HEGED
HEGED, (heg-ed) önh. m. heged-t v. ~ětt. 1) Mondjuk állati vagy növényi testről, midőn a rajta esett törés vagy seb, metszés stb. öszveforr, egyberagad, mi bizonyos hártya képződése, s megrögzése által történik, tehát mintegy megegészedik. Gyógyul a seb, mert hegedni kezd. Heged a bemetélt fa dereka. Ebcsont beheged. (Km.). 2) Mondjuk híg, folyó testekről, melyek lágy részecskéi megalusznak, öszvefutnak vagy keményebbféle hártyával behuzódnak, tehát itt is az,egészedik’ fogalmával találkozunk. Heged a víz, midőn fagyni kezd és kásásodik. Beheged a patak, midőn fölszinét jéghártya födi. 3) Ritkábban am. dugúl, töműl, betömődik. Fülzsírtól beheged a fül. Mocsoktól beheged a pipa vagy pipaszár, szopóka.
