Sárospataki Füzetek 1857-1905, Sárospataki Református Lapok 1882-1948

Ár40000 Ft
Adathordozó
Megjelenés2016. június 24.
A kiadványt megrendelheti az info@arcanum.hu címen.

Ez a tartalom az Arcanum Digitális Tudománytár oldalon is elérhető.

Sárospataki Füzetek 1857-1905

1857 nyarán indult útnak a Sárospataki Füzetek. Első szerkesztője, Erdélyi János, a pataki főiskola tanára volt. Erdélyi akkor a „bölcsészet és nevelés” tanáraként dolgozott itt, országos hírnévnek örvendő irodalmár, az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja volt, a legkitűnőbb magyar esztétikusok és kritikusok egyike. A kiadói felelősséget Hegedűs László alsózempléni esperes és Szeremley Gábor „hittanár”, azaz a dogmatikai tanszék vezetője vállalta magára. A szerkesztői szándék így fogalmazódott meg a folyóirat alcímében: „Protestáns és tudományos folyóirat”, mely „Egyház és nevelés, tudomány és irodalom körében” óhajtott tanulmányokat, cikkeket, közleményeket közreadni. A tudományos folyóirat belső szerkezete így oszlott meg: egyház és hittan, egyháztörténet, nevelés, tanügy, bölcsészet, műtörténelem, művészetek, irodalom, könyvismertetés, bírálatok, vegyes közlemények. A Sárospataki Füzetek 13 évfolyamára egyaránt jellemző, hogy a kor tudományosságának legmagasabb színvonalán állt. Forrásértéke – elsősorban a Tiszáninneni Egyházkerület történetére nézve – szinte egyedülálló, majd csak a Sárospataki Református Lapok veszi fel vele később a versenyt. Nem elhanyagolható, hogy a tanárokat tudományos munkára ösztönözte s egyben tért adott publikációs tevékenységüknek. De bevonta az országos tekintélyű szakírókat munkatársi körébe éppúgy, mint a tiszáninneni, igényes szellemi élet élő lelkipásztorokat. Legfőképpen pedig bekapcsolta a Kollégiumot a hazai tudományos-irodalmi vérkeringésbe. Öntudatos, igényes egyházi életre nevelt, „a jelennek tüköre, a múltnak forrása volt.” 1869-ben jelent meg az utolsó lapszám, majd 1904-ben indult újra a csupán két évfolyamot megért azonos nevű utódlap.

Terjedelem: 11 ezer oldal

 

Sárospataki Református Lapok 1882-1948

Az 1882 és 1905 között Sárospataki Lapok címen, a Sárospataki Irodalmi Kör közlönyeként megjelent lap heti periodicitással tájékoztatta az olvasóközönséget a kálvinista egyházban történt kulturális eseményekről, tudományos eredményekről, vallási reformokról, a hívekre és egyházi tisztviselőkre vonatkozó jogszabályokról, rendeletekről. A lap munkatársai és stílusa iránt az egyházon belül indított támadások következtében, a tiszáninneni egyházkerület 1905-ös közgyűlése a lap anyagi támogatásának, megvonása, megszűntetése mellett döntött. Az egyházkerület és a főiskola részéről azonnal felmerült a probléma, hogy ha megszűnik a lap, akkor nincs olyan orgánum, amely az egyházkerületben történő eseményekről tájékoztatna. Éppen ezért új közlönyre volt szükség: „Hosszú idő, immár csaknem egy negyedszázad tapasztalata bizonyítja, hogy a tiszáninneni ev. ref. egyházkerületnek s becses hagyományokra támaszkodó ősi tanintézetének, a sárospataki főiskolának nagy szüksége van oly egyházi és tanügyi közlönyre, mely hűséggel és buzgósággal szolgálja a hazai protestantizmus, közelebbről ev. ref. anyaszentegyházunk érdekeit, bemutatja a nagy nyilvánosság előtt egyházkerületünk és főiskolánk jelenségeit… E szükség érzete indította egyházkerületünk és főiskolánk vezetőségét, hogy miután a múlt hó folyamán a már több mint 22 éven át fennálló »Sárospataki Lapok« című hetilap – egyenlőre legalább – megszűnt, a mindenünnen felhangzó kívánalmaknak és közóhajnak engedve, egy új lap alapításáról gondoskodjék” – olvashatjuk az új hetilap első számában. Az új orgánumot Sárospataki Református Lapok – A Tiszáninneni Ev. Ref. Egyházkerület és a Sárospataki Főiskola közlönye címmel indították. Heti egy alkalommal, vasárnap jelent meg. Főszerkesztője Radácsy György, aki már a Sárospataki Lapoknak is kezdettől szerkesztője volt. Felelős szerkesztője és kiadója kezdetben Zsindely István, szintén a Teol. Akadémia tanára. Rácz Lajos, a neves kutató és tanár társszerkesztőként szerepel a címlapon. Az egyik főmunkatárs Finkey Ferenc volt, a másik Harsányi István, teológia tanár, a Nagykönyvtár igazgatója. A szerkesztők személye hosszú időre meghatározta a lap arculatát. Az első időszakban nem csak hivatalos hetilap volt a Sárospataki Református Lapok. Szemléletében és rovatolásában követte a Sárospataki Lapok példáját, a következő rovatok szerepeltek benne: Iskolaügy; Közéletünk; Tárca; Könyvismertetés; Külföld; Régiségek; Vegyes Közlemények. Kétharmadában hivatalos közleményeket közöltek a lapban, de 1907-től kezdve egyre inkább a pataki tanárok tudományos felfedezéseinek, fejtegetéseinek orgánumává vált. Az 1919-es tanácsköztársaság a lapot betiltotta, és csak 2 év szünetelés után indult újra. Ettől kezdve szinte kizárólag az egyház közlönyeként szolgált: „De másfelől új is lesz lapunk, mert – mellőzve a tanügytörténeti és tudományos fejtegetéseket – a nagy drágaság miatt szűkre szabott hasábjait teljesen és kizárólag egyházunk külső és belső építésének, az élő keresztyén hit feltámasztásának, a lelkek tiszta evangyéliumi hitben, igaz keresztyén erkölcsökben való elővitelének óhajtja és fogja szentelni…” A folyóirat rovatolása szintén ezen funkciónak megfelelően változott: Vezércikkek; Apróságok; Belmisszió; Egyházi élet; Halottaink; Hivatalos Rész; Irodalom–művészet; Szerkesztőségünk köréből; Vegyes közlemények. A lapban rövid időn belül nagy átalakulások mentek végbe. Azzal, hogy az egyházkerület hivatalos lapja lett, profiljában, a cikkek megfogalmazásában is a hivatalosságra, száraz megfogalmazásra törekedtek. Míg az indulást követő másfél évtizedben heves vitákról is beszámolt a lap, 1921-től kezdve a hivatalos vélemény közlésével nem adtak teret a véleménykülönbségek publikálásának a lapban. A világháború után, fennállásának utolsó két évében ismét visszatért az eredeti profiljához, és az egyház hivatalosságaival szemben inkább a hívekhez szólott írásaival. 1948 decemberében szűnt meg.

Terjedelem: 24 ezer oldal