KÖZPONTI BIZOTTSÁG

A Központi Bizottság 1981–1989 között 55 alkalommal ülésezett, amelyből egy a Központi Ellenőrző Bizottsággal, kettő a Minisztertanáccsal együttes ülés, 39 pedig kibővített ülés volt. (Ún. „zárt ülést” ebben az időszakban nem tartottak, de a személyi kérdéseket meghivottak nélkül tárgyalták, illetve esetenként eltekintettek a sajtó képviselőinek meghívásától.)

Az 1980-as évek elején főként a nemzetközi politikával és a gazdasági helyzettel foglalkoztak a KB ülésein, illetve a kulturális életben tapasztalható „negatív” jelenségekkel, az „ellenséges, ellenzéki erőkkel” szembeni tennivalókkal. Az évtized második felében ez kiegészült a párt belső életének megújításával összefüggő feladatokkal, majd az utolsó években előtérbe került a politikai intéményrendszer reformja, a modellváltás, a rendszerváltás, a demokratikus szocializmusba való békés, fokozatos átmenet biztosítása és az ezzel összefüggő „politikai egyeztetető tárgyalás” a demokratikus ellenzéki szervezetekkel.

A XII. kongresszus határozatainak végrehajtását 1983 áprilisában vizsgálta meg a Központi Bizottság. Ehhez véleményt kért a Központi Ellenőrző Bizottságtól, a KB osztályaitól, a területi pártszervektől, a Minisztertanácstól, a tömegszervezetektől a Magyar Tudományos Akadémiától és számos más testülettől. (Mintegy 300 oldal terjedelmű észrevétel érkezett.)

A testületi tagok magatartásával kapcsolatban a következőket rögzítették a határozatban: „A vezető testületekben a nézetek szembesítésével formálódik a párt politikája. A testületekben folyó vitáknak azonban állásfoglalás kialakításával kell végződniük, amelyet az elfogadást követően a testület tagjainak kötelezően képviselniük kell. A Központi Bizottság szükségesnek tartja az utóbbi időben e téren tapasztalható lazaságok megszüntetését."

1986 márciusában és novemberében a párt kádermunkájával foglalkozott a Központi Bizottság. Határozott arról, hogy tervszerűbbé kell tenni a kádermunkát, figyelmet fordítva arra, hogy a vezetők az irányításban és a végrehajtásban is sokrétű tapasztalatot szerezzenek. Hangsúlyozta, hogy „a kollektív vezetés érvényesítése és a rutinszerűség elkerülése céljából meghatározott tisztségek (a PB tagok, a KEB elnöke és titkára, a KB titkárai és osztályvezetői, a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai) esetében csak két ciklusra (legfeljebb 10 évre) szóljon a megbizatás."

1987 áprilisában a KB a bizalmas ügyek kezeléséről szóló állásfoglalásában felhívta a testületi tagok figyelmét arra, hogy „tartózkodjanak a testületi döntéssel szemben esetleg fennálló egyéni véleményük érzékeltetésétől és hangsúlyozásától minden testületen kívüli megbeszélésen, gyűlésen vagy publikációban"; a belső információban is csak a testületi döntést kell és szabad ismertetni, „szigorúan tilos a tárgyalás során történt egyéni állásfoglalást, vagy szavazást tovább adni"; a szigorúan bizalmas (BM, HM stb.) információkhoz jutók kizárólag személyes tájékoztatásként foghatják fel azt, munkájukban hasznosíthatják, de azokról, mégkevésbé azok forrásáról senkivel sem beszélhetnek; a bizalmas iratok kezelésében szigorúan be kell tartani a titokvédelmi szabályokat, az iratkezelés előírásait, a kizárólag személyes tájékoztatást szolgáló iratokat tilos másoknak tovább adni, azokat a megjelölt határidőre az állami futárszolgálat útján vissza kell küldeni.

1988. május 22-én az újonnan megválasztott KB tagokat a Központi Bizottság Irodája tájékoztatta arról, hogy rendszeresen megküldi számukra a következő információs anyagokat: a KB és a PB fontosabb határozatait; a PB tagok részére készült írásos tájékoztató jelentések közül azokat, amelyekre a közérdeklődés számot tart; a PB által esetenként elhatározott anyagokat; a párt- és társadalmi élet főbb eseményeiről havonta készült jelentéseket; az államközi kapcsolatokról, tudományos és művészeti kérdésekről, a közhangulat alakulásáról, a közvélemény különböző vizsgálatairól, az „imperialista propagandáról” negyedévenként készített jelentéseket; az Agitációs és Propaganda Osztály tájékoztatóját időszerű kérdésekről; a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának összefoglalóját az emigrációs sajtóról; továbbá, hogy igény szerint megrendeli számukra az MTI bizalmas tájékoztatóit is.

