A protestánsok
A protestánsok
A mi a protestáns felekezetet illeti, a német városi tanács szigorúan ragaszkodott herczeg Savoyai Jenőnek gróf Mercyhez intézett rendelkezéséhez és az evangelikus hitvallásnak egyik felekezetét sem tűrte meg a városban. Egy Erdélyből jött timárnak, Prey Mihály Jánosnak, ki evangelikus volt, megengedték ugyan, hogy a Kis-Palánk külvárosban timár-műhelyt rendezhessen be, de köteleznie kellett magát, hogy műhelyét a becsár megtérítése mellett azonnal elhagyja, mihelyt kath. timár jön Temesvárra. Két év mulva azután Aradról jött egy kath. timár és Preynak azonnal távoznia kellett Temesvárról.* Az 1723-iki országgyűlés biztosította ugyan a protestánsok polgári és vallási szabadságát, de ez a törvény legkevésbbé érvényesülhetett a Temesi-Bánságban, hol a magyar törvényeket semmibe se vették. Csak az 1734 okt. 20-án kiadott „Resolutio Carolina” engedte meg az evangelikusoknak a szabad letelepedést, s minthogy ez a határozat Ausztriában is érvénynyel bírt, gyülekeztek e hitfelekezetnek hívei Temesvárott, de csak szórványosan.
Preyer: Monogr. d. kön: Freist. Temesvár, 58. 1. – Böhm: Délm. k. tört. II., 445. l.
