Felső-jura (malm)
Felső-jura (malm)
A korábban sokáig szigetként létező területek (pl. a Déli-Kárpátok nagy része, a Tisza-mikrolemez Villány-Bihari zónája) a felső-jurában gyors süllyedésnek indultak. Erre egyebek közt sekélytengeri zátonyok és karbonát-platformok kialakulása utal. A Villányi-hegység felső-jura képződményeit vastagpados, sekélytengeri mészkő alkotja mintegy 300 méternyi vastagságban (Szársomlyói mészkő). Ennek néhány legalsó, hatalmas vastagságú, vöröses színeződésű padját (a „rózsapadokat”) kedvelt díszítőkőként fejtik a Siklós (Máriagyűd) fölötti Rózsa-bányában. Az Erdélyi-középhegység északi részén valódi, korallos zátonyok (Cornet mészkő) és hozzájuk kapcsolódó, egészen sekély tengeri háttérlagúnák (Albioara mészkő) fejlődtek ki. E több száz méter vastagságú, vastagpados mészkőösszletek látványos karsztos sziklaképződményeket formálnak (pl. a Szamosbazár és a Csodavár a Bihar-hegységben). Hasonló kifejlődésű és vastagságú – Strambergi típusúnak nevezett – mészkőösszlet alkotja a Királykő hatalmas vonulatát a Déli-Kárpátokban.
A Tordai-hasadék hatalmas, zátonyjellegű, sekélytengeri felső-jura mészkőtömeget szel ketté (Erdélyi-középhegység)
A többi területen mélyebb vizű nyílttenger uralkodott, amelyben tiszta mészkő nagyon lassú lerakódása folyt. A malm mészkőösszletek egy része vörös, gumós kifejlődésű („ammonitico rosso”), és rengeteg ammoniteszt tartalmaz (Aspidoceras, Perisphinctes). Nagyobb elterjedésű és a jura vége felé általánossá válik a tiszta fehér, vékonyan rétegzett mészkőtípus (maiolica vagy biancone), amely mészanyagú mikroplanktonikus vázak tömegéből áll (pl. Calpionella-félék).
A villányi templom-hegy felhagyott kőfejtője a felső-jura, fehér Szársomlyói mészkő vastagpados összetételét tárja fel
A Mellétei-Transzilvániai (-Vardar) óceán bezáródási folyamata során keletkezett szigetívek élénk tektonikus mozgást végeztek. Egy részük a jura végén süllyedni kezdett; ezeken a gyors süllyedéssel lépést tartó sekélytengeri zátonyok fejlődtek. Az így keletkezett, több száz méter vastagságú mészkőtömegek a későbbiekben tektonikusan lenyíródtak aljzatukról, és ma megkapó szépségű, hatalmas, tagolt mészkővonulatokként tárulnak szemünk elé (Torockó, Tordai-hasadék, Nagyhagymás, Békás-szoros). A szigetek többi része kiemelkedett, és bőséges, durvaszemcsés törmelékanyagot szolgáltatott a környező mélyebb medencékbe. A finomabb szemcséjű törmelékanyag tengeralatti gravitációs szállítással nagyobb távolságra is eljutott, és elérte azokat a mélybe süllyedt selfperemeket is, amelyek a – már beszűkült – Mellétei-óceánt szegélyezték (Bükk, a Tisza-mikrolemez déli zónája, Keleti-Kárpátok).
Zátonyjellegű, sekélytengeri felső-jura mészkőtömeget fűrészel keresztül a Békás-szoros is (Keleti-Kárpátok). Háttérben az Oltárkő
