Férgek
Gyakori hazai örvényférgek a tejfehér és a gyászos planária
Régebben, főleg nedves, mocsaras legelőkön tartott juhokban és szarvasmarhákban gyakori volt a májmétely (Fasciola hepatica), amely a máj károsításával és az epevezeték elzárásával az állatok elhullását okozza. Emberben is előfordulhat, ha fertőzött állat máját nem kellően átsütve fogyasztja. Ennek a fajnak a köztesgazdája a Lymnaea truncatula nevű apró mocsári csiga. A petéből létrejövő miracidium (csillós) lárva ebbe az állatba hatol be, itt leegyszerűsödve ún. csíratömlővé (sporocystává) alakul. Benne ivartalan úton nagyszámú embrió jön létre a következő, már szabadon élő nemzedék: a farkos (cercaria) lárváké. Ezek a lárvák faroknyúlványukkal a vízben szabadon úsznak, majd a vízparti növényzeten megtapadva betokozódnak. A legelő állatba ezek a betokozódott cercarialárvák kerülhetnek be, amelyekből a végleges gazda szervezetében kialakul az ivarérett féreg. Vannak azonban még bonyolultabb nemzedékváltakozású mételyek. Ilyen pl. a juhokat és kecskéket főleg a száraz legelőkön fertőző lándzsásmétely (Dicrocoleum lanceolatum). Ennek első köztesgazdája egy szárazságtűrő csigafaj (Helicella), a belőle kirajzó cercariák egy második köztesgazdába: valamilyen hangyafajba kerülve ún. metacercaria lárvaalakká fejlődnek, amely a hangya garat alatti idegdúcába nyomul be. Ennek hatására a hangya rágóival görcsös testtartásban fűszálra kapaszkodik, a legelő állat a fűvel együtt leharaphatja. Így kerül a metacercaria a végleges gazdaállatba, ahol ivarérett féreggé fejlődik. A mételyfertőzések ma már nálunk eléggé ritkák, a lándzsásmételykór egyes Földközi-tenger környéki, külterjes juh- és kecsketartó vidékeken gyakori.