1712–1860/I

		BIBLOGRAPHIA HUNGARIAE

		1712–1860

		SEU

		CATALOGUS LIBRORUM IN HUNGARIA, ET DE REBUS PATRIAM NOSTRAM ATTINGENTIBUS EXTRA HUNGARIAM EDITORUM

		IN ORDINEM REDEGIT ET SECUNDUM GENERA SCIENTIARUM SPECIALI INDICE ADIECTO EXHIBUIT

		GÉZA PETRIK CUM INTRODUCTIONE ALEXANDRI SZILÁGYI

		VOLUMEN PRIMUM

		BUDAPESTINI SUMPTIBUS AUGUSTI DOBROWSKY

		1888

 

		MAGYARORSZÁG BIBLIOGRAPHIÁJA

		1712–1860

		KÖNYVÉSZETI KIMUTATÁSA A MAGYARORSZÁGBAN S HAZÁNKRA VONATKOZÓLAG KÜLFÖLDÖN MEGJELENT NYOMTATVÁNYOKNAK

		ÖSSZEÁLLITOTTA S TUDOMÁNYOS SZAKMUTATÓVAL ELLÁTTA PETRIK GÉZA BEVEZETÉSSEL SZILÁGYI SÁNDORTÓL

		ELSÕ KÖTET

		BUDAPEST KIADJA DOBROWSKY ÁGOST

		1888

 

		EDITOR’S PREFACE

		The Hungarian national bibliography informs on all printed works published in the territory of Hungary and provides hereby a general survey about Hungarian life and culture. Hence its self-evident importance and usefulness for scholars at home and abroad, which stimulated all bibliographers of past and present to make this bibliography as complete as possible.

		For the regular listing of new works serves the current national bibliography, which has repeatedly been started since the thirties of the last century, alternately by booksellers and librarians and with varying methods. Unfortunately these initiatives were mostly shortlived, the different periods were not connected. Without continuity a general survey on the literature of the past was made impossible. This situation lasted until 1946 when the National Széchényi Library engaged in the regular publishing of the monthly (since 1962 fortnightly) periodical „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica).

		Hungarian publications issued in former times are covered by retrospective bibliographies embracing longer periods. At the beginning bibliographical surveys were linked with the biographies of authors. The first methodical work appeared in 1711 under the title ”Specimen Hungariae Literatae” by David Czvittinger. The next important works was that of Károly Szabó, who edited in 1879 his „Régi Magyar Könyvtár” (Old Hungarian Books–Bibliographia Hungarica Vetus) listing printed works in Hungarian language from 1531 until 1711. This handbook copes even today with scientific requirements. Szabó's second volume (1885) covered a similar period (1473–1711) but contained works printed in Hungary in languages other than Hungarian.

		The bibliography of the next period was provided by Géza Petrik in his four volume work „Magyarország bibliographiája 1712–1860” (Bibliography of Hungary) edited during the years 1888–1892. Petrik continued his work in 1885 when he edited „Magyar könyvészet 1860–1875” (Hungaian Bibliography) which in his turn was followed by Sándor Kiszlingstein's bibliography of the period 1876–1886, published in 1890. It was again G. Petrik who cared for the bibliography of the years 1886–1900 in two volumes published in 1908 and 1913. As an untiring bibliographer he even registered the printed works published during 1901–1910. The first half of this cycle appeared in 1913, the second in 1928, with the assistance of Imre Barcza who finished the work after Petrik's death. The „Magyar Könyvészet 1911–1920” was edited in two volumes (1939 and 1942) by Sándor Kozocsa.

		Unfortunately no comprehensive bibliography covers the decades 1921–1944. Works are going on in the National Széchényi Library to fill this gap. Some compilations nevertheless appeared even in the said period e.g. the „Magyar Könyvészet 1921–1923”, edited by Blanka Pikler in 1926 as well as the bibliography of Pál Gulyás on the year 1930, edited in 1932. The National Library itself issued the period 1936–1941, but only in annual volumes.

		The so far last work in this sequence of retrospective national bibliographies has been edited by the National Széchényi Library during recent years (1964–1968) under the title „Magyar Könyvészet 1945–1960”. This five volume basic reference tool surpasses all former compilations both in quality and in quantity.

		The above described comprehensive compilations of the Hungarian retrospective national bibliography appeared during a time of about ninety years. As a consequence there are obviously great differences concerning the completeness and accuracy of the said publications, especially between those edited in the early periods. That is one of the reasons why the edition of entirely new compilations has been felt justified and necessary. The first volume of a new work „Régi Magyarországi Nyomtatványok” (Old Hungarian Books) is already under press, it covers t he 15th and 16th centuries, and has been prepared with modern methods. The materials of the 17th century will follow in the next volumes and a long term programme has also been established to list the printed works published in Hungary during the 18th century. All these further volumes require, however, considerable work and thus it seems impossible to publish them in the next future. The above mentioned bibliographies are notwithstanding of utmost importance for all historical researches in any branch of science and are constantly consulted both in Hungary and abroad. Unfortunately the majority of these reference works are completely out of print and unavailable in the second hand market. For this reason the National Széchényi Library took the decision to re-edit the different cycles of the Hungarian national bibliography in a facsimile reproduced form.

		As a frist result the volumes of Petrik's „Magyarország bibliographiája 1712–1860” will be edited, this work being the most important and valuable reference tool besides Szabó's „Régi Magyar Könyvtár”.

		„Those who probe into the past of Hungarian books and periodicals appeared during the 200 years which elapsed since the freedom fight of Rákóczi, reach their hands after Petrik, this other threasury of Hungarian book history and bibliography” (Béla Kõhalmi in „Könyvtáros” – The Librarian, 1956, 185–187 pp.).

		The bibliography of G. Petrik was published in four volumes during the years 1888–1892. The first volume bears the date 1888, the second that of 1890 and the third that of 1891. The three bulky volumes were followed by a much thinner „Supplement” as 4th volume. This volume contains a Slovak part collected by Ludovit' V. Rizner as well as the alphabetical index to all four volumes.

		This important work of 2910 pages gives bibliographical references of about 50 000 printed works published in Hungary and on Hungary in foreign countries. According to the own words of Petrik in the introductory lines of the first volume the compilation required the strenuous work of 10 years.

		The collection of materials was accomplished mainly in the Library of the National Museum, in today's National Széchényi Library. („I used in most cases the library of the National Museum„ – writes the author – „I thought to pay some of the tribute to the generous founder, Count Ferenc Széchényi when I dedicated my work to his memory”). He examined thoroughly also the University Library, the Library of the Academy, the Library of the Association of Natural Sciences, all in the capital, but expanded also his activity to the Premonstrant Library of Jászó, Archiepiscopal Library of Kalocsa, Primatical Library of Esztergom, and to important school libraries in Miskolc, Nagykõrös and Sárospatak.

		Succeeding generations can think only with gratitude and recognition to Géza Petrik, who explored an important period of the Hungarian cultural history. His excellent zeal is especially admired by scholars, bibliographers and librarians for whom „Petrik” means the everyday use of an essential bibliographical tool and who actually are, due to their own experiences in the position to appreciate how exhausting this immense work must have been, how much persistence was needed to its completion and how much worry it must have caused to its editor.

		G. Petrik was born in 1845 in the village Alsószeli near Pozsony as the son of a Lutheran pastor. The father became later the director of the secondary school of Sopron and the son was educated in the same school. When he finished studying in 1861 he chose the profession of the bookseller.

		After a short period of practice in Sopron he left this town for Budapest where he worked in the shop of Ignác Lauffer and later in that of Károly Osterlamm. He later took over himself this bookstore, became an antiquarian, but gave up this profession in 1879. In the nineties he had been working succesively as editor in chief in the Pallas Publishing Company, as the chief bookseller of the Luther Society and the business manager of the Könyves Kálmán Company. After this last job he retired in pension. In all these years he simultaneously edited the periodical „Corvina” and had an active part in the life of the Association of Booksellers. The real goal, however, and true content of his life, especially from the mid-seventies until his death, hade been focussed in his bibliographical activity.

		By compiling bibliographies he originally intended to render services for the book trade and he had business aims in mind when he took in hand the collection of materials to his first work „Magyar könyvészet 1860–1875”. He met with succes and was entrusted to finish the uncompleted work „Magyarországi német könyvészet” (German Bibliography of Hungary) by Károly Kertbeny. Further developments were related by Sándor Szilágyi, director of the University Library of Budapest and the later literary adviser of Petrik: „Mr. G. Petrik fulfilled his task in such an excellent way that his excellency, the Minister thought to find in him the mostly qualified and particularly suitable person to accomplish the other big project: to compile Hungary's bibliography for the period 1712–1860 (Magyarország bibliographiája. 1712–1860. Vol. I. III. p.).

		When this masterpiece of his life was finished he suffered the slight that the next cycle of the bibliography (1876–1885) was committed to the charge of somebody else. Notwithstanding he was not disappointed, and edited repertories to two periodicals (Századok 1867–1890, Néptanítók Lapja 1868–1890) and a literary guide (Kalauz az újabb magyar irodalomban. Budapest, 1893). After all he was just the same charged to prepare the bibliographies of the forthcoming periods (1886–1900 and 1901–1910). In that time he was recognized „as the best expert in this field who enjys a high reputation even in the world of scholars”.

		He could not finish his last work dedicated to the memory of his father. David Havran, his contemporary writes on him (Magyar Könyvszemle, 1925, 156–159 pp.): „He used to be an everyday guest of our National Library who accomplished his work with much devotion and insistence. His energy tried to brave the weakness of the advanced age. In the last time he was dependent on the help of his daughter…”

		Géza Petrik died in the year 1925 in Budapest at the age of 80.

		*

		Nearly 80 years elapsed since the publication of Géza Petrik's principal work „Magyarország bibliographiája 1712–1860”. Since those times the pretentions raised to bibliographies grew much bigger. It is e.g. today questionable whether the dividing-line of 1711 and 1712, used generally since K. Szabó's activity, should be considered as a decisive turning point that deserves to be kept? On the other hand it is beyond doubt that the year 1860 can by no means accepted as a date closing up some kind of period in the book history. (The subsequent volumes of the Hungarian Bibliography are clear proofs of the fact that Petrik and his contemporaries never had in mind to take 1860 as an important date.)

		The contents of the notion „hungarica” has undergone a change as well. Petrik extended his work to the territory of Croatia and Slavonia and included also foreign languageworks of foreign authors containing elements of Hungarian concern. On the other hand it should be considered as an imperfection that he consulted mostly those libraries where the very aboundant Transylvanian materials were only modestly represented.

		*

		Petrik's bibliography has the special merit of having analysed the contents of work-collections, series and some periodicals. Today's practice is different, as periodicals are mostly treated sperately in bibliographies prepared specially for that purpose.

		He prepared his entries with much exactitude including all references necessary for the identification of the books. On the other hand the users of today have some difficulties because of his method of using in the case of anonymous works the first nominative as a title heading instead of the first word of the title.

		When performing his basic work, Petrik could not rely on predecessors whose results would have been of any use to him, he was a true pioneer in the period he processed. Besides some „instructions” and adviser's assistance of Sándor Szilágyi he had to carry out the whole work entirely alone. Let these circumstances be said in his excuse for those imperfections – inseparable concomitants of large bibliographies anyway – (gaps in collecting materials, repetition of identical works under different authors, etc.) which are to be found here and there even in Petrik's work.

		Many books came into public property during the fifties in Hungary. One of the divisions of the National Library has been charged to distribute this material between libraries. Among the thousands of books originating from the period 1712–1850 many turned out to be lacking in Petrik's bibliography. Numerous items did not figure at all, others were registered but proved to be other editions. In the holdings of the National Library itself many volumes were found which were not listed because Petrik did not come across them or because they were later acquisitions. That is why the Library established within the division mentioned above a working group with the mission to explore systematically all gaps in Petrik's bibliography.

		As a beginning the working group dealt with materials from the period 1712–1800. A similar work is planned for the periods 1801–1880 and 1851–1860. Researches concerning the printed works of the 18th century were based mainly on the holdings of the National Library but have been later extended to the stocks of other important libraries and to some basic bibliographies. Principles of collecting and processing slightly differed from those of Petrik. Hungary was interpreted as including Transylvania and Fiume but excluding Croatia and Slavonia. From among printed works published abroad only those written in Hungarian were entered.

		The working group was of the opinion that bibliographical processing of the periodical literature should be considered elsewhere and thus disregarded the registration of serial works and newspapers. On the other hand the group listed all printed works (serial items without individual titles, yearbooks, directories, calendars) uncovered by the bibliographies of periodicals. From among prints the engravings without printed texts as well as juridical and administrative archivalia have not been included.

		As the result of this systematic activity pursued since June 1958, about 6000 Hungarian printed works from the 18th century could be identified as lacking in Petrik's bibliography. These titles have been listed and added as a 5th volume to the four reprinted volumes of the original work.

		During the last 80 years the alphabetical arrangement of Petrik's bibliography has been repeatedly criticised. In the words of József Fitz: „Petrik sweard by the alphabetical system. He doubles his own method by adding to his alphabetical bibliography instead of a chronological index an alphabetical one!” (A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története. – The history of Hungarian book printing, publishing and trade. Vol. I. Budapest, 38–39 pp.).

		The second part of the new fifth volume tries to remedy to a certain extent this insufficiency at least concerning the 18th century by adding an index of the 18th century Hungarian printing and publishing places in the alphabetical order of their contemporary names. Within the communities the printers and publishers are named in chronological order. This index covers the materials of all five volumes and will help researches on local history and might be used as a basis for chronological analysis.

		Information on the structure of the new, fifth volume is given in its introduction.

		When the National Széchényi Library launches this new edition of Petrik's bibliography it has not only the users in mind but bows also head in admiration before the great Hungarian bibliographer. The new edition is an appreciation of his big work and the newly added fifth volume has also the intention to make even more complete and comprehensive the composition he once created.

 

		KIADÓI ELÕSZÓ

		A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvetõ áttekintést nyújt a magyar életrõl és kultúráról. Így magától értetõdik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklõdõ számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek.

		Az újonnan megjelenõ mûvek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedõi, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitõl kezdve több alkalommal és különbözõ módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életû. Így az általuk feltárt idõkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik.

		A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes idõszakokra történõ összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzõk életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungariae literatae” címû mûvével indult meg. Az elsõ rendszeres, a mai tudományos igényeket is kielégítõ munka Szabó Károlyé volt, aki 1879-ben „Régi Magyar Könyvtár” címmel megjelentette „az 1531–1711. megjelent magyar nyomtatványok kézikönyvé”-t. Ezt egészítette ki 1885-ben a „Régi Magyar Könyvtár” második kötetével, amely „az 1473-tól 1711-ig megjelent nem magyar nyelvû hazai nyomtatványok könyvészeti kézikönyve”.

		A következõ korszak „könyvészeti kimutatásá”-t Petrik Géza végezte el „Magyarország bibliographiája 1712–1860” címû négykötetes munkájában (1888–1892). Ugyancsak Petrik mûve 1885-bõl a „Magyar Könyvészet 1860–1875”, amelynek folytatását az 1876–1885 idõkörrõl 1890-ben Kiszlingstein Sándor adta ki. A „Magyar Könyvészet” 1886–1900 korszakát ismét Petrik Géza gondozta, és két kötetben 1908-ban, ill. 1913-ban jelentette meg. A fáradhatatlan bibliográfus az 1901–1910 közötti magyarországi kiadványok regisztrálását is elvégezte, amelynek elsõ fele 1917-ben, a második – amelyet halála után Barcza Imre fejezett be – pedig 1928-ban látott napvilágot. A „Magyar Könyvészet 1911–1920”, amelyet Kozocsa Sándor rendezett sajtó alá, két kötetben 1939-ben és 1942-ben hagyta el a sajtót.

		Az 1921–1944 idõkörrõl, a nagy, évtizedeket átölelõ áttekintés hiányzik. Ennek pótlására a munkálatok az Országos Széchényi Könyvtárban folynak. Ebbõl a korszakból csak néhány évrõl készült összeállítás. Így 1926-ban megjelent Pikler Blanka szerkesztésében a „Magyar Könyvészet 1921–1923”. A sûrûbb megjelenésû kurrens nemzeti bibliográfia és a most felsorolásra kerülõ nagy, korszakos összefoglalások között hiánypótló módon kezdtek feltûnni az éves kötetek. Ilyen a Gulyás Pál szerkesztésében készült „Magyar Könyvészet 1930”, amely 1932-ben jelent meg. Az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében „Magyarország Évi Könyvészete” sorozatban hat kötetben az 1936–1941 közötti idõszak nyert feltárást.

		Az idõrendi sort a „Magyar Könyvészet 1945–1960” címû és a korábbi összefoglalásokat mind mennyiségileg, mind minõségileg messze túlszárnyaló öt vaskos kötete zárja, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár 1964–1968 között adott ki.

		A retrospektív magyar nemzeti bibliográfiának a fentiekben ismertetett nagy összefoglaló ciklusai mintegy kilencven év alatt láttak napvilágot. Így nem csodálható, hogy az egyes kiadványok között mind a teljességet, mind a feltárás igényességét illetõen jelentõs különbségek vannak. Különösen áll ez a korábbi korszakokra. Ezért azok újabb, korszerû feldolgozása indokolt és szükséges. Így már nyomdában van „régi Magyarországi Nyomtatványok” címmel a XV. és XVI. századot tartalmazó elsõ kötet, amelyet a XVII. század anyaga követ majd három részletben. A további tervek között szerepel a XVIII. században Magyarországon nyomtatott kiadványok korszerû feltárása is. Azonban ezek a munkálatok roppant munkaigényesek, így belátható idõn belül történõ megjelentetésükre nem lehet számítani. Ezzel szemben, amint errõl a fentiekben már szó esett, a már korábban kiadott ciklusbibliográfiák alapvetõen fontosak valamennyi tudományág történetével kapcsolatos minden kutatásnál. Ezért azokat mind Magyarországon, mind külföldön állandóan használják és egyre keresik. Sajnos a kötetek többsége ma már a könyvkereskedelemben szinte teljesen hozzáférhetetlen. Ezért döntött úgy az Országos Széchényi Könyvtár, hogy a retrospektív magyar nemzeti bibliográfia korábbi ciklusait hasonmás-utánnyomat formájában ismét megjelenteti.

		Ennek keretében most Petrik Géza „Magyarország bibliographiája 1712–1860” kötetei látnak napvilágot. Ez a mû Szabó Károly „Régi Magyar Könyvtára” mellett becses és nélkülözhetetlen része a retrospektív magyar nemzeti bibliográfiának. „Aki a Rákóczi szabadságharc utáni magyar irodalom kétszáz éve könyv- és folyóirattermésének adatai után kutat, az a könyvtörténet és bibliográfia másik magyar kincsesháza: a Petrik után nyúl. A Petrik a forrás …” – írta Kõhalmi Béla (A Könyvtáros 1956, 185–187.).

		Petrik Géza bibliográfiája négy kötetben 1888–1892 között jelent meg. Az I. kötet az 1888, a II. az 1890, a III. az 1891. évszámot viseli. Az elsõ három testes kötetet 1892-ben követte IV. kötetként a lényegesen vékonyabb „Pótlék”, amelynek szlovák nyelvû anyaga Ludovit' V. Rizner gyûjtésébõl származik. E kötet tartalmazza az egész mû betûrendes szerzõi névmutatóját is.

		A bibliográfia négy kötete, összesen 2910 lapon, mintegy 50 000 „Magyarországban s hazánkra vonatkozólag külföldön megjelent nyomtatványoknak” címleírását foglalja magában. Összeállítása – Petrik saját közlése szerint (az elsõ kötet bevezetõ sorai) – tíz esztendõ fáradságos munkáját igényelte.

		Az anyaggyûjtés legfõbb színhelye a Nemzeti Múzeum könyvtára, a mai Országos Széchényi Könyvtár volt. („Legtöbbet használtam a nemzeti muzeum könyvtárát” – írta a szerzõ – „A kegyelet némi adóját véltem tehát annak nemeslelkû alapítója, gróf Széchényi Ferenc iránt leróni, midõn munkámat az õ emlékének ajánltam.”) Átkutatta Petrik budapesten az egyetemi könyvtárat, az akadémiai könyvtárat és a Természettudományi Társulat könyvtárát is, de kiterjesztette munkásságát a jászói premontrei könyvtár, a kalocsai érseki könyvtár, az esztergomi prímási könyvtár, valamint a miskolci gimnázium, a nagykõrösi gimnázium, a sárospataki ref. fõiskola könyvtári anyagára is.

		Hálával és elismeréssel kell Petrik Gézára gondolni, aki áldozatos munkájával a magyar kultúrtörténet egyik fontos korszakát tárta fel az utókor számára. És különös csodálattal kell emlékezniök a kutatóknak, a bibliográfusoknak és a könyvtárosoknak, akik naponta használják „a Petriket”, s akik saját személyes munkatapasztalataik alapján fel tudják mérni azt, hogy milyen fáradságot, kitartást és mennyi gondot jelenthetett egyetlen ember számára ennek a hatalmas anyagnak szakszerû feldolgozása.

		Petrik Géza 1845-ben, a Pozsony megyei Alsószeliben született, ahol atyja evangélikus lelkész volt. Az apa késõbb a soproni evangélikus líceum igazgatója lett, és ebben az iskolában végezte a középiskolai tanulmányait fia is, aki iskoláztatása befejeztével 1861-ben a könyvkereskedõi pályát választotta.

		A rövid soproni gyakorlati idõ után Petrik Géza csakhamar Pestre került, ahol elõbb Lauffer Ignác, majd Osterlamm Károly üzletében dolgozott. 1869-ben átvette ez utóbbi könyvesboltját, majd antikvárius lett, de 1879-bn már felhagyott a könyvkereskedéssel. A kilencvenes években a Pallas Irodalmi Részvénytársaság kiadóhivatali fõnöke, késõbb a Luther Társaság könyvkereskedésének vezetõje, majd nyugdíjazásáig a Könyves Kálmán Rt. üzletvezetõje volt. Közben mint a Corvina szerkesztõje tevékenyen részt vett a Könyvekereskedõk Egyesületének érdekképviseleti munkájában is. De életének célját és tartalmát – a 70-es évek derekától haláláig – bibliográfusi mûködése adta.

		Ez irányú tevékenységével tulajdonképpen a könyvkereskedelemnek akart szolgálni, amikor üzleti, gyakorlati célból fogott hozzá elsõ mûve, a „Magyar könyvészet 1860–1875” anyagának összegyûjtéséhez. Munkája sikert aratott. Megbízást kapott Kertbeny Károly félbemaradt „Magyarországi német könyvészt”-ének folytatására. A továbbiakat Szilágyi Sándor, az Egyetemi Könyvtár igazgatója és Petrik késõbbi lektora így mondta el: „Feladatát Petrik Géza úr oly jól oldotta meg, hogy a minister õ exja benne vélte feltalálni azt az embert, ki elõismereteinél fogva is a legalkalmasabb megoldani azt a másik nagy feladatot: hazánk 1712–1860 közti könyvészetét összeállítani.” („Magyarország bibliographiája 1712–1860” I. kötet III. lap).

		Petriket élete e fõmûvének elkészülte után az a mellõzés érte, hogy a „Magyar Könyvészet” 1876–1885 szakaszának összeállítását másra bízták. Mégsem kedvetlenedett el. Két folyóiratrepertóriumot (Századok 1867–1890, Néptanítók Lapja 1868–1890) és egy irodalmi tájékoztatót (Kalauz az újabb magyar irodalomban. Bp. 1893) adott ki, míg végül mégis rábízták a „Magyar Könyvészet” következõ ciklusainak (1886–1900 és 1901–1910) bibliográfiai feldolgozását. Ekkor már elismerték, hogy „a kartársak között elsõ ezen a téren s jóhangzású a neve a tudósok elõtt is”.

		Utolsó munkáját, amelyet atyja emlékének szentelt, már nem tudta befejezni. A kortárs Havrán Dániel (Magyar Könyvszemle 1925, 156–159) ezt írta róla: „Könyvtárunknak [az Országos Széchényi Könyvtárnak] mindennapos vendége volt, munkáját szeretettel, kitartással folytatta. Nagy akaratereje dacolni próbált a magas kor gyengeségével. Utolsó idõben már leánya támogatására szorult…”

		Petrik Géza 1925-ben halt meg Budapesten, 80 esztendõs korában.

		Közel nyolcvan esztendõ telt el Petrik Géza fõmûve, a „Magyarország bibliographiája 1712–1860” megjelenése óta. A bibliográfiákkal szemben támasztott igények azóta rendkívül megnõttek. Így ma már vitatható, hogy könyvtörténeti és kultúrtörténeti szempontból helytálló-e a Szabó Károly óta általánossá vált 1711/1712. évi, korszakválasztónak nem mondható idõhatár fenntartása. Az viszont vitán felül áll, hogy az 1860. év semmiképpen sem könyvtörténeti korszakot lezáró idõpont. (A „Magyar Könyvészet” következõ kötetei bizonyítják, hogy ezt az évet Petrik és kortársai sem tekintették ilyennek.).

		Megváltozott a hungarika fogalmának értelmezése is. Petrik adatgyûjtését Horvát-Szlavonországra is kiterjesztette, és a külföldön megjelent nyomdatermékek között feldolgozta azokat is, amelyek külföldi szerzõk idegen nyelvû mûveiként magyar vonatkozásokat tartalmaznak. Ezzel szemben gyûjtésének hiányosságául kell betudni, hogy elsõsorban olyan könyvtárak állományát tárta fel, amelyekben az igen gazdag erdélyi anyag csak szerényebben volt képviselve.

		Petrik bibliográfiájának különös érdeme a gyûjtemények, a sorozatok és egyes periodikumok tartalmának elemzõ feltárása. A könyvek és periodikák feldolgozásában ma már bizonyos korszerû szakosodás érvényesül, aminek következtében általában külön sajtóbibliográfiák készülnek.

		Címleírásai általában pontosak és mindazokat az adatokat tartalmazzák, amelyek a könyvek azonosításához szükségesek. Azonban az a módszer, amely szerint a szerzõ nélküli mûveknél címrendszónak nem a cím elsõ szavát, hanem annak elsõ, alanyesetben levõ fõnevét vetítette ki, a kötetek mai haszunálóinak sokszor problémát okoz.

		Petriknek hatalmas munkájában nem voltak olyan elõdei, akinek eremdényeire akár tartalmilag, akár formailag támaszkodhatott volna. Mûve úttörõ volt. Tevékenységét – eltekintve Szilágyi Sándor „utasításaitól” és lektori közremûködésétõl – teljesen egyedül kellett végezni. Ez a körülmény szolgál mentségeül azokért a hibákért (hiányos adatgyûjtés, eltérõ szerzõi nevek alatt ismétlõdõ azonos címek stb.), amelyek – mint a bibliográfiai munkák törvényszerû velejárói – hellyel-közzel nála is elõfordulnak.

		Amikor az ötvenes években a köztulajdonba került könyvanyag feldolgozásához és a könyvtárak közötti szétosztásához fogtak, az a részleg amelyre az 1712 és 1850 között megjelent nyomdatermékek gondja hárult, lépten-nyomon találkozott Petrik bibliográfiájában nem szereplõ címekkel. Sorra kerültek elõ ismeretlen mûvek, vagy a már ismertnek eddig elõ nem bukkant más kiadásai. Az egyidejûleg végzett tájékozódó kutatások azt mutatták, hogy az Országos Széchényi Könyvtár anyaga is számos olyan címet rejteget, amelyek nem kerültek be Petrik bibliográfiájába, vagy mert Petrik nem találkozott velük, vagy mert késõbb szerezte meg õket a könyvtár. Így merült fel az a gondolat, hogy az Országos Széchényi Könyvtár említett részlegének dolgozóiból munkaközösség alakuljon a Petrik bibliográfiájából hiányzó tételek tervszerû feltárására.

		E munkaközösség elsõ lépéseként az 1712–1800 közötti anyaggal foglalkozott, de tervei között szerepel az 1801–1850 és az 1851–1860 között megjelent hungarikák késõbbi idõben történõ hasonló feldolgozása is.

		A XVIII. századi anyagot feltáró kutatómunka elsõsorban az Országos Széchényi Köynvtár állományában indult meg, de kiterjeszkedett késõbb néhány fontosabb budapesti és vidéki könyvtár, valamint néhány jelentõsebb bibliográfia anyagára is.

		A munkaközösség adatgyûjtési és feldolgozási szempontjai némileg eltértek attól a gyakorlattól, amelyet egykor Petrik követett. A hungarika fogalmának területi értelmezésénél Magyarországot Erdéllyel és Fiuméval, de Horvát-Szlavonország nélkül vették figyelembe. A külföldön megjelent nyomdatermékek közül csak a magyar nyelvûek kerültek feldolgozásra.

		Minthogy a magyarországi idõszaki sajtó bibliográfiai feltárása külön munkaterüelt, a munkaközösség nem foglalkozott a hírlapok és folyóiratok számbavételével. Felvette azonban bibliográfiájában mindazon nyomdatermékeket (rész címnélküli sorozatok, évkönyvek, schematizmusok, naptárak stb.), amelyekre az idõszaki sajtó bibliográfiája nem terjed ki.

		Az aprónyomtatványok közül a szedett szöveg nélküli metszetek, valamint a levéltári gyûjtõkörbe tartozó nyomtatott bírósági és közigazgatási iratok nem kerültek feldolgozásra.

		Az 1958 júniusa óta folyó módszeres munka mintegy 6000, Petriknél nem szereplõ XVIII. századi magyarországi nyomtatványt tárt fel. Ezekbõl a címekbõl készült az a pótlás, amely e hasonmás-utánnyomat kiadásához csatlakozólag új, ötödik kötetként elsõ ízben lát napvilágot.

		Az elmúlt 80 év során sokan kifogásolták Petrik bibliográfiájának betûrendes szerkezetét. Fitz József szerint Petrik „esküdött a betûrendre” s „a maga egyetlen nyilvántartását megduplázza: negyedik kötetében betûrendes mûvéhez nem kronológiát, hanem betûrendes indexet fûz!” (A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története I. Budapest 1959. 38–39.).

		Az új, ötödik kötet második része – legalább a XVIII. századra vonatkozóan – Petriknek ezt a hiányosságát igyekszik bizonyos fokig pótolni. Mutatót közöl, amely a korabeli magyar névalak betûrendjében sorolja fel a XVIII. századi magyarországi nyomda- és kiadóhelyeket, majd azokon belül idõrendben az ott mûködött nyomdákat és kiadókat. A mutató nemcsak az új, ötödik kötet, hanem az I–IV. kötetek anyagát is felöleli.

		Ez a mutató nemcsak a helytörténeti kutatásokhoz jelent segítséget, de alapul szolgál az idõrendi elemzés számára is.

		Az új, ötödik kötet szerkesztési szempontjait annak bevezetése tartalmazza.

