V. SZÍN.
Hű York, legújabb hír, melyet veszünk, hogy
A lázadók Cicester városunkat
Földig leégeték. – Le vannak-é
Már verve, fogva: nincs még róla hír?
Northumberland jő.
Isten hozott, nemes lord. Nos mi újság?
Először is, szent trónusodnak üdv!
A többi újság: hogy Londonba már
Elküldtem Spencer, Blunt, Salisbury
S a Kent fejét. Mikép fogattak el,
Elmondja bőven im e lap, ha kell. | (Iratot ad át.) |
Ég áldja, drága Percy, hű szived’.
S a földi díj se’ késik, elhihedd.
Fitzwater jő.
Felség, Brocas és sir Bennet fejét
– E két veszélyes pártosét, a kik
Oxfordban életedre törtek – én
Londonba küldtem onnan.
Fitzwater, |
Tudom, mit érsz s nem húnyok rá szemet.
Percy jő s hozza a Carlislei püspököt.
Felség, a főpártos, a westminsteri
Apát, a bűntudattól üldve és
Kedély-nyomottan, sírba szállt. De itt
Áll élve még e püspök, hogy sötét
Bűnének elvegye ítéletét.
Carlisle, sorsod ez: válaszsz magad
Zárdát, mely enyhet s szent nyugalmat ad.
Szükséges az neked. Élj ott nyugodtan,
S ha béken élsz, bántatlan halj meg ottan.
Bár ellenem vagy: szived fenekén
Sok nemes szikra ég, s becsüllek én.
Exton jő. Kiséret koporsót hoz utána.
E koporsóba’, nagy király, megölt
Félelmedet hozom temetve itt:
Nézd fő-fő ellened tetemeit.
Bordeauxi Richard: – nézd, ha akarod.
Nem köszönöm meg, Exton. Vad karod
Szégyent hozott rám e bősz tette által,
Reám s mindünkre itt, egész hazáddal!
Uram, magad szavából jött e vértett…
Ki mérget használ: gyűlöli a mérget.
Így téged én. Kivántam őt halottnak,
De gyilkosát utálom! Tette rothadt!
Dijad a kinzó öntudat legyen,
Helyben hagyó szóm soha! sem kegyem!
Bujdoss’ Kainnal, sorsod merre vet,
Nappal ne mutasd gyűlölt képedet.
– Urak, higyétek, bú emészt. Miért
Kell trónusom lépcsőin látni vért?
Jertek, keservimen osztozzatok,
Gyászt öltve és szívbéli bánatot.
Szent földre megyek én, lemosnom ott
Bűnös kezemről ah e vérnyomot.
Jertek! kisérjük gyászban legalább
Egy volt-király kora ravatalát! | (Mind el.) |