Parallaxis
Parallaxis (gör.), az a szög, melyet két (1. ábra) az A és B pontból S ponthoz húzott egyenes egymással bezár, vagy az a szög, mely alatt az S pontból az AB távolság látszik.
1. ábra.
E P. annál kisebb, minél távolabb különben változatlan AB alapvonal mellett az S. pont. Ha A álláspontból B felé mozgunk, akkor az AS látóvonal ASB szög körül forog, s ha távol S mögött vettő háttér áll, azt hihetnők, hogy e háttéren mozgásunnak ellentétes irányban az S pont tolódott el, annál inkább, minél közelebb esik hozzánk. Ez a mindennapos, és különösen közeli tárgyaknál már akkor is felötlő jelenség, ha ezeket felváltva bal és jobb szemmel figyeljük, a Hold s a Földet megközelítő bolygók esetében ismétlődik: a látszó égboltozat más-más helyén látjuk, azaz az álló csillagok között más helyzetet foglalnak el a szerint, amint a Föld felületének más-más pontjából észleljük. Ennek folytán az álló csillagok és a Nap elfödését a Hold által (napfogyatkozás), a Merkur és Venus átvonulását különböző pontokon álló megfigyelők különböző időkben s különböző módon látják. A csillagászati efemerisek az égi testek helyzeteit a Föld középpontja számára adják; hogy ez adatból a helyzetet bárminő földfelületi pont számára megállapíthassuk, szükségünk van a P. ismeretére.
2. ábra. 3. ábra.
Legyen a 2. ábrában O a Föld középpontja, a kör ennek egy meridiánja, AH az A pont látszó, a vele párhuzamos OH' valódi horizontja. B pont fekvésénél fogva az S csillagot zenitjében látja, mig A-ban a csillag magasságát HAS = h szög méri. Az ASO = p' szög az S csillag magassági P.-a. Ha ellenben, mint a 3. ábrában, az S csillag az A hely horizontjában van, akkor ASO = p, S csillag horizontális P.-a. A P. kisebbíti az égi testek magasságát, mert ha (2. ábra) ezt O-ból figyelnők, a magasság H'OS = HAS + p', tehát p'-vel nagyobb lenne, mint A pontból. Ha valamely égi test P.-a ismeretes, akkor ez könnyen a távolság d = OS ismeretére is vezet; ha ugyanis OA = r a földsugár, akkor illetve a 2. és 3. ábrából egyenkint következik: d = r cos h/sin p' és d = r/sin p vagy mivel a P. az összes ismert égi testek számára oly kicsiny, hogy a sinus az ívvel felcserélhető: d = 206,264.8 r cps h/p' és d = 206,264.8 r/p, ha a P.-t ívmásodpercekben fejezzük ki. A két egyenlet egyesítéséből következik: p' = p cos h, azaz a magassági P. egyenlő a horizontális P. és a magasság cosinusának szorzatával, amiből egyszersmind látni, hogy a horizontális P. (h = o) a legnagyobb, a zenitális P. (h = 90 °) a legkisebb, t. i. O. Az összes ég testek közül a Holdnak van legnagyobb P.-a, mely középben 57'2'',3 = 3422',3 és ennélfogva távolsága = 206,264.8/3422.3 = 60,270 földsugár. A Hold P.-a a következő módon vezethető le megfigelésekből: észleljük (4. ábra) két ugyanazon meridiánon fekvő A és B pontból, melyeknek gömbi távolsága AOB = ω ez egyszerü esetben geográfiai szélességük különbségével egyenlő, a Hold S középpontjának delelési magasságait h és h'-t. Az ábrából ASB = p' = h' - h - w és S horizontális P.-a: p = p"/cos h+cos h'. Ugyanily módon határozható meg a Mars s minden a Földet jobban megközelítő aszteroida P.-a oppoziciója alkalmával. A Nap P.-a kicsinysége miatt ily módon már pontosan nem volna megfigyelhető, ezért más közvetett módszereket alkalmazunk (l. Nap). Értéke különben Newcomb szerint 8'',848 és ezért a Napnak a Földtől való távolsága 206,264.8/8.848 = 23,310 földsugár. A földsugárra vonatkozó P.-t napi P.-nak is szokás nevezni, és pontosabb számításoknál természetesen a Földnek a gömbtől eltérő alakjára is kell tekintettel lenni. A P.-t ez esetben mindig a Föld equatorsugarára szokás vonatkoztatni s ezért teljesebben equatori horizontális P.-ról szólunk. Az álló csillagok oly tömérdek távolságban vannak, hogy napi P. megfigyelése teljesen kilátástalan, de várható, hogy a hozzánk legközelebb eső álló csillagok eltolódást fognak mutatni, ha a földpálya egyik átmérőjének két végpontjából, tehát fél évi időköz alatt, figyelünk. Ily módon egynehány álló csillag u. n. évi P.-a csakugyan találtatott, azaz (3. ábra) ama ASO = p szög, mely alatt az S csillag az ábrában most a föld-naptávolságot jelölő AO egyenest látja, ha a csillaghoz húzott irány merőlegesen áll a földpálya sugarára. Ha valamely álló csillag évi P.-a 1 ívmásodperc volna, akkor távolsága 206 264,8 naptávolsággal (1 naptávolság = 148 710,000 km.) v. 30 billió 673 624 millió km. lenne. Mivel a fény Michelson mérései szerint másodpercenkint 299 940 km.-nyi utatt tesz, ily P.-u csillag fénye csak 3,2406 év lefolyása után jutna a Földre. De a legközelebbi álló csillag P.-a csak 3/4'' és ezért fényét hirtelen elalvása után még 4,32 évig figyelhetnők a Földön.
4. ábra.
Az első évi P.-t meghatározta Bessel 61 Cygni nevü csillagon 1837 augusztustól 1839 októberig folytatott megfigyelési sorozatból a königsbergi csillagda heliometerével az által, hogy a csillag helyét 2 optikailag nagyon közel, de tényleg nagyon messze mögötte fekvő csillaggal hasonlította össze. Ez eljárás még mai napig is az egyetlen, mely sikerrel kecsegtet, csakhogy a fáradságos heliometer-megfigyelés ma már sok esetben fotográfozás által helyettesíttetik. Az évi P. a Copernikus ideje óta fáradhatatlanul keresett legegyenesebb bizonyítéka a Földnek a Nap körül való keringésének, tehát a Copernicus-féle világrendszer helyességének.
