Kálló.
Kálló.
Kálló. A pestmegyei határon fekvő magyar kisközség, a hol körjegyzőség is van. Házainak száma 350, lakosaié 2304, a kik kevés kivétellel róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Aszód. A középkorban a váczi püspökség volt a birtokosa.1562–63-ban Khalil török tiszthűbérbirtoka volt, kinek halála után, 1565-ben Jusszuf zászlótartó kapta. 1633–34-ben a váczi nahije községei között találjuk, hat adóköteles házzal. 1715-ben 12 magyar, 1720-ban 23 magyar és három tót háztartást vettek itt fel. 1848-ig a váczi püspökség volt a földesura, de 1826-ban a báró Podmaniczky és a gróf Teleki családok is. Most a váczi püspök és gróf Wilczek Frigyesnének van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. plebánia 1672-ben már fennállott; a templom a réginek a helyén 1805–1811 között épült. A templom szerelvényei közül említést érdemel egy ezüst kereszt, melyet 1707-ben Megyery Gergely ajándékozott az egyháznak, továbbá egy ezüst kehely és egy ezüst ciborium, mindakettő 1749-ből. Itt 1849-ben pusztított a kolera, melynek 151-en estek áldozatul. 1866-ban ismét fellépett és ekkor 134-en haltak el benne. Van itt hitelszövetkezet, ker. fogyasztási és értékesítő szövetkezet, Kath. Népszövetség és izraelita imaegyesület. A község éjszaki részén levő kénes-forrás iszapja köszvényben szenvedőkre gyógyító hatású. A községhez tartoznak: Darócz-puszta, mely a középkorban önálló helység volt. 1488-ban az Uzsai család volt a földesura. Továbbá Ilkamajor (azelőtt Kövérmajor) és Püspökmagyalos-puszta.