A Központi Bizottság 1988. június 23-án feladattervben rögzítette az országos pártértekezlet állásfoglalásából adódott saját feladatait, egyben ajánlásokat tett állami szerveknek és a megvalósításhoz kérte a társadalmi szervezetek és a tudományos intézmények közreműködését.

A feladatterv rögzítette, hogy „a Központi Bizottság munkájában az állásfoglalásban megjelölt valamennyi cél megvalósítására törekszik, ebben a feladattervben azonban elsősorban azokat a fontos tennivalókat sorakoztatja fel, amelyek elvégzésére a reformfolyamat gyorsításához, a párt működésének megújításához, a teljesebb pártdemokrácia feltételeinek megteremtéséhez, a párt-, az állami szervek és a társadalmi szervezetek közötti [12 együttműködés új vonásainak kialakításához, a vezető pártszervek irányító munkája színvonalának emeléséhez van szükség.” Munkabizottságokat hozott létre a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó tudományos, politikai elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára; a párt szervezeti szabályzatának átdolgozására; a gazdaságpolitika stratégiai elemeinek kialakítására; a KB és a területi pártszervek mellett létrehozható tanácsadó testületek működési elveinek, módszereinek, feladatainak, valamint az alkotmány felülvizsgálata során érvényesítendő politikai elvek kidolgozására.

A KB ülésén Grósz Károly, a párt főtitkára bevezető előadásában a párt politikai súlyából, hatásából, a feladatokból és a közhangulatból levont következtetésként megállapította, hogy felértékelődik a Központi Bizottság szerepe, tevékenysége, fontos „hogy a közösség minél előbb a párt politikai műhelye, irányító központja legyen, hogy e testület érdemileg alakítsa a politikát, igazi politikai műhellyé váljék.” Hangsúlyozta, hogy ezért változtatni kell a munkastíluson, az ülések gyakoriságán,[1] ( 1) levegőjén, légkörén, nézeteket tisztázó, egységesítő, nyílt, őszinte vitákra van szükség.

A korábbi, „aki nincs ellenünk, az velünk van” jelszó helyett az „aki velünk van, annak alkotni, cselekedni, tenni kell” jelszó érvényesítését szorgalmazta. A párt megújításával összefüggésben megfogalmazta, hogy „a pártirányítást, mint terminológiát lassan felednünk kellene...óhatatlanul a dirigálás szándéka és törekvése tapad rá e megfogalmazásra... inkább a párt vezetői tevékenységéről kell beszélnünk...” (elvi irányítást, nem praktikus ügyintézést értve ezen),... az operatív beavatkozás kivételes lehet, rendkívüli, amikor az élet által igazolást nyer.”

Szólt arról is, hogy a párt szervei nem épülhetnek fel az állami szervek mintájára és gerincére, a pártnak mozgalmi és nem hivatali jelleget kell adni.

Szükségesnek tartotta a kisebbségi vélemények kezelési rendjének, módjának kidolgozását, továbbá, hogy párttestületről csak választott testület hozzon határozatot. Elengedhetetlennek ítélte a KB tagok felelősségteljes, felkészült részvételét a testület munkájában, hogy adott témához rendszerezve összegyűjtsék a politikai tapasztalatokat, a kialakított állásfoglalást képviseljék, egyénileg is vállaljanak közszereplést. Hangsúlyozta, hogy a vitában fennáll a tévedés lehetősége, továbbá, hogy a vita nyílt, személyeskedés és „törlesztés” nélküli legyen. A KB tagok emberi, protokollmentes kapcsolatát, „álszenteskedés nélküli", elfogadható magánéletét tartotta követelménynek.

Ezen a KB-ülésen döntöttek arról, hogy az ülésekről a párt központi napilapja részletesen, a többi lap az MTI összefoglalója alapján tudósítson, a rádió és a televízió a témától függően közöljön összeállítást a beszédekről, a vitákról és a döntésekről, a tudósítást a KB illetékes titkára hagyja jóvá. Elhatározták, hogy minden KB-ülésn szerkesztő bizottságot jelölnek ki a KB üléséről kiadandó közlemény megfogalmazására.

Kialakították a KB ülésén tanácskozási joggal részt vevők körét is, miszerint állandó meghívottak: a KEB elnöke és titkára, a KB osztályvezetői, a megyei, megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai és a központi sajtó vezetői.

