Életet adó víz
Életet adó víz
Csikász (Herman O. nyomán)
De mit is nevezünk lápnak, mocsárnak?
A lápok azok a sekély, mindössze 30–50 centi mély, síkvidéki állóvizek, melyek kivétel nélkül lefolyástalanok. Eredetileg többségük nagyobb és mélyebb tó volt. Azonban idővel feltöltődtek hordalékanyaggal, másrészt az elpusztult növények és állatok tömegével. A lápokban felgyülemlő, ott rothadó vízinövényeknél tőzegesedési folyamat is megfigyelhető (pl. az Ecsedi-láp, Osli stb.). Így a lápok az egykori tavak elöregedésének, végső pusztulásának szakaszát képezik. Más szóval, amikor a tavak partja felől előretörő lápi növényzet – pl. sás, káka, nád stb. – benövi az időközben feltöltődött tófeneket.
Hazánkban, főleg az Alföld kies részein, akad még néhány láp. Ezek között kiemelkedő az Izsák mellett lévő, védett „Kolon-tó”.
A lápokban kora tavasszal – amikor elolvad a hó, és ily módon sok „belvíz” keletkezik – viszonylag magas a vízállás, nemegyszer derék felett ér a víz. Nyár végén viszont – különösen ha nagy volt a meleg, a szárazság – rendszerint már csak bokáig ér a víz, de az is előfordulhat, hogy teljesen kiszárad, és csak a repedezett felületű iszap marad. Ilyenkor mostoha sors vár a lápi állatokra és különösen a halakra – igaz, egy részük minden károsodás nélkül túléli a víz nélküli napokat, heteket.
Lápi póc
Valamivel kiegyensúlyozottabb vízállása, vízháztartása van a mocsaraknak. Annak ellenére, hogy a mocsarak is kis mélységű állóvizek, amelyekben nagy és összefüggő állományokat alkot a sás, a nád vagy a tündérrózsák.
Az ún. másodlagos mocsarak akkor képződnek, ha a tavak előrehaladott kort érnek meg, miközben feltöltődnek, elsekélyesednek – s a vízi növényzet úgyszólván kiszorítja a nyílt vízrészeket, a szabad víztükröt.
