Geologiai ujkor (kenozoi aera), alluvium, tőzeg-talaj.
Geologiai ujkor (kenozoi aera), alluvium, tőzeg-talaj.
A víz alól felszabadított biharmegyei Sárrét felső talaja az alluviumhoz és pedig az uj alluviumhoz tartozik. Az alluvium tulajdonképen áradmányt jelent, de a geologus egyszersmind e névvel jelöli meg a geologiai ujkor legfiatalabb periodusát. A jelenkori folyó- és álló-vizek lerakodásait, a mésztufa és cseppkőképződményeket, a jelenkori vulkáni termékeket, a levegő, a fagy és hő dynamikai és chemiai hatásából a jelenkorban keletkezett uj alakulásokat a geologus az alluviumba sorozza.
A Sárrét talaja a geologiai jelenkorban keletkezett, de a szó szoros értelmében véve sem áradmányi talaj, sem vízhordalék, hanem édesvizű mocsár növényzetének megszenesedett tömege. A tőzeg a legfiatalabb képződésű, legtökéletlenebb kőszén. A mocsár növényzete elhalás után a vízbe sülyedt, a víz a növényi részeket a levegő oxygénjétől elzárta és ennek következtében a növényi részek bomlása egészen máskép ment végbe, mint szabad levegőn; a növényi részek nem korhadtak el, hanem bizonyos mértékig megszenesedtek. A hegyvidéknek olykor 5–10 méter vastag lápjában erdei fenyő, rezgő nyár, tölgy és bükk van eltemetve, a síkföldi vékonyabb lápokban, így a Berettyó Sárrétjén legnagyobb részben nád, sás, gyékény. A biharmegyei lápi föld, békési és hajdumegyei kiegészítő részeivel együtt, nagyságra az ecsedi láp területét meghaladja.
A lápi föld a biharmegyei medenczében az Adria tengerszintje fölött 84.00–90.00 méter magasságú teknőt foglalja el. A tőzeg-talaj vastagsága általában ritkán nagyobb egy méternél, sőt helyenként a láp közepén, de főleg a láp szélein ennél kisebb. Még tökéletesen át sem alakultak a növényi alkatrészek tőzeggé, midőn a sárréti medenczéből a vizet lecsapolták. A lecsapolás után megkezdődött a lápi földnek átalakulása termő talajjá. Az átalakulás 10–20 év alatt ment végbe. Ma már a Sárréten ritka helyen találunk nádat, nagyobb nádasnak pedig se híre, se hamva. A nádas helyet adott a szántóföldnek.
Míg a Sárrét földdé át nem alakúlt, a nép a tőzeget itt-ott tüzelésre is használta. Megtörtént, hogy a tőzeg tüzet fogott és sokszor a bevetett területeken is elhamvadt a termés. A tűz lappangva terjedt tovább és gyakran megesett, hogy a járó-kelők lába alatt beszakadt az alul égő talaj. A tűz tova-terjedését rendszerint árkolásokkal akadályozták meg és így ritkán 15terjedt nagyobb területre. A mocsári föld általában laza; de a mocsár szélein, főleg ott, hol a megszenesedett növényi részek homokos iszappal nem keveredtek, gyakran találunk fekete szurok-földet, mint Zsáka és helyenként Bakonszeg határában. A szurok-föld, ha kiszárad, kemény, akárcsak a csont, a felső föllazított réteg azonban elég jól termő.
A tulajdonképeni alluvialis áradmányi talajt kiválóan a réteges település jellemzi; egymás fölött váltakozik vékony rétegekben a kavics-homok és agyagos iszap, úgy a mint a rétegeket az egymás után következő árvíz lerakta. Az alluviális talajt találjuk a folyók közelében a Sebes-Körös, Fekete-Körös és Berettyó, valamint a mellékpatakok völgyeiben, és pedig nem csupán a síkságon, hanem mélyen, a hegyek közé felnyúlva. A folyóvíz hordta fínomabb iszap rendkívül termékeny, a mennyiben benne a növényi táplálék-anyagok oldott és a növény által könnyen felvehető alakban foglaltatnak.
A czukorsüveg Bihar-Fürednél.
Balázs Ernő felvétele.
