A belvárosi r. kath. fiúiskola.
A belvárosi r. kath. fiúiskola.
Az összes győri elemi iskolák között legrégibb eredetű a belvárosi róm. kath. fiúiskola, melynek alapítása még a káptalanok keletkezésének idejére nyúlik vissza. Ez a győri káptalani iskola 1529-ig állott fenn, midőn a török pusztítások miatt a tanítás jó időre megszűnt. Mivel I. Ferdinánd a káptalannak, az iskola felsegélyezésére, a kónyi birtokot ajándékozta, a káptalan 1567-ben új iskolát szervezett, melyet magyar iskolának neveztek és tanítója a káptalani mester volt. Az iskola a káptalani dombon volt, de 1671-ben a káptalani zenészek mai épületébe került. 1777-ben a Ratio educationis következtében 218az ú. n. nemzeti iskolával (schola nationalis) egyesülvén, a nemzeti konviktus épületében nyert elhelyezést. Az iskola három osztályból állott, melyhez IV. osztályként a rajziskola kapcsolódott. A tanítókat a város és a közalapítvány fizette, de egyet a káptalan látott el. Eleinte francziskánusok tanítottak és csak később váltották fel őket világi férfiak. Jelenleg hat évfolyamú osztálylyal és három tanítói lakással együtt a régi, de alaposan restaurált épületben van. A tanítók száma öt.
Érdemes a megemlítésre, hogy a XVIII. században a belvárosban még négy elemi magániskola volt. 1730-ban Sinzendorf győri püspök állított fel egyet a káptalani iskola szomszédságában, hol a tanító saját házában 50 fiút tanított; a másik magániskolát 1758-ban a városi tanács és a belvárosi plébános szervezték, a karmelita-kolostor közelében, hol a tanító szintén saját lakásán oktatott, jobbára német fiúkat. Volt ezeken kívül még két zúgiskola is.
