Meteorologiai megfigyelések.
Meteorologiai megfigyelések.
A meteorologiai megfigyelések Ógyallán a csillagászati observatorium alapításánál régibb keletűek. Kezdetben, 1869-ben, az ógyallai megfigyeléseket még a Bécs, Favoritenstrassei K. Meteorologische Centralanstaltba küldte a megfigyelő, mivel akkor Magyarországon még nem volt meteorologiai intézet.
A megfigyelő eszközök akkor egy Sattler (Bécs)-féle Fortin-barométerből, egy August-psychrométeből, egy eső- és hőmérőből s egy szélzászlóból állottak, melyek mind Konkolyéi voltak. A csillagda fejlődésével a meteorologiai állomás is gyarapodott s midőn 1870-ben a »M. kir. Meteorologiai központi intézet« keletkezett, annak igazgatója, Schenzl Guidó dr. csakhamar barátságba lépett Konkolyval, melynek következtében a hetvenes évek közepén a meteorologiai intézetnek már Ógyallán földmágnességi fiókja volt.
Midőn Konkoly-Thege Miklós 1890 szeptember havában a m. kir. országos meteorologiai intézet igazgatóságát Budapesten átvette, kihelyezte a földmágnességi variácziós műszereket Ógyallára. A következő évben ellátta az állomást egy önjelző légsúlymérővel, egy thermográffal, egy szélirány- és szélsebességjelzővel. Mindezeknek a műszereknek hely is kellett, s különösen nehéz volt a szél-zászlókat a 80–90 éves fák szomszédságában elhelyezni. Ezek számára 9 méter magas faterraszt építtetett a park délnyugati szélén. Mikor ez korhadásnak indult, az igazgató lakóházával szemben, a hol ma az observatorium palotája áll, 16 m. magas fatornyot emeltetett.
Ekkor vette át a földmívelési m. kir. miniszterium az intézetet, a hová ezután négy tisztviselő került. Az akkori megfigyelések a következő elemekre terjedtek ki: barométer, – normál hőmérő, – száraz és nedves hőmérő (psychrometer), – három talajhőmérő, – szélirány és szélsebesség megfigyelése, – felhők és húzamuknak megfigyelése, – két földmágnességi componens megfigyelése, – esőmérő megfigyelése, – radiatio és insolatio hőmérők.
Ezek a megfigyelések naponta reggel 7 órakor, délután 2 órakor és este 9 órakor történtek.
