Egyházi szokások
Egyházi szokások
Az akkori egyházi szertartások sok érdekes szokásról és helytörténeti mozzanatról értesítenek bennünket. Megtudjuk a jezsuiták naplójából, hogy karácsony éjtszakáján művészi vésetű jászolt állítottak fel a templomban a született Megváltó szobrocskájával. Jézus névünnepén a Megváltó szobrát az oltáron állították fel. Őrangyalok vasárnapján angyalnak öltözött diák jelent meg a nagymisén s egy kisded gyermeket vezetett az oltár elé. Ker. Szt.-János vigiliáján és ünnepén egy Szt.-Jánosnak öltözött ifjút és pásztoroknak öltözött hat gyermeket állítottak ki az oltárhoz, megérzékítvén eképpen a vallás misztériumait. 1720-tól kezdve az első keresztjáró-napon a Kis-Palánk külvárosba vezették a körmenetet, második napon a várbeli bosnyák francziskánusoknak a hódoltságban szintén mecsetté alakított ősrégi templomába, harmadik napon a lugosi-kapun át a Nagy-Palánk külváros Szt.-Katalin-templomába, hol a XIV. században a Károly Róbert királytól betelepített minoriták anyazárdája állott.
Szt.-Márk napján a búzaszentelést „extra portam Belgradensem”* tartották zenekísérettel, mindenkor a tartomány kormányzója, a várparancsnok és az összes polgárság jelenlétében. Körmeneteknél német és illír nyelven imádkoztak és énekeltek. Mikor az adminisztráczió elnöke vagy annak helyettese a császári és királyi felség képviselőjeként, az istentiszteleten megjelent, stólával és szenteltvízzel a templomajtóban fogadta a papság. Ilyenkor a katonai főméltóságok, a tábornokok és ezredesek megelőzték az adminisztráczió világi tanácsosait. Úrnapján galyakat és füvet hoztak az oltárok díszítésére. Az első oltár gróf Wallis várparancsnok, a patronátus képviselője lakásánál,* a második a bosnyák ferencziek temploma előtt, a harmadik Rebentisch adm.-tanácsos lakása előtt, a negyedik Mercy kormányzó generális lakásánál volt felállítva.* A körmenet alatt a jezsuiták temploma előtti tágas piacztéren, mely egész a mai megyeházáig terjedt, hat hadiágyú dörgött és 100 gránátos katona adta az üdvlövéseket. A baldachint négy zászlótartó emelte, a város birája és tanácsa fáklyákkal követték a szentséget.
A belgrádi kapu a várból a Hunyadi-kastélyra nyílott; az aradi-kapu (mortorosi) a Nagy-Palánkba vezetett, körülbelül a Ferdinánd-kaszárnya és a katonai élelmezési raktár (jelenleg városi adó- és mérnöki hivatal) között; a Jenő herczeg-kapu (forforosi) Mehala (Ferencz-város) felé nézett, a mai katonai kórház közepe táján; a lugosi-kapu az aradinak közelében volt, körülbelül ott, hol az ú. n. erdélyi kaszárnyának a Gyárváros felé tekintő tűzfala, illetve a mostani osztrák-magyar bankpalota áll. Ez a kapu szintén a Nagy- és Kis-Palánkba vezetett.
A mostani katona-kaszinó helyén.
1720-ban Mercynek még nem volt állandó lakása Temesvárott. Később épült fel a kormányzói palota, a mostani büntető törvényszéki épület (ú. n. kis megyeháza) a Balázs-téren, a hol azután gróf Mercy állandóan lakott.
Flórián-napját polgári ünnep gyanánt ünnepelte Temesvár városa. A Kis-Palánkba proczessziót vezettek s azután nagy mulatságokat csaptak. Különös szokás volt a tűzvész ellen való szentségáldás. Mikor gróf Wallis várparancsnok háza 1723-ban okt. 14-én éjtszaka leégett, a jezsuiták házfőnöke a tűz felé fordulva áldást adott a szentséggel, hogy a tüzet eloltsa. Szt.-Hubertus napján nagy vadászatra gyülekezék Temesvárott a Bánság összes úri közönsége. Gróf Mercy volt a házigazda. Fölkérte a jezsuiták főnökét, hogy a vadászok miséjét az ő palotájában tartsa meg. Mise alatt három zsemlyét szentelt a pap, melyekből indulás előtt minden vadász egy-egy szeletkét evett.
A temetéseket mindig késő este, esthomályban tartották a nyugati latin népek szokása szerint. Még deczemberben is, mikor a napok rövidek, este 6 órakor sötétben, fáklyák elővitele mellett végezték a temetési szertartást. A husvéti föltámadás ünnepélyét szintén teljes elsötétedéskor, este 8 órakor kezdték és 10 óra felé fejezték be, szakadatlan ágyúdörgés kíséretében.
Évenként okt. 12-én gyász-istenitiszteletet tartottak a Temesvár bevételénél elesett katonák lelkiüdvéért, „a kik a keresztény hitért áldozták fel életüket”. 1719 okt. 18-án ünnepelte a város először visszavételének évfordulóját. „Te Deum” volt a jezsuitáknál, melyen az összes polgárság és a katonaság résztvett. Csak a gör.-kel. n. e. rácz és oláh lakosság tartotta magát távol; miért is 1721-ben Mercy kormányzó generális, nehogy kénytelen legyen a gör.-keletieket megrendszabályozni, udvarias levélben meghívta az ünnepélyre a temesvári görög-keleti szerb püspököt is.
Temesvár régi képe.
A török fogságban szenvedett Wathay Ferencztől 1650 táján készített színezett rajz után.
(Eredetije a temesvári Délmagyarorsz. Múzeumban.)
Wathay Ferencz talponveretése a börtönben.
(Saját egykorú rajza után.)
Temesvár 1750-ben.
(A Temesvár városi könyvtárból.)
(Felül a XI. Kelemen pápától Savoyai Jenőnek küldött hadvezéri kalap és az ezüstmarkolatú díszkard.)
71Túlságosan sok volt az ünnep. Az 52 vasárnapon, az Úr és a Bold. Szűz, az angyalok és apostolok ünnepein kívül számos szentnek emléknapját is nyilvános munkaszünettel ünnepelték. Az esztendőnek csaknem a fele „festum fori” volt. Szt.-Balázs napján az a különös szokás dívott, hogy a polgárság almát vitt a templomba szenteltetni.
