| Ár | Nem forgalmazott |
| Adathordozó | 
|
| Megjelenés | 1999. november 30. |
This content is also available on Arcanum Digitheca.
1857 és 1868 között jelent meg a tizenkettő plusz egy pótkötetes családtörténeti munka. Történész körökben máig csak „Nagyiván”-ként emlegetik: általában azok az alapvető forrásként hosszú időn át szolgáló művek szolgálnak rá az ilyen kedves-bensőséges viszonyt jelző becéző, összevont névre, amelyekkel való kapcsolat nélkül nem képzelhető el a munka az adott területen. A genealógia és a heraldika mindmáig nélkülözhetetlen alapművét a dualizmus korának hihetetlen szorgalmú tudósa, a balassagyarmati kisnemesi családból származó Nagy Iván írta. „Nemzetünk történelméhez adni kalauzt, mely a szerepelt személyek eredetével, családi összeköttetéseivel ismertet meg, — főczélja e gyüjteménynek. Kényes és nehéz munka.” — írta az első kötet bevezetőjében a szerző. A Magyarország történelmét, közéletét ezer éven át meghatározó nemesi családok „nemzékrendje”, családi kapcsolatai egyfajta keresztmetszetét adják a feudális Magyarországnak. „Hazánkban az 1848-ki törvény hatályba lépteig [az ősiség törvényének eltörléséig] a nemzetet csak a nemes rend képezé. És noha vannak e körön kívűl is nem kevés családok, melyeknek tagjai akár a harcz, akár az irodalom vagy ipar mezején nem csekély horderejü szolgálatot tettek a közügynek, s kikre a hon büszkén tekinthet, — mégis a szereplő nagy tömeg a kiváltságosak sorából állott ki.” — írja Nagy Iván ugyanott. A többiek ténykedéséről ráadásul kevéssé maradtak fenn viszonylag megbízható, írásos dokumentumok. A „Nagyiván” forrásául legnagyobb részben levéltári anyagok: központi levéltárak, oklevelek, kancelláriai dokumentumok, a nagyobb családok csak többé-kevésbé gondozott magán levéltárai szolgáltak. A hiteles dokumentumok, forrásmunkák szűkössége, az érintett családok érdektelensége, nem egy esetben ellenérdekeltsége (ti. ne derüljön fény az esetleg pénzen vett kiváltságokra, mítosznak bizonyuló ősi származásra stb.) igen megnehezítette az egyébként is sziszifuszi adatgyűjtő, rendszerező munkát. Nyilvánvalóan nem lehetett (nem lehetséges) hibátlan, befejezett művet létrehozni: „Végre csalatkoznék, ki hinné, hogy e munka teljes, tökéletes és hibátlan leend. Ezt nemcsak egy ember, de többen egyesülve sem érhetnék utól soha. Ily mű kimerithetlen. Ezred év története áll hátunk mögött, ezt mind át kellene buvárolnunk, és még akkor sem érnénk czélt. Tévedésbe visznek magok a források is. És hány család van, mely maga sem tudja nemzékrendét negyed izig sem? — Ily műben mindég lesz igazitni, pótolni való, és ez a munka végén adandó pótlék-kötet hivatása lesz.” Mindenesetre tény, hogy az elmúlt csaknem másfél évszázadban nem akadt történész, aki hasonló alaposságú, igényességű munkába vágott volna, így Nagy Iván nemes célja teljesült: történészgenerációk számára szolgál máig nélkülözhetetlen kézikönyvül. Ugyanakkor nemcsak a szakembereknek ajánljuk a „Nagyivánt”, hanem mindenkinek, aki érdeklődik Magyarország ezeréves történelme, az azt meghatározó családok sorsa iránt.
CD-nk a 13 kötet teljes anyagát tartalmazza: az összes szöveg és az összes családfa- illetve címer-ábrázolás megtalálható a lemezen. 6500 nyomtatott oldalnyi szöveg, 3.700 családfa, 550 címer, több mint 10.000 család adatai találhatók a CD-n. A családfák ábráinak szövegeit szövegként is feldolgoztuk, így az ábrák neveire is kereshetünk.