Vörösmarty Mihály: ROSZ BOR
Kivált a költő, aki tollat rág.
Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt,
Igyuk meg hát ez átkozott italt.
Csapláros, méregkeverő!
Ne pislogj; jobb bort adj elő. |
Cudar biz ez, de ám igyunk, |
Hiszen magyar költők vagyunk. |
Magyar hazánkban ifju s agg szakáll,
Kivévén a bölcset meg a papot:
A költő versben lát csak jó napot.
Csapláros, méregkeverő! |
Ne pislogj; jobb bort adj elő. |
Cudar biz ez, de ám igyunk, |
Hiszen magyar költők vagyunk. |
Verembe szűrik tán? nem ismerem.
Megénekeltem harcait, borát,
S mind e napig nem láttam áldomást.
Csapláros, méregkeverő! |
Ne pislogj, egrit adj elő. |
Cudar biz ez; de ám igyunk, |
Hiszen magyar költők vagyunk. |
Borod setét mint a cigány leány,
És benne a szív édes lángja ég.
Kuruc, tatár! csak ilyen kéne még.
Csapláros, méregkeverő! |
Ménes borából adj elő. |
Cudar biz ez; de ám igyunk, |
Hiszen magyar költők vagyunk. |
És híg aranyt, mely nyakba önthető?
Somló, Tokaj, halljátok a panaszt:
Fösvény hegyek! nekünk nem szűrtök azt.
Csapláros, méregkeverő! |
Legjobb borodból adj elő. |
Cudar biz ez; de ám igyunk, |
Hiszen magyar költők vagyunk. |
Szemünk borúl és nyelvünk elakad.
Költődnek, oh hatalmas Hunnia,
Légy-étetőt engedsz-e innia!
Csapláros, méregkeverő! |
Pusztúlj, ne adj több bort elő. |
Nagyon cudar, de drága volt: |
Izleld meg érte a pokolt! |
1844. június 29. előtt