Andrásnapja. Lucza-nap.
Andrásnapja. Lucza-nap.
A téli ünnepkor napjaiból a következők szokásai és babonái élnek még: 1. András-napon az olyan leány, ki meg akarja látni, hogy ki lesz jövendőbelije, bőjtöljön és éjjelre tegyen feje alá kabátot, nadrágot és mellényt. Álmában meglátja vőlegényét. (Baja.) Felsőszentivánon a bőjtölő leány a napon déli harangszókor egy, erre az alkalomra megőrzött almába harap kinn az utczán. Olyan nevű lesz az ura, mint a milyen nevű férfi halad el abban az időben mellette. Másutt a leány lefekvés előtt három Miatyánkot és három Üdvözlégy-et imádkozik, azután beleharap egy darab sós kenyérbe, a melynek megmaradó felét a feje alá teszi, egy kis tükörrel együtt. Éjféli tizenkettőkor belepillant tükrébe s meglátja benne jövendőbelijét. – 2. Lucza-napján (decz. 13.) kezdenek a Lucza-székének faragásába. E naptól kezdve mindennap csinálnak rajta valamit karácsony bőjtjéig, a mikorra késznek kell lennie. Ha készítője elmegy vele éjféli misére és reá áll, meglátja valamennyi boszorkányt. Mise után szentelt ostorral rajzoljon kört és annyi szentelt kölest vagy mákot szórjon maga köré, hogy míg azt a boszorkányok fölszedik, akkorra haza érjen. Otthon gombostűre hamarosan szúrjon foghagymát és tegye az ablakba, akkor a boszorkány nem tud utána menni (Baja). Bajmokon Lucza-napján ostort kezdenek fonni s dolgoznak rajt karácsony előestéjéig minden estén. A kész ostort azután elviszik az éjféli misére és szentségre harangozáskor a templom előtt pattognak vele, miközben meglátják a boszorkányokat. Szabadkán e nap éjjelén nádszálat is szoktak misére vinni; azon keresztűl is meglátni a boszorkányokat. A Lucza-napi kotyolás-nak már csak elkopott formái maradtak meg. A babonás nap reggelén 8–10 éves gyermekek járnak házról-házra és köszöntés után 10–15-ször elmondják: „Kot-kot-kot-kodács, minden napra száz tojás!” A honnan elűzik őket, onnan elviszik a tyúkok hasznát. Topolyán még a mondóka morzsája is él. Lucza estéjén a tyúkketreczet piszkafával megszúrkálják, hogy a tyúkok jobban tojjanak, s eközben mondogatják:
„A mi tyúkunk: – Tojj, tojj, tojj! – A másé: – Kotty, kotty, kotty!
