1925: Törvénycikk a vadászatról
1925: Törvénycikk a vadászatról
A vadászatról rendelkező 1925. évi XXIV. törvénycikkben a földművelésügyi miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy az 1883-ban alkotott „második vadászati törvényben” meghatározott vadászati tilalmi időket szükség szerint szabályozza.
Ez a felhatalmazás a vadásztársadalomban sok ellenkezést váltott ki, mégis oly maradandónak bizonyult, hogy a gyakorlat a mai napig érvényben van.
Egy ilyen felhatalmazás már csak azért is indokolt volt, mert a háború következtében az ország vadállománya és vadászati viszonyai annyira megváltoztak, hogy egy több mint negyven esztendővel korábban hozott törvényt változatlanul fenntartani, illetve alkalmazni nem volt sem célszerű, sem lehetséges.
Egyes vadfajokban az egyedszám az ország területi veszteségeit jóval meghaladó mértékben csökkent, más fajok pedig a magyar faunából teljesen eltűntek (pl. a zerge, a medve, a farkas, a hiúz, a keselyűk stb.). Ennek következtében felvetődtek, bizonyos esetekben (pl. a medvénél) elkezdődtek a betelepítési vagy visszatelepítési kísérletek.
Mivel Magyarország erdős-hegyes vidékeinek nagy részét elvesztette, az ország „hegyvidéki-nagyvadas” jellege „alföldi-apróvadas” jellegűvé vált.
