Értékesítési viszonyok.
Értékesítési viszonyok.
Habár ez idő szerint alig van a külkereskedelemre szánt árú, az értékesítési viszonyok általában elég kedvezők, a mi abban leli magyarázatát, hogy az erdőbirtokokon termelt fatömeg a vármegye piaczán nyer értékesítést.
Ez idő szerint egy űrméter I. oszt. kemény hasábfa 6 kor., egy űrméter II. oszt. tűzifa 4–4.50 kor., egy tömörköbméter tölgyhaszonfa 16–24 kor., egy tömörköbméter, lágy fanemhez tartozó haszonfa 10–11 kor., ezer darab szőlőkaró 40–50 kor. árban értékesíthető.
Nincs az erdei termékek között olyan, a mi értékesíthető ne volna. Még a hulladékfa is nagy becsben részesül itt, a szegényebb néposztály tűzifájaként. Mutatja az is, hogy a nép hányféle elnevezéssel illeti. Így az »ágfa«, »hulladékfa«, »zuzólék«, »susnya«, »ramaty«, »retymölék«, »potyadék« és »szarkarúgta fa« mind megannyi tüzelője a szegényebb népnek. Ennek értékesítésénél még mindig fontos szerepe van a »faliczitá«-nak, a hol több község lakosait is együtt látjuk, a kik egymással versenyezve, sokszor a valóságos értéket is túlfizetve, vásárolnak. Ezen kívül az erdei melléktermékek: a gubacs, borókafenyő-mag, sikárgyökér, enyvbogyó, eper, gomba és csittke sem vesznek kárba, hanem a néptől gyűjtve, mind a birtokosnak, mind a vele foglalkozó munkásnak biztosítanak jövedelmet.
A míg tehát örvendetes, hogy a csekély értékű hulladékfa is értékesíthető, addig ebből az is megérthető, hogy a nép, a tűzifaszükségtől kényszerítve, az erdei kihágásokról még leszoktatható nem volt. A következetes szigor és az erdőtörvény rendelkezései a multhoz képest mégis tűrhetőbb állapotot teremtettek. Az erdei kihágások most már csak szárazfaszedésre, alomgyűjtésre, füvezésre és erdei gyümölcslopásra szorítkoznak. Érdekes adat, hogy míg 1888-ban a pannonhalmi főapátság erdőbirtokain 315 erdei kihágás esete fordult elő, addig 1904-ben már csak 93. Az erdőrendészet terén Győr vármegyében példás viszonyok uralkodnak, a mennyiben a lefolyt 10 év alatt csak egy erdőrendészeti kihágás fordult elő 1902-ben.
