Vármegyei törvényszék.
Vármegyei törvényszék.
A székhelyéről kiszorult vármegye lassanként újra szervezkedett. A XVII. század első évtizedeiben már részben önálló tisztikarral, külön törvényszékkel bírt, sőt követeket is választott. A vármegyei törvényszék Szentgróton tartotta üléseit.
E törvényszék működését és hatáskörét érdekesen világítja meg a tihanyi apátság és a Lengyel család között támadt per. 1612 febr. 14-én a Zala-Szent-Gróton tartott vármegyei törvényszék, a tihanyi apátság és a Lengyel család között, a két Kapoly s a két Endréd miatt támadt perben tanukihallgatásokat rendelt el, melynek alapján a birtokokat a felperes családnak ítélte meg (Szent Benedekrend tört. X. 80.). Ugyane perben Forgách Zsigmond országbíró új tárgyalást rendelvén el, a zalamegyei törvényszék tárgyalás alá akarta venni a megújított pert; mivel azonban a perbeidézést a szentgróti törvényszék szolgabírája végezte, ennek pedig nem volt joga a feleket az egerszegi törvényszék elé idézni, ennek következtében Lengyel János prókátorának óvása meghiusította a pert. De 1614 jún. 27-én, Mátyás király perújító rendeletére, az egerszegi szék Lengyel Jánost, mivel a törvényszék előtt nem jelent meg, birtokainak elvesztésével sujtotta. Ez ellen azonban Lengyel János örökösei: Lengyel Boldizsár, Miklós és László óvást emeltek azzal, hogy Lengyel János illetéktelen ítéletnek vetette magát alá, mert a per tárgyát alkotó falvak Somogyban vannak, ennek a vármegyének a pereit pedig, a török miatt, Szentgróton szokás tárgyalni. Ez érvelést elfogadták és az egerszegi törvényszék a pert a szentgróti elé utalta (Szent Benedekr. tört. X. 81.).
