Pok.
Pok.
Közvetetlenül a Pécz nemzetség ősi fészke mellett lakott a Pok nem; birtokaik egész a Rábáig terjedtek. Ősi fészke a mai Téth helységtől nyugatra eső Pokvár puszta, itt állott a nemzetségnek Szent István tiszteletére emelt premontrei rendű monostora, mely temetkezési helyül szolgált; a nemzetség előkelőbb ága azonban a móriczhidai monostorban temetkezett. A nemzetség ősi birtokai Pécz helység és a Rába között terültek el, de idővel a Rába mentén egészen a Dunáig húzódtak.
A nemzetségnek Győr vármegye területén a következő helyeken voltak birtokai: Baráti (1251), Bajva (Marczaltő és Kesző között), Bajon (a Rábaközben 1251), Ballony (1278), Gyertyáni erdő (1251), Gyarmat (1267), Kos (1251), Kapi (1251), Ménfő (1366), Mérges (1291, királyi adomány), Móriczhida (1251), Pakos (1220), Pok (1220), Réti (1291, királyi adomány), Rábaszentmihály (1234, királyi adomány), Tét (1251), Thalayi erdő (1251), Árpás (1322).
