Étkezés. – I. A görögöknél. – 1. Mint az európai indogermán törzseknél általában, úgy a görögöknél is a táplálkozás a növényi és állati ételek (σιτος και χρεα) természetszerű keverékéből állott. A történelem előtti korban a táplálkozás még nagyon egyszerű: ünnepélyesebb alkalmakkor marha-, kecske-, juh- vagy disznóhús vagy az elejtett vad, de rendesen csak különféle gyümölcs, gabona, leginkább árpa, mit hosszában keresztülmetszett s tojáshoz hasonló két kő között vagy a golyóalakú magtörővel zúztak össze, s az így nyert inkább darából mint lisztből kását (πολτος) készítettek, vagy kenyértésztát (μαζα) gyúrtak, mi aztán minden időben a szegény görögnek főeledele volt. Italul tejből vagy mézből készült szeszes ital (μεδυ) szolgált. A műveltség terjedésével a táplálkozás is finomodott; az árpából (αλϕιτα) és búzából (αλειατα) való finomabb lisztkészítéssel nemcsak buzakenyeret (πυρνον), hanem különféle süteményeket is sütöttek. Használatba jöttek a különféle főzelékek, mint a mályva μυαλαχη), saláta ϑριδαξ), káposzta (ραϕανος, χραμβη), bab (χυαμοι), lencse (ϕαχαι), hagyma (χρομυα, βολβος) stb. Kedvencz ételekké lesznek a szárnyasok, tyúkok, libák, fenyvesrigók, a tojás és sajt, s különösen a halak (χατ’ εξοχην οφον) s osztrigák. Az olajfa cultus terjedésével az olaj kiszorítja a zsír használatát s a szőlőmívelés terjedésével a bor a tejet és régi mézitalt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes görög törzsek közt nagy különbség volt az étkezési fényűzést illetőleg. Míg a spartaiak az étkezésben csak a testi erők föntartására nézve legszükségesebbekre szorítkoztak, addig a boeotiaiaknál egy jó ebéd nagy élvezet volt s a siciliai görög konyha híres volt finomságáról. Az attikaiak mindkét szélsőségtől mentek maradtak. L. Dr. Iwan Müller, Die griechischen Privataltertümer, 441a–443d. – 2. Az étkezés ideje már Homerus korában is nagy valószínűséggel – mert határozottan nem állapítható meg – a reggel (αριστον, Od. 16, 2), a dél (δειπνον, Od. 17, 170) s az este (δορπον, Il. 19, 207. Od. 4, 429) volt. A classikus korban is három étkezés volt divatban. 1) A reggeli, αχρατισμα, melyet fölkelés után költöttek el s színborba (αχρατος) mártott kenyérből vagy süteményből (ιτριον) állott. 2) Az αριστον, melynek ideje a délelőtti munka befejezése után úgy dél felé volt, s mely már meleg ételekből s több fogásból állott. 3) A δορπον (δορπον) estefelé, a római coenának megfelelően a főétkezés. Ez utóbbi a társas lakomák ideje, akár az áldozati lakomáké, akár a nyilvános néplakomáké (melyeken mindenkinek kimérték a maga részét, μερις), akár a családi ünnepélyek lakomáié, akár a résztvevők közös költségén (az egyes résztvevők adalékai συμβολαι) a résztvevők valamelyikének házában rendezett lakomáké (δειπνον απο συμβολων, Homerusnál ερανος). A lakomára a vendégeket rendesen a lakoma napján a házigazda hívta meg, de meg nem hivottak is (αχλητοι, αυτοματοι) szíves fogadtatásban részesültek, mint pl. Agathon lakomáján Aristodemus, kit Socrates vitt magával. Plato symp. 174. E vendégjogot iparszerűen aknázták ki a parasiták, kik leginkább fiatalabb házigazdák dús asztalainál szerettek megjelenni, hol mint γελωτοποιοι tréfáikkal tartották derültségben a társaságot s egyúttal maguk is az élczelődés czéltáblái lettek, vagy mint χολαχες hizelgéssel és bókolással (l. Artotrogust Plautus Miles gloriosusában), vagy mint ϑεραπευτιχοι különféle szolgálatokkal iparkodtak az ebédért megszolgálni. – 3. A lakoma lefolyása főbb vonalaiban a következő volt: A vendég leült a pamlagra, a szolgák leoldották saruját (υπολυειν) és megmosták lábát (απονιζειν), majd kézmosáshoz vizet (υδωρ χατα χειρος εδοϑη) s törülközőt (χειρομαχτρον) hoztak, mire a résztvevők a ránk maradt rajzolatok és festmények tanusága szerint ketten-ketten (303. á., vázakép) egy pamlagra (χλινη), balkarjukkal a hátuk mögött kissé rézsut fektetett vánkosra (προςχεϕαλαιον) támaszkodva dőltek (Homerus korában az asztalnál még ültek, de a történelmi korban a férfiak lakomáján már csak a ritkább esetekben résztvevő nők és gyermekek ülnek). Ekkor a τραπεζοποιος felügyelete alatt álló szolgák behozták a pamlagok számának megfelelő asztalokat (τας τραπεζας ειςϕερειν) és az ételeket. Asztalterítők és asztalkendők ismeretlenek voltak, s minthogy csak kanalat (μυστιλη, μυστρον, μυστρος) használtak és sem kést, sem villát, ujjukat az ebéd folytán kenyérmorzsákkal (απομαγδαλιαι) törölgették, mely morzsákat aztán a kutyáknak dobtak. Az ebédelés befejeztével az asztalokat elvitték (αιρειν, απαιρειν, αϕαιρειν, βασταζειν τας τραπεζας) a padlót feltörölték, a kézmosáshoz ujra vizet hoztak, sokszor még szappant (σμηγμα) s kenőcsöket és virágkoszorúkat is. A kézmosás után csészébe színbort öntöttek (a 304. á., vázakép után, χλινη-re ledőlt borozót mutat, kezében a χυλιξ, előtte α τραπεζα és ϕανος), melyből mindenki kevés bornak kiöntése mellett e szavak kiséretében: αγαιϑου δαιμονος vagy υγιειας ivott.