A betűrendes mutató több mint 185 000 tétele a tudományági szakcsoportokba rendezett könyvészeti tételek szerzőinek a nevét (műveik címével együtt), a közreműködők neveit, a művek személyi, testületi és földrajzi vonatkozásait teszi visszakereshetővé. Lehetőséget ad a címek visszakeresésére is abban az esetben, ha az eredeti kiadvány címoldalán nem szerepelt szerzői név.
A Retrospektív bibliográfiai osztályon a mutató szempontjából utolsóként megjelent IV. kötet kiadása után, 1993-ban kezdődött el a több mint egy évtized óta folyamatosan növekvő, kb. 320 000 mutatócédula egybeszerkesztése. A szerkesztés során arra törekedtünk, hogy betűrendes mutatónk megfeleljen annak az alapvető szabálynak, hogy egy szerző művei, illetve a rá vonatkozó publikációk, valamint egy adott földrajzi helyre vonatkozó tételek egységesített nevükön, egy helyen szerepeljenek. Ez jelentős feladatnak számított, mivel éppen az 1930-as évek közepe táján érte el csúcspontját hazánkban a névváltoztatási mozgalom, amely egészen 1944 végéig változatlanul magas szinten maradt. A korszakunkban élő személyek esetében arra törekedtünk, hogy a személy egységesített neve az a név legyen, amelyet a szerző könyvészetünkben legutoljára megjelent publikációján szerepeltetett. Az egységesített névként általunk megállapított névforma ezért nem egyezik meg minden esetben a személy közismert nevével. Például Szálasi Ferenc kormányának honvédelmi minisztere és a honvédség főparancsnoka, Beregfy Károly, könyvészetünkben csak egyetlen, 1928-ban megjelent művével fordul elő, Berger Károly néven. Mivel a közismert nevén nem szerepel a kötetekben, a későbbi, új névről még utaló sem készülhetett. Sályi István gépészmérnök, későbbi egyetemi tanár, Springer István néven kezdett el publikálni, majd 1937-ben Sályi /Springer/ István névformával jelezte, hogy Sályi István azonos a korábban publikált Springer Istvánnal. Később azonban már nem szerepel a könyvészetben műve, így ebben a "kettős" névformában kellett hogy rögzüljön egységesített szerzői neve könyvészetünkben és a betűrendes mutatóban egyaránt. Természetesen voltak, akik nem jelezték ilyen látványosan névváltoztatásukat, s ha erre csak a betűrendes mutató szerkesztésekor derült fény, akkor a Javítások részben jeleztük azt, hogy melyik kötetben, hol hibás a rendszóként található névalak, és a mutatóban az egységesített név alatt hoztuk össze a szerző műveit, a névváltozatról pedig utalót készítettünk.
Az államhatároknak korszakunk előtt történő megváltozása, illetve 1938–1942 között Felvidék és Kárpátalja, Észak-Erdély és a Délvidék visszacsatolása szintén komoly kutatómunkát igényelt a települések egységesített besorolási nevének megállapításakor. A mutatózott mű tárgyának megfelelő évek kárpát-medencei hivatalos külföldi helységneve mellett minden esetben megadtuk a település magyar nevét is. Kitűnő forrásként használtuk Gyalay Mihálynak 1989-ben megjelent Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon című adattárát.
A betűrendes mutatónak szerzők közlésére vonatkozó eredeti programját kibővítve, a szerkesztés során az azonos nevű szerzők művei (ahol erre lehetőség nyílt) szétválasztásra kerültek életrajzi dátumaik felkutatásával és közlésével. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtott az, hogy a mutató szerkesztési munkálataival párhuzamosan folytatódott Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái című biográfiai lexikon közreadása az E-betűtől, Viczián János által sajtó alá rendezve. A személyneves mutatótételek szerkesztéséhez az Ö-betűvel záruló XIX. kötet anyagáig tudtuk a lexikont hasznosítani. Az általános és szakmai életrajzi lexikonok, segédletek mellett hasznosítottuk a Petőfi Irodalmi Múzeum Magyar életrajzi index nevű adatbázisát, amelynek feltöltése egybeesett a mutató-szerkesztés időszakával. Egy-egy vidéki szerző vonatkozásában segítséget kaptunk a helyi könyvtáros kollégáktól is. Az életrajzi adatok megállapításához sok esetben viszont nem folytattunk mélyreható kutatómunkát. (Felmerült az az elképzelés, hogy ne csak az azonos nevűeknek, hanem minden olyan személynek közöljük az életrajzi adatait, amelyhez az alapvető kézikönyvekben forrásadat található. Kísérletet végeztünk erre vonatkozóan, de azt kellett megállapítanunk, hogy ezzel évekre eltolódna a mutatókötet megjelentetése.)
A Magyar könyvészet 1921–1944 VIII. kötetével több évtizedes munkafolyamat zárult le az adatrögzítési és korrektúra-munkálatok befejeztével. A szerkesztők köszönetet mondanak a betűrendes mutató adatbázis-hátterének biztosításáért Sipos Mártának és Tar Katalinnak, továbbá ez úton is köszönetüket fejezzük ki mindazoknak a könyvtáraknak és könyvtárosoknak, akik hozzájárultak a könyvészet hiányainak pótlásához, a hibásan megjelent tételek javításához, életrajzi adatok pontosításához.