Folyóink haltársulásai
Folyóink haltársulásai
Mi minden befolyásolhatja a haltársulások kialakulását? Többek között:
– a víz kémiai jellege,
– átlátszósága,
– áramlási viszonyai,
– legalacsonyabb, átlagos és legmagasabb hőmérséklete az év folyamán,
– oldott oxigéntartalma,
– a haltáplálék-szervezetek faji összetétele és mennyisége,
– a vízfenék, a partvonal, az árterületek, továbbá az ívó- és ivadéknevelő területek jellege.
A különböző halfajok élőhely iránti igényei és az adott környezet viszonyai együttesen engedik vagy korlátozzák a megtelepedést, majd elszaporodást, valamint az állomány egy vízterületre jellemző nagyságának kialakulását.
Lapos keszeg
Íme, néhány példa:
A Duna mai jellegét tekintve, hazánkban a márna- és a dévérszinttájba tartozó folyó. Egyes holtágai állóvizeknek nevezhetők, éppen ezért azok csukás, kifejezetten pontyos vizek. A Duna sebesebb szakaszaira a márna, a jász, a paduc a jellemző, a lassúbb részekre a dévérkeszeg, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg. Mindkét vízterületen előfordulhat a balin, szórványosan a fogassüllő, a csuka, a harcsa. A tokfélék közül a kecsege az, mely jelen van, hála az évek óta folytatott, mesterséges telepítéseknek. A halászat vonatkozásában fontos fajok közül talán már csak a márna, a különféle keszegfajok és a paduc az, melyek természetes úton szaporodnak. Éppen ezért, a Duna vonatkozásában nagy jelentősége van a rendszeres kecsege-, csuka-, balin-, ponty-, harcsa- stb. kihelyezéseknek.
A Tisza egykor halban leggazdagabb vizeink közé tartozott. Azonban a vízügyi szabályozás óta ez a bőség megszűnt, jóllehet még ma is jó, kevéssé szennyezett víznek számít. A ráépült duzzasztóművek (Tiszalök, Kisköre) miatt, környezeti adottságai nagyrészt megváltozak. A duzzasztott szakaszon a folyóvizeket kedvelő fajok (a márna, a kecsege, a fejes domolykó stb.) kevésbé, az álló-, illetve a lassan folyó vizeket kedvelők (a csuka, a ponty, a compó, a dévérkeszeg stb.) mind jobb és jobb életfeltételeket találnak, ezért várható e helyeken állományuk bővülése. Sajnos, az is az igazsághoz tartozik, hogy a duzzasztott részeken egyre erőteljesebben gyarapodik az értéktelen – és a Tiszára nem jellemző – ezüstkárász állománya.
Más folyóink, mint az Ipoly, a Rába, a Zala, a Dráva, a Bodrog vagy a Kőrösök mind a márna- és a dévérszinttájba sorolható vizek.
Ponty
Viza