Az 1988. július 13–14-ei ülésen határoztak arról, hogy az Országgyűlés elnöke is állandó meghívott legyen.

1988. szeptember 27-én a Központi Bizottság határozatot hozott a választott pártszervek mellett működő tanácsadó testületek létesítéséről. A hagyományos előkészítő munka mellett ez új információs lehetőséget ad a testületi tagoknak az ellenvélemények és az alternatív elgondolások megismerésére. A tanácsadó testület lehetővé tette, hogy a szakértői véleményt módszeresen felmérjék, politikailag általánosítsák és így elősegítsék a választott szervek helyzetértékelését és döntéshozatalát nagyobb horderejű, koncepcionális politikai kérdésekben. A határozat megállapította, hogy az MSZMP az elmúlt évtizedekben már beépítette a szakértői tanácsadást a döntéselőkészítő rendszerbe, de ez nem terjedt túl az apparátusi szférán.

A tanácsadó testületek révén mérni kívánták a döntés várható támogatását vagy ellenzését, a megvalósítás terén jelentkező társadalmi kockázatot. Továbbá ezáltal kívánták beépíteni a pluralizmus elvét, a párton belül jelentkező különféle felfogásokat a döntéshozatalba.

1988. november 22-én a Központi Bizottság saját munkarendjéről, munkamódszeréről hozott döntést, amelyben leszögezte, hogy két kongresszus között a párt munkájának irányítására és ellenőrzésére a Központi Bizottság hivatott, a párttagság egészére vonatkozó határozatot kizárólag a Központi Bizottság hozhat, mint – két kongresszus, illetve országos pártértekezlet között – az MSZMP legfelső politikai döntéshozó, irányító és ellenőrző testülete. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza a határozat, hogy a KB csak a párt politikájával, belső életével összefüggő kérdésekben dönt, illetve hoz határozatot, a politikai intézményrendszer más szervei esetében ajánlásokkal, állásfoglalásokkal él, amelyek az ott dolgozó kommunisták számára irányt adók. [13

A határozat a Központi Bizottság – munkájának korszerűsítése során – nagy gondot fordított a párt politikai jellegének érvényesítésére, döntési szerepének mérséklésére és ezzel párhuzamosan politikai befolyásának erősítésére; tevékenységében elsősorban a politikai, stratégiai irányvonal meghatározására összpontosított.

A határozatban megfogalmazták, hogy „a Központi Bizottság tiszteletben tartja az Országgyűlés kizárólagos törvényalkotói szerepét, a Minisztertanács önállóságát és felelősségét a kormányzati munkában. Támogatja a kormány tevékenységét. Megszünteti a kormányzati tevékenységi körök – közöttük a kül- és a belügyek, a honvédelem – közvetlen irányítását, a párt és az állami testületek működésének párhuzamosságait", továbbá hangsúlyozta, hogy az érdekegyeztetés, az érdekvédelem fő színterének az érdekképviseleti szervek egymás közötti, illetve e szervek, a munkaadók és a kormány egyeztető megbeszéléseit, fórumait tartja.

A Központi Bizottság munkamódszerével kapcsolatban a határozat – többek között – a következőket rögzíti: „A Központi Bizottság rendszeresen áttekinti a kongresszus és saját határozatai végrehajtását, a társadalmi, a gazdasági és a politikai folyamatokat, az ideológiai élet kérdéseit, a párt tevékenységét. Időszakonként elemzi a nemzetközi helyzetet, az ország és az MSZMP pártközi kapcsolatainak alakulását. A testület – ha a kérdés társadalmi fontossága indokolja – az egész párttagságra kiterjedő, szervezett pártvita alapján dönt.A Központi Bizottság fontosabb javaslatainak előzetes véleményezésébe bevonja a pártszervezeteket. Igényli a több változatot tartalmazó tervezetek,megoldási módok kidolgozását. Biztosítja a javaslatoktól eltérő elgondolások, vélemények ismertetését. A politika és a határozatok helyességének rendszeres ellenőrzése tevékenységének fontos része. Az ellenőrzés tapasztalatait hasznosítja és rendszeresen nyilvánosságra hozza, minden esetben kitérve a személyes felelősségre is."

A Központi Bizottság elhatározta, hogy munkájáról évente beszámol a párt tagjainak, tevékenységéről és döntéseiről tájékoztatja a párt tagjait, az állami szervek és a társadalmi szervezetek vezető testületeit és az ország lakosságát.

Kimondta, hogy a párttagság részletesebb tájékoztatása érdekében a pártsajtóaban, a párt folyóirataiban és az Alapszervezeti Tájékoztatóban (addigi nevén Titkári Tájékoztató)[2] közzé teszi határozatait, illetve – a testület döntésétől függően – az előterjesztés, az előadói beszéd és a vita tartalmát.

A Központi Bizottság ügyrendjét illetően a határozat arról intézkedett, hogy „a KB üléseit munkaterv alapján szükség szerint, de legalább három havonként tartja, s azt az állandó összetételű elnökség tagjai (a párt elnöke, főtitkára, a KB titkárai, az előterjesztő személyek) közül a KB tisztségviselői vezetik. Az ülés elnöke vezeti a vitát, szavazásra bocsátja a döntési javaslatokat, s kimondja a döntést. A KB ülésein tanácskozási jogú meghívottak is részt vesznek, akiknek körét a munkatervben előre, illetve alkalmanként – a Politikai Bizottság javaslata alapján – a Központi Bizottság határozza meg... A testület elé kerülő jelentésekben, előterjesztésekben, a szóbeli kiegészítésekben, az időszerű témák tárgyalása során állást kell foglalni azokban a kérdésekben, amelyeket a párt tagjai, szervei és szervezetei, valamint a társadalmi szervek, mozgalmak jeleznek. A tárgyalt kérdésekben ugyancsak tájékoztatni kell a testületet a párt politikájával ellentétes nézetekről és törekvésekről."

1989. február 20–21-én a KB ülésének napirendjén szerepelt a Központi Bizottsághoz írt levelekkel való foglalkozás rendje. A döntés értelmében ezekkel a Pártpolitikai Osztály foglalkozott, a levelek tartalmáról elemzést, összefoglalót kellett készíteni, amelyet a testület tagjai az ülések előtt megkaptak. A KB-tagok az osztályon betekinthettek a levelekbe, amelyeket a PPO feldolgozás után a válaszadásra illetékes KB munkabizottsághoz, osztályhoz továbbított. Követelményként fogalmazódott meg, hogy minden levélíró kapjon választ!

1989. március 29-én foglalkozott a Központi Bizottság a politikai nyilvánosság és a tájékoztatási törvény alapelveivel. Az előterjesztésben megfogalmazódott, hogy a politikai intézményrendszer demokratizálásának nélkülözhetetlen feltétele a politikai nyilvánosság és a tájékoztatás reformja. Az MSZMP szakított a korábbi direkt társadalomirányítás és korlátozott nyilvánosság gyakorlásával. 1988 májusától – a pártérteezlet óta – megváltozott a központi párttestületek munkájáról szóló tájékztatás, a közlemények, tudósítások a korábbiaknál [14 több érvet, állásfoglalást tartalmaztak. A pártszóvivői intézmény, a napirendet előadó KB-titkár tájékoztatójával együtt bőségesebb információval, politikai orientációval segítette a közvélemény eligazodását; a tömegtájékoztatás közvetlen pártirányítása megszünt; a pártot a tömegtájékoztatás elsősorban a pártsajtó képviselte. (ebből fakadóan arra kell törekedtek, hogy az MSZMP minél több mértékadó, befolyásos orgánummal redelkezzék.[3]

1989. május 8-án a Központi Bizottság úgy döntött, hogy „mivel a párt káderhatásköre gyakorlásának módja nem felel meg a politizáló párt munkastílusának” kezdeményezi azoknak a jogszabályoknak hatályon kívül helyezését, amelyek a munkáltatói jogkörrel rendelkezők számára kötelezővé tették személyi döntés előtt a hatáskörileg illetékes párttestület véleményének kikérését. A Központi Bizottság megszüntette a káderhatásköri listát, lemondott az előzetes állásfoglalás jogáról az irányított pártszervek választott funkcióinak betöltése esetében, ehelyett a kezdeményezés, javaslattétel jogával kívánt élni.

1989. szeptember 1-jén a Központi Bizottság támogatta azt a javaslatot, hogy az MSZMP keretén belül munkás- és agrártagozatok jöjjenek létre; továbbá állást foglalt a munkahelyi pártszervezésről, miszerint a nem közhatalmi szerveknél a pártok azonos feltételek mellett létrehozhatnak szervezeteket, de munkaidőben politikai tevékenységet nem folytathatnak, a munkahely szervezeti-vezetési rendszerébe nem épülhetnek be, a munkahely szakmai tevékenységére irányadó határozatot nem hozhatnak.

Az 1980-ban megválasztott Központi Bizottság tagjai közül tíz elhunyt (1980-ban Gergely István és Somogyi Miklós, 1981-ben Pothornyik József és Fehér Lajos, 1982-ben Ajtai Miklós, Dobozy Imre és Papp Árpád, 1983-ban Kiss Károly, 1984-ben Dabronaki Gyula és Závodi Imre); 1982. június 23-án pedig felmentették Gyenes Andrást (a KEB elnöke lett).

Kooptálták a KB-ba Fejti Györgyöt, a KISZ KB első titkárát (1980. december 2.), Brutyó Jánost, a KEB nyugalmazott elnökét és Rajnai Sándort, bukaresti nagykövetet (1982. VI. 23.), valamint Hámori Csabát, a KISZ KB első titkárát (1984. december 4.).

A XIII. kongresszuson, 1985. március 28-án 105 tagú Központi Bizottságot választottak. Ebből 26 volt új tag (ezt *-gal jelöltük). A testület tagjai lettek:

Aczél György       az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója;

Antalóczy Albert *       az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára;

Apáti Nagy Gábor       a nagyszénási Október 6. tsz elnökhelyettese;

Apró Antal       az Országgyűlés nyugalmazott elnöke;

Baranyai Tibor *       a SZOT főtitkára;

Benke Valéria       a Társadalmi Szemle Szerkesztő Bizottságának elnöke;

Berecz Frigyes       a Beloiannisz Hiradástechnikai V. vezérigazgatója;

Berecz János       az MSZMP KB titkára;

Bónyai István *       a Volán 4.sz.V. hatvani üzemegységének autófényezője;

Borbély Gábor *       az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára;

Borbély Sándor       a Munkásőrség országos parancsnoka;

Brutyó János       az MSZMP KEB nyugalmazott elnöke;

Burgert Róbert       a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója;

Csehák Judit *       a Minisztertanács elnökhelyettese;

Cserháti István *       a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora;

Cservenka Ferencné       az MSZMP Pest Megyei Bizottságának nyugalmazott első titkára, az Országgyűlés alelnöke;

Czinege Lajos       a Minisztertanács elnökhelyettese;

Deák Gábor       az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának első titkára;

Deák László       a Mecseki Ércbányászati V. vájára;

Duschek Lajosné       a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke;

Faluvégi Lajos       a MT elnökhelyettese, az OT elnöke;

Fejti György       az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára;

Fock Jenő       a MT nyugalmazott elnöke;

Fodorné Birgés Katalin       a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának vezető titkára; [15

Gáspár Sándor       a SZOT elnöke;

Géczi János       az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára;

Glanz Lászlóné       a Felsőszölnöki Általános Iskola igazgatója;

Grósz Károly       az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára;

Gubicza Ferenc *       a balatonfüredi Csopak Tája Termelőszövetezet elnöke;

Gyebrószky Andrásné       a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója;

Gyöngyösi István       az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára;

Havasi Ferenc       az MSZMP KB titkára;

Hámori Csaba       a KISZ KB első titkára;

Hárs István       a Magyar Rádió elnöke;

Herczeg Károly       a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára;

Hollán Zsuzsa       az Országos Haematologiai és Vértranszfúziós Intézet főig.helyettese;

Hoós János       az Országos Tervhivatal államtitkára;

Horn Gyula *       külügyminisztériumi államtitkár;

Horváth Ede       a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója;

Horváth István       az MSZMP KB titkára;

Horváth József       a Csepel Autógyár gépkocsiszerelője;

Huszár István       az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója;

Jókay Endre *       a Villamosszigetelő és Műanyaggyár szerszámkészítője;

Juscsák György *       a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója;

Kamara János       belügyminiszter;

Kapolyi László *       ipari miniszter;

Karakas László       az MSZMP KB Pártgazdasági- és Ügykezelési Osztályának vezetője;

Katona Imre       az Elnöki Tanács titkára;

Katona István       az MSZMP KB Irodájának nyugalmazott vezetője;

Kádár János       az MSZMP főtitkára;

Kállai Gyula       a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke;

Kánya Erzsébet *       a Székesfehérvári Könnyűfémmű műszakvezető főművezetője;

Kárpáti Ferenc *       politikai főcsopoortfőnök, honvédelmi miniszter-helyettes;

Kiss István       szobrászművész;

Klenovics Imre *       az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára;

Kornidesz Mihály       a Magyar Televízió elnöke;

Korom Mihály       az MSZMP KB nyugalmazott titkára;

Kótai Géza *       az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője;

Kovács László *       a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára;

Köveskúti Lajos *       a Hiradástechnikai Szövetkezet elnöke;

Lakos Sándor       a Pártélet felelős szerkesztője;

Lázár György       a Minisztertanács elnöke;

