Magyar életrajzi lexikon 1000-1990

ÁrNem forgalmazott
Adathordozó
Megjelenés2002. február 1.

Ez a tartalom az Arcanum Digitális Tudománytár oldalon is elérhető.

Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes

A Magyar Életrajzi Lexikon a magyar történelem, kultúra és tudomány nevezetes, ma már nem élő alakjait bemutató lexikon, amely teljes gyűjteményként a maga nemében egyedülálló Magyarországon. A lexikon 1994-ig négy kötetben, összesen több mint négyezer sűrű oldalon jelent meg az Akadémiai Kiadónál. A gyűjtemény, amely mintegy 20 ezer szócikket tartalmaz, közel harminc év kutatómunkájának az eredménye, amelyben több száz munkatárs vett részt. Az utolsó kötet adatgyűjtése 1990-ben fejeződött be. A lexikon azoknak a személyeknek az életrajzát mutatja be, akik emlékezetesen, tehát akár mint híres, akár mint hírhedt emberek nyomot hagytak a magyar történelem alakulásában, a politikai, tudományos, gazdasági és kulturális életben, a művészetek vagy a sport területén. Ez a gyűjtemény az első hazai kísérlet egy általános, a magyarság teljes történetét átfogó életrajzi lexikon megteremtésére. A mű eredeti megjelenése óta lehetőség nyílt több életrajz újrafogalmazására, további életrajzok felvételére, az adatok és bibliográfiák kiegészítésére. Az új, átdolgozott életrajzokat akárcsak a korábbi kiadvány szövegét Kenyeres Ágnes állította össze. A CD-ROM megszünteti a korábbi kötetek időrendi periódusok szerinti széttagozódását, és egyben lehetővé teszi a teljes szövegű keresést.

„A Magyar Életrajzi Lexikon megjelenése eseménye a magyar tudományos életnek; talán a legfontosabb hézagpótló munka […]” — Czigány Lóránt, Új Látóhatár, München, 1967.

„1957 és 1962 között, "kirúgásos" éveim alatt a Magyar Életrajzi Lexikon szerkesztésében segédkeztem. Sokan voltunk ott 56-osok. [. . .] Így kerültem az orvostörténettel kapcsolatba.” — Antall József, Magyar Nemzet, 1990. április 20.

„[…] nemcsak szakmailag elsőrangú és hiteles lexikon […] adatanyaga tiszta elrendezéssel várja, és önbecsülésre, a személyes nemzeti értékeink okán érzett örömre serkenti az érdeklődőt.” — Tarján Tamás, Népszabadság, 1994. május 28.