Váradi Jegyzőkönyv – Regestrum Varadinense (1208-1235)

ÁrNem forgalmazott
Adathordozó
Megjelenés2004. március 1.

Online elérhető

A Magyar Királyság területén az európai gyakorlathoz hasonlóan a 11. századtól kezdve 1234-ig a pereket gyakran istenítélet segítségével döntötték el. A bíró, ha nem állt rendelkezésére kellő bizonyíték, a felek egyikét arra kötelezte, hogy tüzesvas-próbának vesse alá magát. Könyves Kálmán király (1095—1116) törvénye szerint mindössze 15—20 egyházi intézményben: székesegyházban és nagyobb prépostságban tarthattak istenítéleti szertartást. Közéjük számított a váradi székesegyház is. Kanonokjai feljegyzéseket készítettek. Zömmel azokat a peres ügyeket örökítették meg, amelyekben tüzesvas-próbára vagy ritkábban esküre került sor. Mellettük magánjogügyleteket is írásba foglaltak. Amit ezekből a feljegyzésekből évszázadok múltán a székesegyház sekrestyéjében megtaláltak, összegyűjtöttek és az istenítélettel kapcsolatos szertartás szövegével együtt 1550-ben Kolozsvárott Ritus explorandae veritatis ... címen kinyomtattak, azt nevezzük Váradi Jegyzőkönyvnek. A kiadás alapjául szolgáló kézirat elkallódott, de a nyomtatvány néhány példánya mind a mai napig megmaradt. A Váradi Jegyzőkönyv 1208 és 1235 között készült 389 bejegyzése mintegy 2500 személynevet és 700 helynevet tartalmaz, döntően Várad tágabb környékéről. Karácsonyi János 1903-ban Borovszky Samu közreműködésével vaskos kötetben kiadta a kolozsvári nyomtatvány hasonmását és tekintélyes tudományos apparátus kíséretében a Váradi Jegyzőkönyv időrendbe szedett szövegét. A kedvező fogadtatásban részesült történetkritikai kiadás tette igazán lehetővé a Váradi Jegyzőkönyv sokoldalú (társadalom- és jogtörténeti, diplomatikai, pecséttani, nyelvészeti, néprajzi stb.) hasznosítását. Karácsonyi János és Borovszky Samu munkájának digitális kiadása a szükséges kiegészítésekkel, valamint a Váradi Jegyzőkönyv új szövegkiadásával együtt további lehetőségeket ad a páratlan értékű forrás hasznosításához.

Szerkesztette: Solymosi László és Szovák Kornél

From the 11th century to 1234, similarly to European practice, litigations were often settled on the territory of the Kingdom of Hungary by means of ordeals. In the absence of sufficient evidence, the judge subjected one of the parties to an ordeal by hot iron. According to the law of King Coloman Beauclerc (1095—1116) ordeals were held only in some 15—20 ecclesiastical institutions: in cathedrals and in some bigger provostships. These included also the Varad (Nagyvárad/Oradea) cathedral. The canons of the cathedral made records: in most cases they registered the lawsuits that required an ordeal by fire, or, less often, the taking of an oath. In addition, some cases of private law were also recorded. Several centuries later, some records were found in the sacristy of the cathedral. They were collected and published in print, together with the text of the ordeal ceremony, under the title Ritus explorandae veritatis ... in Kolozsvár (Cluj-Napoca) in 1550. What we call the Varad Register is this compilation. The manuscript serving as a basis for the publication got lost, but some copies of the printed book have been preserved up to this day. The records of the Varad Register, made between 1208—1235, contain some 2,500 personal names and 700 toponyms, primarily from the wider surroundings of Varad. In 1903, János Karácsonyi, with the assistance of Samu Borovszky, published in a large volume both the facsimile of the Kolozsvár publication and the text of the Varad Register in chronological order, accompanied by an imposing critical apparatus. This critical edition had a favourable reception and it made the multiple exploitation (social history, legal history, diplomatics, sphragistics, linguistics, ethnography, etc.) of the Varad Register possible. The present digital publication of the work by János Karácsonyi and Samu Borovszky, including the necessary supplements and the new text edition of the Varad Register, offers further opportunities for the utilisation of this invaluable source.

Edited by László Solymosi and Kornél Szovák