Pannoniai flóraterület.

Full text search

Pannoniai flóraterület.
A vármegye déli nagyobb része, völgyeivel és dombjaival, a pontusi flórabirodalom pannoniai flóravidékéhez tartozik. Az alsó vagy pusztai régió árvalányhaj-formácziója a délre nyíló völgyekben egész Berencsfalu környékéig felhatol és a vezérnövényen kívűl, jellemzőbb növényfajai: az éles mosófű (Chrysopogon Gryllus), melynek fás gyökérszálai szolgáltatják a »sikálót«; a vérállító fenyérfű (Andropogon Ischaemum); az apró nőszirom (Iris pumila); a buglyos derczefű (Gypsophila paniculata); a homoki ibolya (Viola arenaria); a fakó gurgolya (Seseli glaucum); az apróvirágú ezüstös pimpó (Potentilla argentea); a csattanó szamócza (Fragaria collina), a melynek a csészéje a terméshez símúl és gyümölcse nehezen válik el a vaczoktól; a szerecsen zsálya (Salvia Aethiopis); a lilaszínű ökörfarkkóró (Verbascum Phoeniceum); a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca); a selymes örvénygyökér (Inula oculus Christi); a háromágú tövisekkel felfegyverzett szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum); a cziczkafark (Achillea nobilis és setacea). A homoki puszták formáczióját a kései szegfű (Dianthus serotinus) öve képviseli; jellemzőbb növényfajai: a pannóniai csenkesz (Festuca Pannonica), a fürtös gyöngyike, vagy kigyóhagyma (Muscari racemosum), a kékesen hamvas ernyős olocsán (Holosteum umbellatum), a farkas fűtej (Euphorbia Cyparissias), mely helyenként egymaga takar egész területet, az indásszárú ezüstös hölgymál (Hieracium Pilosella). A halofitákat főleg a libapimpó (Potentilla Anserina), a faluszéli libatop (Chenopodium urbicum) és a kései pitypang (Taraxacum serotinum) képviselik. Az ipolymenti mocsarakban nagy nádasok vannak. A cseplesz meggy (Prunus pumila) formácziója bőven van képviselve. A szelid gesztenye Nagymarosnál még nehány hold erdőt alkot, de a vármegye derakán már csak szóványosan fordúl elő. A szőlővenyige, a melynek a pontusi flórabirodalom az ősi hazája, meleg nyáron dús fürtöket érlel; a mélyrétegű lösztalaj és kiváltképen az alkáliákban gazdag andezitmurva a szőlőnek nagy mértékben kedvez. A vármegye leghíresebb bora a Börzsönyi hegység peremén terem, a szőlő azonban a kukoriczával együtt felhatol egész Kormosó szélességéig. A pontusi flórabirodalom középső régióját a molyhos tölgy (Quercus lanuginosa) formácziója képviseli, a melynek, a fák és a cserjék közül, a kocsányos és a kocsánytalan tölgy (Quercus pedunculata és sessiliflora), a cser (Quercus Ceris), a kopasz szil (Ulmus campestre), a mezei juhar (Acer campestre), a felemásvirágú közönséges kőrisfa (Fraxinus excelsior), az aranysárgavirágú húsos som (Cornus mas), a csíkos kecskerágó, vagy papsapkafa (Evonymus Europaeus), a mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata); a dudvák közűl a ligeti perje (Poa nemoralis), a nagyranövő csodás ibolya (Viola mirabilis), az erdei szamócza (Fragaria vesca), melynek csészéje visszatüremlett és gyümölcse könnyen elválik a vaczoktól; a tarajos csormolya (Melampyrum cristatum) és a fűzlevelű örvénygyökér (Inula salicina) még a nevezetesebb növényfajok. A pontusi flóra felső régióját a fekete fenyő formácziója alkotja az erdei és az ausztriai fenyővel és az egymagvú galagonya (Crataegus monogyna), a rózsa, szeder, bajnócza, rekettye, zanót és nyúlfarkfű fajokkal.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi