Ipar.
Ipar.
E város is szomorú példa arra, mennyire pusztul a kisiparos-osztály. Nagyszombat századokon át híres volt czéheiről, ötvös, szíjgyártó- és csizmadia-iparáról. A czéhek törzskönyvei és remekei is részben a budapesti levél- és könyvtárakba, meg a nemzeti múzeumba kerültek.
Ha a kisváros szerény igényeinek megfelelő ipari termeléstől eltekintünk, alig marad valami megemlíteni való. De még erre az igényre sem igen számíthatunk, mert Pozsony és Bécs közelsége, továbbá a gyári produktumok ettől is megfosztják őket. A czukor- és gyufagyár nem itt értékesíti termelését; 5 kisebbszabású malátagyára, 3 eczet- s 2 szeszgyára csak csekély részben találja föl e városban keresletét; 3 téglagyára van, de ezek is jobbára a vidékre vannak utalva, mert itt az építés látványosság számba megy. Évtizedenként legfeljebb 4–5 lakóház épül. A kisiparosok közül még a csizmadiák örvendenek érdemlegesebb keresletnek, mert a jómódú földmívesnép asszonyai és leányai kizárólag csizmában járnak. A 42 csizmadia azonban még így is sok. Mint kuriózumot említjük meg, hogy e város pékjei ma is annak a jól megérdemelt hírnévnek örvendenek messze vidéken, melyről egy historikus (Korabinsky) már vagy 120 évvel ezelőtt érdemesnek tartotta külön megemlékezni.
