyással birt, mert, ha a török Körmendnél átkél a Rábán, alig emlékezhetünk meg a Szent-Gotthárd mellett kivívott győzelemről.
Mégis, hogy úgy Montecuccoli, mint a későbbi német irók ezt a csatát igen csekély jelentőségűnek tüntetik fel, vagy éppen nem méltatják figyelemre, annak kettős oka van. Ugyanis Körmendnél a vezérlet Hohenlohe kezében volt; Montecuccoli csak a későn érkezett néző szerepére volt utalva, másodsorban pedig, eltekintve pár dragonyostól, az egész csatában csakis francziák, magyarok és horvátok vettek részt.
Minthogy a Rábán az átkelés meghiusult, a törökök másnap (julius 28-án) Csákány felé vonultak. Erre Montecuccoli a báró Sporck-féle lovas ezredet a horvátokkal és a Görz-féle dragonyosokkal szintén utnak indította: ezek a folyó innenső részén gyors menetben Csákányhoz értek s a falutól egy kilométernyi távolságra tábort ütöttek. Amint ezt a törökök észrevették, szemközt szintén tábort ütöttek, közbe-közbe hevesen tüzelve a császáriakra. Csakhamar az egész császári lovasság is oda érkezett, míg a sereg többi részét csak másnapra várták.
A török azonban ezt nem várta be, mert 29-én reggel csakhamar felkerekedett, ujabb harczmodorával részint az ellenfelet szándékozott kifárasztani, részint oly átjárót keresett, melyen észrevétlenül átkelhetett volna.
211Erre azonban a császáriak is felszedvén táborukat, a Rába balpartján követték a törököket, a bádeni őrgróf pedig, alig érkezett meg Csákányba, azonnal tovább ment a Rába parton, a Szent-Gotthárd és Csörötnek közti részen, míg a birodalmi sereg a Lapincs folyó mellett foglalt állást.
Sparr tábornagy a gyalogsággal már a megelőző nap (julius 28.) a szentgotthárdi várszerű kolostort szállotta meg, ahova Waldeck gróf, a badeni őrgróf dandárnok a tüzérséggel, birodalmi gyalogsággal és a Németországon át érkezett 14 uj franczia lovas századdal követte.
A beköszöntött éjjelt a török ujabb készülődésre használta fel. Az éj leple alatt egész a folyó partjáig vont 16 ágyuból 30-án déltájban elkezdtek lövöldözni és főleg a franczia ezredekben tettek kárt.
Másnap reggel a török táborát és ágyuit a szent-gotthárdi kolostort környező 3 dombra vitette fel, de minthogy a megelőző napon esett, e munkájában a járatlan utak miatt eléggé akadályozva volt. Déltájt azonban huszonkét zászlós csapat és 12 lovas csapatból álló hátvéd érkezett meg és ezek is állást foglaltak a hegyeken.
Ezalatt Csörötnek táján a török egy ismételt átkelési kisérlete szenvedett hajótörést.
