A kóló (koszorútáncz, körtáncz) nagyon egyszerű. Férfiak és nők körben összefogódznak, dudaszóra kétszer jobbra, egyszer balra lépve, haladnak és különféle kóló-dalokat énekelnek. Az összefogódzott férfiak közé fehér kendővel övezett nők állanak. Előtánczos (kolovogya) vezetése alatt az egész tánczoló társaság egy fűzérré válik, majd lassankint egész koszorúvá fejlődik. A kólótáncz lassú ütemben kezdődik, enyelegve, csevegve folytatódik és jobbra mozogva, majd egész félkörrel előre nyomúlva, mondhatni csendes, de itt-ott erős, kitörő. A kólót tavasszal vagy nyáron terebélyes fák árnyékában, búcsúk alkalmával a templom udvarán, télen szobában, de néha hófedte téren is tánczolják s énekelnek is hozzá.
Búcsú-ünnepnapokon a leányok és legények különválnak. A leányok a templomudvarban levő padokra űlnek, az ifjak oldalvást, csoportokba verődve hevernek a földön, vagy a templom udvarán ácsorognak. Enyelgő szavak, incselkedő megjegyzések hallhatók, végűl egymást kézenfogva, felállanak a kóló-tánczhoz. Itt már párosával sorakoznak. A kólózás eltart két-három óráig s két-három táncz betölt egy délutánt és egy éjjelt. A nők nyakán csüngő gyöngy- és aranypénzsorok a táncz üteme szerint csengenek belé a kólóba. Néha a fiatal legények bele is kurjantanak a tánczba. Példúl: Kitöröm a nyakamat, Még sem hagyom magamat! – Vagy: Ha a nyelvem peregne, Az én rózsám szeretne.
Sokacz nő ünnepi díszben, fején a „Burundzsuk”.
Bácskai sokacz asszonyok.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.