Kuruczvilág.
Kuruczvilág.
Midőn 1703 nyarán Rákóczi Ferencz fenn a Felső-Tisza vidékén kibontotta a felkelés zászlóit, a császári hadsereg legnagyobb része a francziák ellen a Rajnánál harczolt és a vármegye területén csupán Szigetvárott és a szomszédos Kanizsán volt némi császári őrség.
A kurucz-felkelés az 1703 őszén mindegyre nagyobb mérveket öltött. Rákóczi egyik vezére: Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja, a ki 1703 okt. havában csatlakozott a felkeléshez, az év végén a Csallóközön át Dunántúlra vonult, hol Sándor László és Bezerédj János 60 válogatott vitézzel csatlakoztak hozzá. Károlyi 1704 jan. 12-én már Pápán volt, hol az egybegyűlt kurucz csapatvezérek szétosztották maguk között a szerepeket.
Szarka Zsigmond válogatott csapatai élén Kanizsát foglalta el, Bakacs Lukács Keszthely elfoglalására vonult, Sándor László és Zana György Simontornya és Siklós várak elfoglalását tűzték ki czélul. Mire kitavaszodott, a fürge kuruczhad félkörben körülkerítette a vármegyét, hol a protestáns nemesség kitörő lelkesedéssel fogadta a kuruczhadakat, mert a felkelés diadalra jutásával a vallásszabadság ügyét látva biztosítottnak, Rákóczi Ferencztől el nem pártolhatott. A vármegyei tisztikar egy ideig ingadozott ugyan, de azután, kevés kivétellel, a kuruczokhoz csatlakozott. Szegedy Pál, a ki 1703-ban az egyesült Somogy-Zala vármegyék alispánja volt, megmaradt az uralkodócsalád hűségében, ellenben Bogyay Gy., a ki a fiskális jószágok összeírását keresztülvitte, egyike volt az elsőknek, a kik Rákóczihoz csatlakoztak s át küldötte mindkét vármegye nemessége Gyöngyösre is, a fejedelem üdvözlésére.
Miután a kuruczok 1704 febr. 1-én Pécset megszállották, hol Vidos Zsigmondot, Baranya vármegye főjegyzőjét, a ki Szigetvár helyreállításának munkálatait vezette, elfogták, Szigetvár alá vonultak, hol azonban Huin gróf, a szigetvári parancsnok, a kuruczokat felkészülve fogadta, kik csakhamar abbahagyták az ostromot és átkeltek a Dráván. Szigetvár nem is került a kuruczok kezébe, mert, bár még néhányszor megkísérlették elfoglalását, az egész szabadságharcz alatt a császáriakbirtokában maradt.
E közben Lipót király 1704 jan. 22-én gróf Heister Szigbertet nevezte ki a császári hadak fővezérévé, a ki azzal az elhatározással vette át a fővezérletet, hogy tűzzel-vasal fogja a felkelést leverni. Heister vérengző, kegyetlen ember hírében állott; neve a kuruczvilágban az engesztelhetetlenséget és az irtóháborút jelentette.
1704 márcziusában Heister Ausztriából, gróf Pálffy János, az újonnan kinevezett horvát bán, pedig a Dráva felől kezdte meg az előnyomulást (Millenn. Tört. VII. 566.). Károlyi haderejének szétforgácsolása következtében az előnyomuló császáriak könnyűszerrel kiszorították a kuruczokat a Dunántúlról. Csakhogy Károlyi 1705 febr. 4-én ismét átkelt a Dunán s Moson vármegyében foglalt állást, majd innen Vas- és Veszprém vármegyéken át a Balaton délkeleti sarka felé vonult. A császáriak azonban mindenütt nyomában, Kilitinél márcz. 31-én meglepték és hadát szétugrasztották. Heister Hannibál, a fővezér rokona, egész a Dunáig üldözte a menekülő Károlyit, a ki csak nagy veszedelmek között tudott Földvárnál, fatörzsekből vájt nyomorult csónakokon és nádkévéken úsztatva, valamiképen megmenekülni. Károlyi szétugrasztott hadának legnagyobb része Béri Balogh Ádám, Szekeres István és Hellepront János vezérlete alatt a Bakonyban és Somogy rengetegeiben keresett menedéket (Thaly Kálmán: Bottyán János 49. 62., Századok 1879. 281.).
