Temesvár főispánjai
117Temesvár főispánjai
Az alkotmány visszaállítása óta mindenkor a temesmegyei főispán volt egyúttal Temesvár szab. kir. város főispánja is. Ez a kapocs igen üdvös volt a történelmileg mindenkor egy sorsú vármegye és város között az újabb korban fennállott jó viszony ápolására. A gyakorlatban a főispán és a város között az a kellemes viszony fejlődött ki, hogy a főispán a politikai irányításon és a törvénytől szorosan az ő hatáskörébe utalt kinevezési és véleményezési jog gyakorlatán kívül, csupán a város kultúrális törekvéseinek és jelentékenyebb gazdasági alkotásainak volt leghatásosabb támogatója a kormány előtt és vezérszerepet vitt a társadalmi életben; de a város belügyeinek intézését és közigazgatásának vezetését teljesen átengedte a polgármesternek és a törvényhatósági bizottságnak, érintetlenül és tiszteletben tartva a város önkormányzatát.
Az első főispán volt Szredistyei Lazarovits Bazil, a ki 1871. évi szeptembertől 1874. évi augusztusig működött. Utódja 1875 februártól 1889 májusig id. Csicseri Ormós Zsigmond volt, ez a nagyműveltségű, tudós férfiú, a ki már akkor harminc éves fényes közpályát futott be Temes vármegye szolgálatában. Ő alapította a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-társulatot, melynek gyűjteményét gazdagon gyarapította; számos magas királyi kitüntetésben volt része; a főrendiháznak is tagja volt. A város Vastagh György művészszel megfestetett arczképét, a tanácsteremben helyezte el. Mikor 1894 november 17-én, 80 éves korában elhalt, a város díszsírhelyet ajánlott fel és hamvai fölé díszes síremléket emelt.
A kormány 1889. évben Parnói Molnár Viktor dr. országgyűlési képviselőt nevezte ki Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánjává, a ki kiváló tulajdonságaival hamar megnyerte az egész lakosság tiszteletét és rokonszenvét. Tízéves főispáni jubileumát 1899 május 29-én a két testvértörvényhatóság ritka fénynyel ünnepelte meg, melyen Wekerle Sándor dr. akkori közigazgatási bírósági elnök és Rakovszky István állami számvevőszéki elnök is részt vettek. Tagja volt a főrendiháznak és ő felségétől 1906 márczius 14-én a belső titkos tanácsosi méltóságot kapta. 1906-ban megvált a főispáni állástól, mely alkalomból a város közönsége arczképének a közgyűlési terem számára leendő megfestését határozta el.
A koalicziós kormány idejében három ízben történt változás a főispáni állásban. A kormány először Capdebó Gergely országgyűlési képviselőt, volt temesmegyei alispánt, nevezte ki főispánnak, a kit 1906 július 2-án iktattak be. A város közönsége örömmel üdvözölte a közélet e régi harczosát, kit azonban a politikai viszonyok és a vármegyében duló belső harcz miatt már 1908. évi február hó 8-án felmentettek s ez alkalomból a Lipótrend lovagkeresztjét nyerte.
A vármegyében a rend és béke helyreállítása czéljából ő felsége már 1907. évi deczember hó 18-án Capdebó szabadsága alatt Návay Tamás csanádi főispánt bízta meg Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispáni teendőinek ellátásával; a megbízatás azonban már 1908 február hó 8-án véget ért.
Capdebó Gergely utódjává ő felsége 1908. évi február hó 10-én Hertelendy Ferencz volt zalamegyei főispánt, főrendiházi tagot nevezte ki. Két évi működése alatt a város közügyeinek előmozdítása körül oly kiváló érdeklődést és ritka lelkesedést tanusított, hogy a törvényhatósági bizottság az 1910. évi márczius hó 11-én bekövetkezett felmentését sajnálattal vette tudomásul és emlékezetül arczképének megfestését határozta el.
A felmentő királyi leirat utáni napon, 1910. évi márczius hó 12-én kelt elhatározással ő felsége Joanovich Sándor cz. miniszteri tanácsost, nyug. temesmegyei alispánt nevezte ki főispánná, a kit a város közönsége 1910 márczius 31 iktatott be. Az új főispán Temesvár szülötte és közhivatali hosszú pályájának java részét városunkban töltötte. A lefolyt két év alatt lelkesedésével karolta fel a város közérdekű ügyeit és igyekezett a város hatalmas fejlődését előmozdítani.