Losonczi Pál       az Elnöki Tanács elnöke;

Lukács János *       az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára;

Marjai József       a Minisztertanács elnökhelyettese;

Maróthy László       a Minisztertanács elnökhelyettese;

Méhes Lajos       a SZOT nyugalmazott főtitkára;

Mód Péter       a Magyar Népköztársaság UNESCO mellett működő állandó képviseletének vezetője;

Mórocz Lajos *       honvédelmi minisztériumi államtitkár;

Nemes Dezső       az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének nyugalmazott igazgatója;

Németh Károly       az MSZMP főtitkárhelyettese;

Nyers Rezső       az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének nyugalmazott igazgatója, tanácsadó;

Oláh István       honvédelmi miniszter;

Osztafi Béla *       az Ózdi Kohászati Üzemek főkohásza;

Óvári Miklós       az MSZMP KB titkára;

Pál Lénárd       az MSZMP KB titkára;

Péter János       nyugalmazott külügyminiszter, az Országgyűlés alelnöke;

Pónya József *       a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója;

Pozsgay Imre       a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára;

Rajnai Sándor       a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete;

Rényi Péter       a Népszabadság főszerkesztő-helyettese;

Révész Ferenc       a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott igazgatója; [16

Romány Pál       az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára;

Sarlós István       az Országgyűlés elnöke;

Sikula György       az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára;

Szabó István       a TOT elnöke, a nádudvari Vörös Csillag tsz elnöke;

Szabó István *       az MSZMP Jászberény Városi Bizottságának első titkára;

Szakali József       a KNEB elnöke;

Szépvölgyi Zoltán       Budapest Főváros Tanácsának elnöke;

Szlamenicky István       a SZÖVOSZ elnöke;

Szűcs Ferenc       a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének helyettese;

Szűcs Istvánné       az MSZMP Budapest V. kerületi Bizottságának első titkára;

Szűrös Mátyás       az MSZMP KB titkára;

Takács Imréné       az Ajkai Üveggyár technológusa;

Tétényi Pál       az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke;

Tóthné Kiss Mária       a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységének személyzeti vezetője;

Tömpe István       az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnöke;

Trombitás István       a Kőolaj- és Földgázbányászati V. vezérigazgatója;

Vajda György *       a Villamosenergetikai Kutató Intézet igazgatója;

Varga László *       a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkára;

Varga Péter       az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának vezetője;

Váncsa Jenő *       mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter;

Várkonyi Péter       külügyminiszter;

Veres József       nyugalmazott munkaügyi miniszter;

Veress Péter       külkereskedelmi miniszter.

Változások a Központi Bizottság összetételében:

1985-ben meghalt Nemes Dezső és Révész Ferenc,

1986-ban meghalt Oláh István és Cserháti István,

1987-ben meghalt Brutyó János.

1988-ban meghalt Herczeg Károly.

1987. június 23-án két fővel növelték a testület létszámát és kooptálták a Központi Bizottságba:

Beck Tamást,       a BUDA-FLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatóját, a Magyar Gazdasági Kamara elnökét;

Gyuricza Lászlót,       az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkárát;

Iványi Pált,       a Fővárosi Tanács elnökét;

Medgyessy Pétert,       pénzügyminisztert;

Németh Miklóst,       az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetőjét;

Petrovszki Istvánt,       az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetőjét;

Tatai Ilonát,       a TAURUS Gumiipari Vállalat vezérigazgatóját.

1988. május 22-én az országos pártértekezleten 108 – köztük 37 új – tagot választottak a Központi Bizottságba. A testület tagja lett:

Aczél György       az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója;

Antalóczy Albert       az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára;

Baranyai Tibor       a SZOT főtitkára;

Bartha Ferenc *       kereskedelmi minisztériumi államtitkár;

Barts Oszkárné *       az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára;

Beck Tamás       a Magyar Gazdasági Kamara elnöke, a BUDA-FLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója;

Becze Ferenc *       a Szekszárdi Húsipari Vállalat TMK-csoportvezetője;

Berecz Frigyes       ipari miniszter;

Berecz János       az MSZMP KB titkára;

Bereczky Gyula *       a Magyar Televízió elnöke; [17

Berend T. Iván *       a Magyar Tudományos Akadémia elnöke;

Bocsák László *       a NOVOTEL Szálloda és a Budapest Kongresszusi Központ igazgatója;

Bónyai István       a Mátra Volán Vállalat telepfenntartó művezetője;

Borbély Gábor       a Népszabadság főszerkesztője;

