Az akvárium lakói
Az akvárium lakói
Az összes hobbiállat közül talán a díszhalakkal van a legkevesebb gond. Nem szemetelnek, nem fütyülnek, szagtalanok, és nem kell őket sétálni vinni. Egy kisebb akvárium berendezése és üzemeltetése pedig alig kerül pénzbe.
Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az akváriumok lakói kedvelt házi kedvencek legyenek. Igaz, aranyhalakat már tenyésztettek Kínában a Sung-dinasztia idején (970–1278), de ez még aligha tekinthető a mindenki számára elérhető akvarisztikának. Európában a tizenhatodik században kezdtek el üvegedényekben halakat tartani, igaz, vajmi kevés sikerrel. Az első nyilvános akváriumok a múlt században nyíltak, s voltaképpen ezek tenyészetei, valamint a nagy felfedezések gyűjtései adták az első halakat a szobai díszakváriumokba is. Az akvarisztika századunkban teljesedett ki, ma már több ezerre tehető a tartott fajok száma, s alig akad olyan halfaj, amelyet technikai segédeszközeink birtokában ne sikerülne hosszabb ideig életben tartani, netán szaporítani.
Aranyhal
Magyarországon a 18. században már tartottak réti csíkot üvegedényben (ez még aligha volt akváriumnak nevezhető), mégpedig időjóslás céljából. A folyószabályozások, ill. a mocsarak lecsapolása később igencsak megritkította ennek az értékes halfajnak az állományát, így ma természetvédelem alatt áll. Hazánk első nyilvános akváriuma 1892-ben létesült a budapesti botanikus kert Victoria-házában. Itt trópusi környezetben fátyolfarkú aranyhalakat és kínai paradicsomhalakat mutattak be. Az első, sok fajt bemutató édesvízi és tengeri fajokat felvonultató akváriumot 1912-től tekinthették meg az érdeklődők, mégpedig a akkor újjáépült Fővárosi Állat- és Növénykertben.
Századunk első felében már akvarista társaságok is működtek az országban, s sok halfaj tenyésztése megoldódott. Az állatkereskedésekben ettől kezdve már bárki hozzájuthatott a díszhalakhoz és felszerelésekhez.
Ha magunk ragasztjuk…
A nagyhal megeszi a kishalat
Guppi és pirája
Tenger a szobában
Földközi-tenger-mánia
