Vörösmarty Mihály: (A HAVAZÓ TÉLNEK SZELE. . . )
Árjait, és jegesűl a hegyek ormin hava. |
Tagjait, hol kocsizott Pest s Buda kénye szerént. |
Őket is a télnek mord szele rettegeti. |
A jegek, és ropogó zajjal omolnak alá. |
A kész révészek, bátran evezve hajón. |
Visszakerűl s más év kezd leforogni során, |
Nem tudjuk, miket hoz majd lefolyása nekünk. |
Eljöttét, nyerjünk ösztöne által erőt, |
Rosszúl, vagy mely jót végzeni elmulatánk. |
A jámbor szeretet visszanozási között. |
Más többekkel együtt s élj az örömnek ölén, |
Megjegyezéd s gondod volt kiterűlve reám. |