Három császár szövetsége
Három császár szövetsége v. Hármas-szövetség, igy nevezik azt a megállapodást, mely az ausztriai császár-magyar király, a német császár, valamint az orosz cár között e század hetvenes éveinek elején létrejött s véglegesnek 1872 szept. havától tekintetett, amidőn az elől nevezett két uralkodó külügyminisztereik kiséretében Vilmos császár látogatására Berlinbe érkeztek és a külpolitikai ügyeket is tanácskozásaik körébe vonták. A gyanakodó francia sajtó ebben az 1815-ki szent szövetség megujítását látta, mely a népszabadság, különösen pedig a köztársasági irány ellen alakult és az uj francia köztársaság szükségesnek hitte nagy hadi készületekkel védekezni. Valóban pedig nem volt egyéb, mint a három nagyhatalmasság egyetértése arra nézve, hogy a dolgoknak a prágai és a frankfurti béke által keletkezett uj rendjébe belenyugosznak, vagyis a létező állapotokat jogosaknak elismerik és a népek életének békés fejlődésére alapul fogadják, védelmezik. Egy nemét képezte tehát a békeszövetségnek és igy azt is magában foglalta, hogy se Franciaország «revanche»-törekvései a nevezett hatalmaknál támogatásra nem találnak, se pedig Oroszország nem fogja a keleti kérdést a szláv-törekvések szempontjából erőszakos megoldásra vezetni. De az 1878 nyarán Berlinben ülésező európai kongresszusnak a keleti ügyekben hozott határozataival az orosz társadalom fölötte elégedetlennek mutatkozott; a sajtó hangosan hirdette, hogy az orosz igények kellő méltatásban nem részesültek és ugy látszott, hogy a cár is Franciaországhoz közeledik. Ez ismét a német birodalom és Ausztria-Magyarország szorosabb szövetkezését eredményezte Bécsben 1879., amelyhez később Olaszország is csatlakozott és ezzel a Hármas-szövetség keletkezett.
