Állatvilág.
Állatvilág.
Hont vármegye állatvilága természeti alakulata következtében eléggé gazdag. Hegyek és völgyek, magasabb hegyi laposok és alacsonyabb sík térségek, álló és folyóvizek, mezők, rétek és erdőségek váltakoznak itt és sokféle állatfajnak biztosítják a megélhetést. Azok között, a kik e megye változatos állatvilágát kutatták, és irodalmilag ismertették, dr. Scopoli János Antal bányatanácsos volt az első, a ki különösen az izeltlábuakkal foglalkozott előszeretettel. A magyar tudományos madártan megalapítójának, Petényi Salamonnak a szeme is Hont vármegye területén élesedett ki. 1814-ben tizenötéves korában került Selmeczbányára a liczeumba; a természetrajz elemeit Severlay Mátyástól, a liczeum akkori hírneves tanárától tanulta, de élesszemű megfigyelővé a természet körében képezte ki magát. A kisiblyei főerdész gyermekeit ingyen tanította, csakhogy az ottani pagonyban akadálytalanúl megfigyelhesse a madáréletet. A mikor 1870-ben Kriesch János megkezdte hazánkban állattani utazásait, útját Selmecznek vette és útijelentéseiben a Miklós-aknában talált halakat írta le. Herman Ottó is több izben megfordult a vármegyében. Pók-faunájában 21 selmeczi pókot és a Halászat könyvében az Ipolyból 17 halat sorol fel. Terényi erdőrendező 272 lepkefajt gyüjtött Selmecz vidékén, a melyek a selmeczi főiskola gyüjteményében láthatók. Frivaldszky János, dr. Horváth Géza, Örley László, Petrogalli Arthur egyes adatain kivül Petricskó Jenő »Selmeczbánya és vidéke álattani tekintetben« czímű monografiájában találunk legtöbb adatot. Petricskó 2177 állatfajt sorolt fel, a melyeknek csaknem a fele a bogarakra esik; utánuk a lepkék és a madarak következnek a legnagyobb fajszámban. A madarak, a bogarak és a lepkék vonták magukra az újabb gyüjtők figyelmét is, a kik közül Vaitzik Emil, Wangel Jenő és Vollnhofer Pál említendők elsősorban. A selmeczbányai középponti erdészeti kisérleti állomás, Vadas Jenő főerdőtanácsos vezetése alatt, az erdészetileg káros állatok tanulmányozását is a megfigyelései körébe vonta.