		Amikor az Országos Széchényi Könyvtár a jelen bibliográfiát újra megjelenteti, nemcsak annak használóira gondol, hanem kegyeletes emlékezéssel hajtja meg zászlaját a nagy magyar bibliográfus, Petrik Géza elõtt is. Az õ nagy munkáját értékeli ez az új kiadás, amelyhez csatlakozó ötödik kötet is azzal a szándékkal készült, hogy azt, amit Petrik alkotott, még teljesebbé, még átfogóbbá tegye.

		GRÓF SZÉCHENYI FERENC A MAGYAR NEMZETI MUZEUM KÖNYVTÁRA NEMESLELKÛ ALAPÍTÓJA EMLÉKÉNEK KEGYELETTEL AJÁNLJA PETRIK GÉZA.

 

		BEVEZETÉS

		Szabó Károly «Régi magyar könyvtárának» megjelenése (1872.) bibliographiai irodalmunkban forduló pontot képez. Bármily becsesek voltak is az elõmunkálatok, melyek e téren azelõtt világot láttak, azok nem nyujtanak biztos alapot egyes fölmerült kétes esetek eldöntésére sem a könyvkedvelõnek, sem a tudományos kutatónak, sem a nyilvános könyvtárak tisztviselõinek. Azonban irodalmunknak legalább egy szakára és ágára nézve meg volt a biztos alapvetõ munka e könyvvel, melynek azóta II-ik kötete is világot látott. Az örvendetes mozgalomnak, mely e téren beállott, legpraegnansabb kifejezése volt a «Könyvszemlének» megindulása 1876-ban, mely azóta állandó találkozási helye mind azoknak, kik bibliographiai irodalmunkkal foglalkoznak, s fenállása óta tartalomban és magvasságban folytonosan nevekedve, állandóan sikerrel szolgálja az ügyet, melynek apostolává szegõdött. S bizonynyal sok és jelentékeny része van a Könyvszemlének abban a fényes sikerben, melylyel az 1882-iki könyvkiállitás könyvészeti csoportja mglepte még a legvérmesebb reményû szakembereket is.

		De mennél meglepõbb eredményeket tud az «új élet» felmutatni irodalomtörténetünkben és bibliographiánkban, annál kiterjedettebb mérveket öltenek az új kutatások e téren, s mennél nagyobb lendületet vett a nyilvános és hivatalos könyvtárak rendezésének ügye hazánkban, annál sajnosabban kell tapasztalnunk, hogy tudományos bibliographiánk, ott hol Szabó Károly Régi magyar könyvtára véget ért, 1711-el megszakad.

		Az országos statistikai hivatal a mult évben Magyaroszág köz- és magánkönyvtárairól a hivatalos apparatus felhasználásával egy nagy és terjedelmes munkát adott ki, melyben constatálta, hogy hazánkban 1400 köz- és 1000 magánkönyvtár van. Bizonynyal nehezen nélkülözi e könyvtárak jelentékeny része, hogy Szabó Károly bibliographiájának nincs folytatása egész 1860-ig, mely éven kezdve Petrik Géza «Magyar könyvészete» biztos kaluzul szolgál, s ha valami korábbi datumú, de 1711-en innen való bibliographiai kérdés vár eldöntésre, a régi segédforrásokra van utalva.

		Sándor István «Magyar könyvesháza»* 1800-ban megszakad, de ez különben is csak a magyar munkákra terjed ki, – a Kertbeny-Petrik-féle «Magyarországi német könyvészet» ennek különben sem képezte folytatását. A Denis által a Széchenyi könyvtárról készitett catalogus* bármily kitûnõ s berendezés tekintetésen példányszerû is a maga nemében, valamint a gróf Teleki könyvtár catalogusa* már e század derekán megszakadnak, s ezek épen ugy mint Cornides*, Bél* és Schmeizel* catalogusai csak egyes magános emberek könyvtárait képezik. Bod Péter*, Wallaszky*, Weszprémi*, Horányi*, Haner*, Csevapovich*, a korábbi idõkbõl, Magyar Mihály*, Eggenberger* és Heckenast* ujabb catalogusai sok becses anyagot tartalmaznak ugyan, de ma már hozzá férhetlenek, nehezen kezelhetõk, valamint a koronként megjelenõ egyes szakcatalogusokkal: Szinnyei-tõl a Természettudományi és mathematikai könyvészet*, a Seivert* és Trausch-féle Lexikon* együtt véve sem pótolják egy rendszeres s az újabb tudományos igényeknek megfelelõ bibliographiai szerves munka hiányát, s nem képeznek mást, mint becses elõmunkálati anyagot, már csak azért sem, mert különbözõ s egymástól eltérõ rendszer szerint vannak készitve.

		Talán felesleges is mondanom, hogy az eredmény, melyet az országos statistikai hivatal által kiadott munka hazai könyvtáraink létszámát illetõleg constatált, mindenkire nézve egyaránt meglepõ volt. Jelentékeny része az e munkában felsorolt könyvtáraknak nem uj keletû: megvoltak azok már a múlt században is, sõt nem egy régibb idõre is visszavihetõ. S ha ezekben a könyvtárakban gazdagon van képviselve a külföld irodalma, feltalálhatók azokban a hazai könyvsajtó termékei is. Vajjon nem fényesen bizonyit ez amellett, hogy az a folytonosság, mely az elsõ magyar munka megjelenése óta megvolt az irodalomban, feltalálható a könyvolvasó világban is?

