Virág Benedek: RÖVID VÁLASZ KOVÁCS SÁMUELNEK HOSSZACSKA LEVELEIRE CSÁKVÁRRA
RÖVID VÁLASZ KOVÁCS SÁMUELNEK HOSSZACSKA LEVELEIRE CSÁKVÁRRA
Későn válaszolok hangos soraidra, barátom,
S most is elég röviden; részént hogy sok dolog és gond
Környékez, részént hogy példát adjak ezáltal,
Mert hosszú levelet szoktál küldözni; ne véljed
Mégis, hogy magyaros Músád nem kedves előttem.
Tetszik, s verseinek mértékét nagyra böcsüllöm!
Így írj; másokat is így buzdíts írni, ha szívből,
Nyelvünknek fényét szereted, s magasabbra emelni
Szándékod vagyon, amin nincs kétségem; azon sincs,
Hogy koszorút vársz ágáról a delfusi fának.
A sokaságra ne nézz, a régi legényre, szegényre.
Ezt valamelly rezegő torkú kántorra bocsásd s hagyd:
Vagy, ha neked tetszik, mint soknak tetszik imillyen
Hang, nem is ok nélkül, bizvást zengj rajta, de ritkán,
És röviden. Vedd példáúl a soproni kedves
Hangozatú költőt; vagy amazt, ki kesergi leomlott
Várait e hajdan szép Honnynak: néha Csobáncra,
Néha ragad Somlóra, s neves Badacsonra, s magasról
Nézeti régi dücsőségét e földnek, azokra
Emlékeztetvén, kiknek hálával örökké
Tartozik a maradék; s oh vajha tehetne csudákat!
Így szólok, mert újra teremteni kellene mindent;
Vályogok a mai kőszikláink többnyire, s díszesb
Thébát építtetni belőlök nem tud akármelly
Amfion is. Nem fárasztlak. Légy boldog, ohajtom.
S most is elég röviden; részént hogy sok dolog és gond
Környékez, részént hogy példát adjak ezáltal,
Mert hosszú levelet szoktál küldözni; ne véljed
Mégis, hogy magyaros Músád nem kedves előttem.
Tetszik, s verseinek mértékét nagyra böcsüllöm!
Így írj; másokat is így buzdíts írni, ha szívből,
Nyelvünknek fényét szereted, s magasabbra emelni
Szándékod vagyon, amin nincs kétségem; azon sincs,
Hogy koszorút vársz ágáról a delfusi fának.
A sokaságra ne nézz, a régi legényre, szegényre.
Ezt valamelly rezegő torkú kántorra bocsásd s hagyd:
Vagy, ha neked tetszik, mint soknak tetszik imillyen
Hang, nem is ok nélkül, bizvást zengj rajta, de ritkán,
És röviden. Vedd példáúl a soproni kedves
Hangozatú költőt; vagy amazt, ki kesergi leomlott
Várait e hajdan szép Honnynak: néha Csobáncra,
Néha ragad Somlóra, s neves Badacsonra, s magasról
Nézeti régi dücsőségét e földnek, azokra
Emlékeztetvén, kiknek hálával örökké
Tartozik a maradék; s oh vajha tehetne csudákat!
Így szólok, mert újra teremteni kellene mindent;
Vályogok a mai kőszikláink többnyire, s díszesb
Thébát építtetni belőlök nem tud akármelly
Amfion is. Nem fárasztlak. Légy boldog, ohajtom.