Borbély Sándor       a Munkásőrség országos parancsnoka;

Boros László *       a Győr-Sopron Megyei Állami Építőipari Vállalat soproni fő-építésvezetőségének művezetője;

Burgert Róbert       a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója;

Csáki Csaba *       a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora;

Csehák Judit       szociális és egészségügyi miniszter;

Csikász Jánosné *       a Kecskeméti Konzervgyár műszakvezetője;

Deák László       a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájára;

Dudla József *       az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára;

Duschek Lajosné       a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke;

Fejti György       az MSZMP KB titkára;

Fock Jenő       a Minisztertanács nyugalmazott elnöke;

Fodorné Birgés Katalin       a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának vezető titkára;

Gáspár Antalné *       a Budapest Finomkötöttárugyár Balassagyarmati Gyáregységének varrónője;

Glanz Lászlóné       a Felsőszölnöki Általános Iskola igazgatója;

Grósz Károly       a Minisztertanács elnöke;

Gubicza Ferenc       a balatonfüredi Csopak Tája Mezőgazdasági Tsz elnöke;

Gyuricza László       az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára;

Hámori Csaba       a KISZ KB első titkára;

Hegedüs Lajos *       a hartai „Erdei Ferenc” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke;

Hollán Zsuzsa       az Országos Haematologiai Intézet főigazgató főorvosa;

Hoós János       az Országos Tervhivatal elnöke;

Horn Gyula       külügyminisztériumi államtitkár;

Horváth Ede       a RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója;

Horváth István       belügyminiszter;

Horváth József       a Csepel Autógyár szerelője;

Huszár István       az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója;

Illei György *       a Vas Megyei Tanács Markusovszky Kórház-és Rendelőintézetének főigazgató főorvos helyettese;

Iványi Pál       Budapest Főváros Tanácsának elnöke;

Jassó Mihály *       az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára;

Jókay Endre       a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár szerszámkészítője;

Judik István *       a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmestere;

Juscsák György       a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója;

Katona Béla *       az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára;

Katona Imre *       az Elnöki Tanács titkára;

Kádár János       az MSZMP elnöke;

Kállai Gyula       az Országgyűlés nyugalmazott elnöke;

Kárpáti Ferenc       honvédelmi miniszter;

Kázsmér János *       a VIDEOTON Elektronikai Vállalat vezérigazgatója;

Kiss István       szobrász, a Képzőművészeti Főiskola rektora;

Klenovics Imre       az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára;

Koi Tibor *       a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságának pályamestere;

Korom Mihály       az MSZMP KB nyugalmazott titkára;

Kótai Géza       az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője;

Kovács Ferenc *       a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora;

Kovács Imre *       az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője;

Kovács László       a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára;

Köveskúti Lajos       az OKISZ elnöke, a Híradásatechnikai Szövetkezet elnöke;

Krasznai Lajos *       az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára;

Kunos Sándor *       az Orosházi MEZŐGÉP Vállalat művezetője;

Losonczi Pál       az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke;

Lukács János       az MSZMP KB titkára;

Magyar Kálmán *       a SOTE pártbizottságának titkára, egyetemi tanár; [18

Marjai József       a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter;

Maróthy László       környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter;

Medgyessy Péter       a Minisztertanács elnökhelyettese;

Molnár Magda *       a Helikon Kiadó igazgatója;

Mórocz Lajos       honvédelmi minisztériumi államtitkár;

Nagy Imre *       a KISZ KB titkára;

Nagy Sándor *       a SZOT titkára

Németh Miklós       az MSZMP KB titkára;

Nyers Rezső       az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója;

Orbán István *       az EGIS Gyógyszergyár vezérigazgatója;

Ormos Mária *       a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora;

Osztafi Béla       az Ózdi Kohászati Üzemek kohásza;

Ördögh Szilveszter *       író, az Új Írás rovatvezetője;

Pál Lénárd       az MSZMP KB titkára;

Perényi János *       a szegedi Déri Miksa Gépipari Szakközépiskola igazgatója;

Petrovszki István       az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek osztályának vezetője;

Pónya József       a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója;

Pozsgay Imre       a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára;

Rajki Sándorné *       a Gagarin Hőerőmű Vállalat pártbizottságának titkára;

Rajnai Sándor       a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete;

Révészné Kéri Anna *       a Tungsram Rt. Kaposvári Elektroncsőgyárának csoportvezetője;

Rimóczi Sándorné *       a KONTAKTA mezőtúri gyárának csoportvezetője;

Romány Pál       az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora;

