A felszín kialakulása és jellemzői
A felszín kialakulása és jellemzői
A pleisztocén elején a Duna már átfolyt a Visegrádi-szoroson, majd a Pesti-síkságra kiérve délkeletnek tartott az alföldi pliocén tó maradványának irányába. Az Alföld északkeleti részén az Északkeleti-Kárpátokból és az Észak-Erdély felől érkező vízfolyások (főképpen a Tisza, Szamos), keleten pedig a Körösök és a Maros feltöltő tevékenysége volt a jellemző. Az Északi-középhegységből érkező vízfolyások a hegység előterében, az Alföldre mélyen benyomulva szélesen elterülő hordalékkúp-síkságot építettek. A Tisza ekkor még a Nyírség irányából a Körös-vidéken át Csongrád felé tartott. Az Alföld nyugati szélén az Ős-Sárvíz a Mecsekből érkező vízfolyásokkal egyesülve a bácskai területek irányába nyomuló hordalékkúpot épített.
A vízfolyások a hordalékkúp-épülés törvényszerűségeinek megfelelően gyakran változtatták futásirányukat, így jelentős kiterjedésű területek váltak ármentessé, ahol megindulhatott a talajképződés. A hordalékkúpok hosszú ideig tartó épülése során a süllyedő alföldi területeken folyóvízi üledék-felhalmozódás és talajképződés váltogatta egymást. Ezt jól bizonyítják a kutatófúrások, amelyek különösen az erősebben süllyedő alföldi területeken nagy számú fosszilis talajt tártak fel.
A vízfolyások irányváltozását tektonikai okok is előidézték. A würm elején a Nyírség emelkedése miatt a Tisza a mai Ér-völgy helyére térült. A würm vége felé, mintegy 20–22 ezer évvel ezelőtt – főleg a Bodrogköz és a Beregi-síkság süllyedésének hatására – elhagyta az Ér-völgyet és a beregszászi hegyeket megkerülve északnyugatnak, a Bodrogköz irányába fordult. A Szamos még 3–4000 éven át az Ér-völgyben folyt, s csak ezt követően csatlakozott a Tiszához. A Tisza a Tokaji-kapun kilépve először nem a mai irányba folyt, hanem dél felé meanderezve a Hajdúháttól nyugatra fekvő területeket formálta.
A würm közepén az Északi-középhegység előterében fekvő hordalék-kúpsíkság egyes részei süllyedni kezdtek, így a hegységből dél-délkelet felé tartó egyes vízfolyások futásiránya megváltozott. A Zagyva és a Tarna a dél-jászsági süllyedék felé fordult, a Sajó és a Hernád továbbra is délkeleti, déli irányába tartott.
A Duna délkeleti irányú medre egyre déliesebbé vált. Először a mai Szeged irányába, majd a kalocsai süllyedés eredményeként már Kalocsa-Baja térsége felé talált lefolyást. Ezzel befejeződött az Ős-Sárvíz Duna–Tisza közi hordalékkúp-építő tevékenysége.
A Maros a würmben tovább építette hordalékkúpját, amelynek csúcsrészébe a hegységperemi területek emelkedése miatt bevágódott. Az Alföldön az egyik legalacsonyabban fekvő terület a Berettyó-Körösök vidéke volt, ahol sokfelé a holocén folyamán is tartott a feltöltődés.
A würm végének hideg, száraz éghajlatán a hordalékkúpok ármentes területein megkezdődött a felszín eolikus átformálódása. Az Alföldön a szél főleg szélbarázda-garmada-maradékgerinc formákat alakított ki. Parabolák a Nyírség déli felében és szigetszerűen a Duna–Tisza közén képződtek. A szél munkájának hatékony voltát bizonyítja, hogy a Duna–Tisza közén és a Nyírség északi felében terjedelmes deflációs laposok és mögöttük akkumulációs eredetű homokmezők alakultak ki.
Árvíz a Bodrogközben
A 27 000–22 000 évvel ezelőtti időszakban képződött buckákon a ké-sőglaciálisig – a pleisztocén utolsó szakaszáig – lösz-, homokos lösz- és löszös homoktakaró képződött. A hordalékkúp-síkságok alacsony peremi szegélyén ártéri löszök, lösszerű üledékek keletkeztek.
A későglaciális száraz időszakaiban (az idősebb és fiatalabb Dryas-ban) a védtelen felszíneken többfelé ismét mozgásba lendült a homok és beborította a talajjal vagy lösszel fedett felszíneket. Elsősorban a Nyírségben és a Duna–Tisza közén lehet látni fosszilis talajokkal vagy löszréteggel tagolt feltárásokat.
A későglaciális után beköszöntő, a korábbinál enyhébb, nedvesebb éghajlat hatására a folyók munkavégző képessége is megnőtt. Kalandozásai során a Tisza jelentősen átformálta a Bodrogköz, Taktaköz és a Hortobágy területét, majd – a dél-jászsági és dél-hevesi-sík további süllyedésével – valószínűleg a szubboreális fázisban került jelenlegi helyére. Szentes-Szeged közötti szakaszán erózióbázisának mélyebb szintre kerülése miatt bevágódott alluviális síkságába, s mivel enyhe bevágódását követte a Marosé is, idő múltán a Maros-hordalékkúpnak is megszűnt a további épülése. A holocén második felében az alföldi hordalékkúpok épülése teljesen befejeződött, sőt a folyók eróziós tevékenysége miatt kiterjedésük csökkent.
A holocén folyamán a táj formálásában az ember is tevékenyen részt vett. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy 4–5000 éve már elkezdődött az Alföld antropogén átalakítása. A középkortól kezdve jelentős változásokról kötetünk utolsó fejezetében olvashatunk. A természetátalakítás a 18. századtól kezdve egyre gyorsuló ütemben az egész Alföldre kiterjedt.