		De hát amint idõk folytán alakul, fejlõdik az irodalom, változik a közönség izlése is. A korábbi idõk sok közkedvességû munkáját elévültté teszik az ujabban megjelentek. Igy lesznek egyes könyvek keresett irodalmi ritkaságokká, sõt azok közül nem egy el is kallódik, ugy hogy utóbb az irodalomtörténet irójának olykor-olykor mondhatni fel kell fedezni a régibb idõk olvasóinak nem egy kedvencz munkáját.

		A bibliographiai irodalom mai fejlettsége mellett ez már lehetetlenség. Hogy ilyesmi többé ne történhessék, arról gondoskodnak az évenként megjelenõ könyvészeti catalogusok. De irodalmunk másfél századára nézve teljesen hiányzik a régibb és ujabb idõt összekötõ rendszeres és kimerítõ catalogus.

		Pedig egy ilyen munkára irodalmunknak égetõ szüksége van. Iróknak és könyvtárnokoknak egyaránt. Vajjon felmentheti-e magát iró – legyen az tõrténész vagy természettudós – attól a kötelezettségtõl, hogy a tárgynak, melyet tollára vett, irodalmi elõzményeit ne ismerje? Vajjon nélkülözheti-e a könyvtárnok azt az alapvetõ munkát, mely neki lehetõvé teszi, hogy az irodalmi tudakozódásokra gyors és kimeritõ választ adjon?

		Kétségtelenül hazánk könyvészetének ilyetén kiegészitése lebegett Trefort Ágoston vallás és közoktatási minister ur õ exja szemei elõtt, midõn Kertbeny Károlynak megbizást adott egyes bibliographiai munkák elkészitésére. Kertbeny egészen csak egy munkával készült el: a XVI-ik századi magyarországi vonatkozású német röpiratok összeállitásával. Másik idevágó munkájának elkészitése elõtt meghalt – s a cultusminister a félbemaradt munka kiegészitésével Petrik Géza urat bizta meg, kinek eddig megjelent bibliographiai munkái nyujtottak garantiát, hogy bir a szükséges elõismeretekkel, e munka befejezésére s kiegészitésére. Feladatát Petrik ur oly jól oldotta meg, hogy a minister ur õ exja benne vélte feltalálhatni azt az embert, ki elõismereteinél fogva is legalkalmasb megoldani azt a másik nagy feladatot: hazánk 1712–1860 közti könyvészetét összeállitani.

		Igy történt aztán, hogy Petrik ur e nagy munkának elkészitésére is megkapta a megbizatást. Ugyanakkor õ exja hivatalos állásom következtében engem tartott megbizandónak a szükséges utasitások elkészitésével s az ellenõrzés vezetésével. Azon idõtõl fogva összeköttetésben levén Petrik urral, tanuja voltam annak a lelkiismeretes buzgalomnak s fáradhatatlan szorgalomnak, melylyel Petrik ur feladatát mennél jobban megoldani igyekezett. A hivatalos támogatás megkönnyítette munkáját s lehetõvé tette, hogy azon forrásokhoz, honnan szükségkép meritenie kellett, hozzá juthasson.

		A munka ma már készen van. Dobrowsky urban áldozatra kész kiadóra talált. Irodalmunknak s tudományos életünknek minden barátja kész örömmel fogja azt fogadni, mint praegnans bizonyitványát annak az igazságnak, hogy a tudományos és irodalmi élet hazánkban soha sem szünetelt.

		Budapest, 1888. junius 4-én.

		SZILÁGYI SÁNDOR, az egyetemi könyvtár igazgatója.

 

		Szilágyi Sándor úr bevezetõ sorai után nekem már csak a hála s köszönet kifejezése marad, melylyel tartozom mindenek elõtt néh. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister urnak a több éven át nyújtott jelentékeny állami segélyért, a mely nélkül talán sohase fordíthattam volna munkámra a kutatáshoz szükséges idõt; – továbbá Szilágyi Sándor urnak támogatásáért, a melylyel több mint tiz éven át segítségemre volt; – s végre számos nyilvános és magánkönyvtárnak, különösen pedig a m. k. tud. egyetem s a nemzeti muzeum könyvtárának, a hol évek során át tartott anyaggyüjtésem alatt mindenkor szíves támogatásban részesültem. Fogadják mind legõszintébb köszönetemet.

		Legtöbbet használtam a nemzeti muzeum könyvtárát. A kegyelet némi adóját véltem tehát annak nemeslelkû alapítója, gróf Széchenyi Ferenc iránt leróni, midõn munkámat az õ emlékének ajánltam.

		Budapest, 1889. május 20.

		Petrik Géza.

		Magyarázat az I. kötetben jelzett könyvtárak rövidítéseit illetõleg:

		A = Akademia könyvtára. – E. = Egyetemi könyvtár Bpesten. – J. = Jászói premontrei könyvtár. – Kl. = Kalocsai érseki könyvtár. – M. = Nemzeti muzeum könyvtára Bpesten. – Mk. = Miskolci ág. hitv. gymnasium könyvtára. – Nk. = Nagykõrösi fõgymn. könyvtára. – Pr. = Primási könyvtár Esztergomban. – Sp. = Sárospataki ref. fõiskola könyvtára. – T. = Természettudom. társulat könyvtára.