Sarlós István       az Országgyűlés elnöke;

Szabó István       a TOT elnöke, a Nádudvardi Vörös Csillag tsz elnöke;

Szabó István       az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára;

Szépe Ágnes *       a zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat minőségi ellenőre;

Szilágyi Jánosné *       a BIOGAL Gyógyszergyár laboránsa;

Szilágyi Tibor *       a Vígszínház művésze;

Szlamenicky István       a SZÖVOSZ főtitkára;

Szűrös Mátyás       az MSZMP KB titkára;

Takács Imréné       az Ajkai Üveggyár technológusa;

Tatai Ilona       a TAURUS Gumiipari Vállalat vezérigazgatója;

Tétényi Pál       az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke;

Tóthné Kiss Mária       a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységének személyzeti vezetője;

Tőkei Ferenc *       az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, az MTA Orientalisztikai Munkaközösségének vezetője;

Tömpe István       az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnöke;

Vajda György       a Villamosenergetikai Kutató Intézet igazgatója;

Varga László       a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkára;

Váncsa Jenő       mezőgazdasgi és élelmezésügyi miniszter;

Várkonyi Péter       külügyminiszter;

Veres József       nyugalmazott munkaügyi miniszter.

A Központi Bizottság összetételében az országos pártértekezlet után is több változás történt:

1988-ban meghalt Tömpe István.

1989. február 21-én saját kérésére felmentették Klenovics Imrét és Losonczi Pált.

1989. április 12-én 10 fővel felemelte a Központi Bizottság tagjainak számát és kooptálta tagjai sorába:

Barabás Jánost,       az MSZMP Budapesti Bizottságának titkárát;

Gábor Andrást,       a Tungsam Rt. vezérigazgatóját, a Magyar Gazdasági Kamara elnökét;

Gyuricsku Kálmánt,       az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkárát;

Karvalits Ferencet,       az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkárát;

Kiss Pétert,       a KISZ Budapesti Bizottságának első titkárát;

Kovács Lászlót,       a külügyminiszter helyettesét;

Lenkei Csabát       a Salgótarjáni Síküveggyár villanyszerelőjét; [19

Major Lászlót,       az MSZMP KB Irodájának vezetőjét;

Mádlné Maár Mártát,       az MSZMP Dunaújvárosi Bizottságának első titkárát;

Vastagh Pált,       az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkárát.

1989. május 8-án – egészségügyi okból – felmentették Kádár Jánost, továbbá Lukács Jánost (a KEB elnöke lett); kooptálták Eötvös Pált, a Népszabadság főszerkesztőjét; május 29-én saját kérésére felmentették Korom Mihályt és Rajnai Sándort; június 24-én kooptálták Kovács Jenőt, az MSZMP KB Pártpolitikai Osztályának vezetőjét.

Saját kérésére felmentették: szeptember 1-jén Karvalits Ferencet és Sarlós Istvánt, szeptember 13-án Kovács Lászlót (a BDSZ főtitkárát) és Nagy Sándort.


[1] A korábbi években általában 3-5, 1988-ban 9, 1989-ben pedig 12 alkalommal ülésezett a Központi Bizottság.

[2] A Titkári Tájékoztató első száma 1972 októberében jelent meg, majd általában havonta, illetve a politikai igényektől függően került kiadásra. A "Belső használatra! Az alapszervezeti vezetők informálására" feliratú füzetet a KB osztályai közösen készítették azzal a céllal, hogy segítsék a pártalapszervezetek munkáját, útbaigazítást nyújtsanak olyan nemzetközi, belpolitikai, gazdasági és kulturális kérdések megvilágításához, amelyek adott időszakban foglalkoztatták a közvéleményt. A tájékoztatóban válaszoltak az információs jelentésekben jelzett főbb problémákra, megjelölték az olyan információs forrásokat, amelyek alapszervezetekre vonatkozó határozatokat, útmutatásokat tartalmaznak; időnként érvanyagot adtak az agitációs és propaganda munkához, felhívták a figyelmet egyes jelentősebb könyvekre, politikai kiadványokra, folyóiratcikkekre. Ajánlották, hogy a Titkári Tájékoztató számaiból alakítsanak ki helyi "politikai archívumot" s annak "rendeltetésszerű" felhasználásáról az alapszervezet titkára gondoskodjon.

[3] A párt központi lapja a Népszabadság, elméleti folyóirata a Társadalmi Szemle volt, s "a különböző nézetek szembesítését szolgálta" — a Pártélet és a Propagandista — megszüntetésével egyidejűleg létrehozott Új Fórum című folyóirat.