Klímazonális erdők
Klímazonális erdők
Erdeink legnagyobb része szoros összefüggést mutat az éghajlat általános övezetes rendjével. Ezek az ún. klímazonális erdők. Természetes vagy természetközeli viszonyok között ezek az erdők viszonylagos egyensúlyban vannak a létüket, fennmaradásukat és felújulásukat biztosító tényezőkkel. Tehát viszonylag stabilis, viszonylag állandó és változatos összetételű, kiegyensúlyozott életközösségek, amelyek aránylag hosszú ideig képesek fennmaradni, de hosszú időt igényel a kialakulásuk is. Az életközösségek időbeli váltakozásának, fejlődésének ún. záró stádiumaként, klimaxként jönnek létre.
A Kárpát-medencében az erdős növényzet kialakulásának sajátos éghajlati határai vannak. A medence déli, legmelegebb és leginkább száraz éghajlatú részén (pl. Titeli-löszfennsík) már vannak olyan síksági területek, ahol az éghajlati viszonyokkal összhangban álló életközösség a füves puszta: a sztyepp. A Magyar-Alföld legnagyobb részének éghajlata ehhez csupán átmenetet képez, de maguk az éghajlati tényezők még nem zárják ki az erdős növényzet kialakulását. Számos egyéb tényezőn is múlik, pl. talajtani és vízellátottsági tényezőkön, hogy erdő valóban kialakul-e. Ezt az átmeneti jellegű, sokszor tájanként erősen változó sajátságokat mutató övezetet nevezzük erdősztyepp-zónának. Ennek az „átmenetnek” fontos sajátossága azonban éppen az, hogy az egyes évjáratok éghajlati sajátosságai jelentősen eltérhetnek egymástól. Az átmenti klímajelleg éppen nem azt jelenti, hogy az éghajlat minden évben átmeneti. Sokkal inkább azt, hogy bizonyos gyakorisággal vannak szárazabb, a füves pusztai éghajlathoz hasonló évek, és vannak csapadékosabb, az erdőklímának megfelelőek is. Mindebben aztán lehetnek hosszabb-rövidebb távú, időszakos változások, de meghatározott irányú változási tendenciái is.
Jól tudjuk, hogy a múlt század elejének éghajlata a mainál hűvösebb volt. Gyakoribbak voltak a zord telek és nagyobb lehetett a csapadékmennyiség is. Ebben az időszakban a bükkfa az Alföld peremterületeinek erdeiben még elég általános volt, és számos nagy értékű, idős erdőállományunk kialakulása is erre az időre nyúlik vissza.
