Buttler.
Buttler.
Buttler (Bárdányi és Erdőteleki báró és gróf). Eredeti neve Buttlar volt, ősi fészke pedig Islitz város, az oroszországbeli Kurland tartományban. János-József báró ezredes 1689-ben egri parancsnok. A nemességét tanúsító, Esterházy Pál nádor által kiállított, oklevelet 15691-ben, a magyar indigenatus adományozásáról szóló 1696 május 7-én kiadott oklevelet pedig ugyancsak 1696-ban hírdette a vármegye. 1692-ben megszerezte Alsó- és Felsőerdőteleket, Átányt, 1693-ban Pázmánd pusztát, később a serőhalmi, hanyi és tenki pusztákat. Mivel gyermekei nem voltak, unokaöcscsét János-Lajost 1701-ben örökbe fogadta. A magyarországi ág tulajdonképeni törzsének tehát ezt kell tekintenünk, a ki 1714-ben honfiúsítást, grófi rangot nyert. Bár két nejétől Heckenstal Zsófia Borbálától és Hallweil Anna Mária Eszter bárónőtől 12 gyermeke született, 1749-ben kelt végrendelete már csak egy fiúról Gábor-Rudolf-Jakabról és 3 lányról emlékezik. Fia Gábor-Rudolf-Jakab megszerezte a bárdányi birtokot s testvérével együtt 1784-ben a „Bárdányi” előnevet kapta. Két neje volt, az első Buttler Erzsébet grófnő – kinek családneve úgylátszik Ficsenhaasen, – a másik Nagy Borbála. Első házasságából 4 fiú és 10 lány származott, de mindannyian mag nélkül haltak meg s így a család sírba szállt. A fiúk egyike volt János-Benedek-Vilmos (1773–1845) – az utolsó férfisarj, – a ki főleg a Ludovika Akadémia javára tett fejedelmi alapítványával örökítette meg nevét. Hogy a család fénye fennmaradjon, Buttler Sándor gróf nevű rokonát a bajorországi Haimhausenból magához hívta s miután ez az ő beleegyezésével Borbála nővérének – Barkóczy Imréné bárónénak, – Imre fiától való unokáját Évát nőül vette, 1845. évi pótvégrendeletében szerzeményi javainak örökösévé tette.
