Országos Széchényi Könyvtár
Országos Széchényi Könyvtár
Önzetlen és hazájának szolgálni akaró alapítója, gróf Széchényi Ferenc (1754-1820), már nagycenki könyvtára katalógusának összeállításakor arra gondolt, hogy részben megmentheti ezzel az ország szellemi örökségét. Később magukat a könyveket is a nemzetnek ajándékozta, II. Ferenc császár 1802. november 26-án erősítette meg az alapítólevelet.
A könyvtárnak a rendelkezésére (nem) álló hely és a fenntartáshoz szükséges anyagiak hiánya miatt az első években sok nehézséggel kellett szembenéznie. 1808-ban azonban az országgyűlés törvényt fogadott el a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításáról, melynek két első gyűjteménye Széchényi Ferenc felajánlott könyveiből és érmeiből állt. A mai Múzeum körúton vásároltak telket a gyarapodó gyűjteménynek; a könyvtár 1817-ben került az itt álló egyemeletes épületbe.
Az állomány az alapító rendszeres és bőkezű gondoskodása következtében folyamatosan gyarapodott. Nagy fegyvertény volt még a reformkorban Jankovich Miklós (1772-1846) táblabíró gyűjteményének megvásárolása, aki a vételár egy részét szintén a nemzet múzeuma részére ajánlotta fel. Majdnem elpusztult viszont minden az 1838-as nagy árvízben, amikor az értékeket és a könyveket szinte az utolsó pillanatban sikerült csak a Ludovika Akadémia épületébe szállítani, ahol rendkívüli akadályokba ütközött a használat. Mindez így maradt egészen 1845-ig, az új múzeumi palota megnyitásáig. Ekkor a könyvtár életében a következők voltak a legsürgősebben megoldandó feladatok: rendszeres évi keret biztosítása a működésre és a beszerzésre, a kötelespéldányok szolgáltatásának betartása, a katalogizálás befejezése, a megnövekedett feladatok miatt új állások szerzése, végül a rendszeres helybenolvasás lehetővé tétele. E törekvések nyomán 1866. június 4-én megnyitották a nyilvános olvasótermet; sajnos a feldolgozatlan anyag katalogizálását nem sikerült addig elvégezni. Ehhez a munkához a müncheni könyvtár némileg módosított katalogizáló, raktári és szakrendszerét alkalmazták: 12 főszakkal, 120 alosztállyal, szerzői betűrenddel és ugrószámos rendszerrel. A rendezés idejére a könyvtár bezárt, látogatókat nem fogadott.
A nemzeti könyvtár az első évtizedek gyakorlata alapján gyűjtött minden Magyarországon megjelent nyomtatványt, magyar szerzőktől külföldön megjelent művet, bárhol megjelent, magyar vonatkozású művet, a magyar összehasonlító nyelvészet tárgykörébe eső bármely művet és végül a korszerű tájékoztatást elősegítő könyvet. Az ország első könyvtárának mindenhol az a legfontosabb feladata, hogy ott minden, az adott országra vonatkozó, avval kapcsolatos irodalom hiánytalanul meglegyen. A Széchényi Könyvtár azonban a dualizmus alatt is pénzhiánnyal küszködött, sem a retrospektív (pótlólagos), sem a kurrens (folyamatos) vételhez nem rendelkezett elég alappal. A kötelespéldányokra vonatkozó rendelet pedig nem tartalmazott büntetőszankciókat, emiatt is hiányos az állomány. Ám még így is olyan nagymérvű volt a növekedés, hogy már a századfordulón szembe kellett nézni a helyhiánnyal. Örvendetes volt viszont, hogy a szolgáltatások színvonalának biztos és egyenletes emelkedése következtében folyamatosan nőtt az olvasók száma.
1919 után, ahogy zsugorodott a könyvtár raktározásra használható helye, úgy csökkent a vásárlásra fordítható összeg is – pedig e két tényező nem állt összefüggésben egymással. Nagy veszteséget jelentett, hogy az elszakított területekről teljesen megszűnt a kötelespéldányok küldése. Az állomány azonban gazdagodott Todoreszku Gyula és felesége (régi magyar könyvek) és Apponyi Sándor (hungarika-) gyűjteményével. A velencei egyezmény következtében pedig 37 igen becses középkori kódex került az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába, többek között a Képes krónika, Anonymus Gesta Hungaroruma és a Zsámboki-kódex.
Fitz József (1888-1964) igazgatása alatt felhagytak az elavult müncheni rendszerrel, áttértek a tizedes osztályozásra, a katalóguscédulák gépi sokszorosítására, a folyószámos raktári rendre. 1937-ben pedig megszervezték a tájékoztató osztályt.
Évtizedes előkészítő munkák után a Széchényi Könyvtár jelenleg, talán végleges helyén, Budán, a volt királyi palota egyik szárnyában működik. Korszerű berendezései, tágas olvasóterei, képzett könyvtárosai megkönnyítik a tanulást és a kutatómunkát. A múlt azonban nem távozott teljesen: a raktári terek befogadóképessége itt is véges, és a hely nem is bővíthető.
