Virág Benedek: BARÓTI SZABÓ DÁVIDHOZ
BARÓTI SZABÓ DÁVIDHOZ
Állj meg, Barátom! Pybered érdemes
Árnyéka nem hí még: nem akar magyar
Hazád s barátidnak keserves
Bút s szomorú napokat szerezni.
Árnyéka nem hí még: nem akar magyar
Hazád s barátidnak keserves
Bút s szomorú napokat szerezni.
Szüntesd megindúlt bánatod árjait,
S maradj közöttünk, míg lehet; életünk,
(Oh jaj! naponként látjuk,) ollyan,
Mint az üveg, s fiatal virágszál.
S maradj közöttünk, míg lehet; életünk,
(Oh jaj! naponként látjuk,) ollyan,
Mint az üveg, s fiatal virágszál.
Mikor kecsegtet fényivel, eltörik;
Mikor szemünknek víg nevetésivel
Hízelkedik kezd fogyni; majdan
Gyenge fejét lebocsátja, s elhal.
Mikor szemünknek víg nevetésivel
Hízelkedik kezd fogyni; majdan
Gyenge fejét lebocsátja, s elhal.
Hány ezret öl meg, s tészen idő előtt
Sírjok homályos mélyibe a Halál!
Kik boldogíthatták hazájok,
S számtalan emberek állapattyát!
Sírjok homályos mélyibe a Halál!
Kik boldogíthatták hazájok,
S számtalan emberek állapattyát!
Ezért sohajtott bölcs Teofrasztus is.
Méltó siralmát helybe hagyom. Jerünk
Jerünk, Hazánknak veszteségit,
Melpomeném! keseregjük együtt.
Méltó siralmát helybe hagyom. Jerünk
Jerünk, Hazánknak veszteségit,
Melpomeném! keseregjük együtt.
Oh századunknak díszei! ti, kiket
Olly sok halandó társaitok között
Minap csudáltunk, bánatunknak
Tárgyai vagytok az érdem által.
Olly sok halandó társaitok között
Minap csudáltunk, bánatunknak
Tárgyai vagytok az érdem által.
Nagy Orczy! Músák gyámola! nemzeti
Nyelvünk szerelmes gondviselője! hol,
Hol vagy? sohajt árvád utánad,
S érezi, hogy kegyes attya voltál!
Nyelvünk szerelmes gondviselője! hol,
Hol vagy? sohajt árvád utánad,
S érezi, hogy kegyes attya voltál!
A pusztaságnak fellegi közt magyar
Egünkre szállván a szomorú halál,
E tisztelendő, s ritka fényű
Csillagot elragadá előlünk.
Egünkre szállván a szomorú halál,
E tisztelendő, s ritka fényű
Csillagot elragadá előlünk.
Így tűnt el édes Nemzete, s Ősei
Erkölcseiknek híve, Berényi is.
Boldog, ki nem láthatta bűnös
Korcsosodásra jutott hazáját!
Erkölcseiknek híve, Berényi is.
Boldog, ki nem láthatta bűnös
Korcsosodásra jutott hazáját!
Hová ragadtál Nyitra vidékiről?
Músám! mi bús zajt hallok ezen vitéz
Földön? ki sírját látom? itt is,
Fájdalom! egy Hazafit siratnak!
Músám! mi bús zajt hallok ezen vitéz
Földön? ki sírját látom? itt is,
Fájdalom! egy Hazafit siratnak!
Nádasdit! Oh zúgj Dráva! sirasd nemes
Lelkű Vitézünket, kiben a Haza
Nagy oszlopát eldőlve látja,
S könyvezi hála-adó szemekkel.
Lelkű Vitézünket, kiben a Haza
Nagy oszlopát eldőlve látja,
S könyvezi hála-adó szemekkel.
Áldás reátok Hunnia magzati!
Könnyhullatásunk sírjaitok felett,
A tisztelettel s fájdalommal
Egybecsatolt szeretet gyümölcse!
Könnyhullatásunk sírjaitok felett,
A tisztelettel s fájdalommal
Egybecsatolt szeretet gyümölcse!
* Nemrégen ment el kedves Pybere után Szabó Dávid, kinek szíve a közjóért vert.
Igazán:
Igazán:
Nem azért, oh Dávid, fáradozál,
Hogy majd, ha halandó életedet
Elvégezed, és a föld, közanyánk,
Kebelébe vészen, cifra nevekkel
Kirakott márvány az utasnak eszét
Fárassza, s ki, s melly fényes voltál,
Bársonyt viselél-e vagyis tafotát,
Büszkén mutogassa; magasb, tisztább
Vala szándékod, melly már koronáz,
Mennyei polgár! Mégis citaránk
Méltán kesereg; mert jó Hazafit
Gyászol, kit jámborság, tudomány,
Hasznos munkásság ismertet;
Amillyen igen ritkán születik.
Szem előtt nem vagy, de reád szív
Néz. Bírjon csendes, szent nyugalom!
(V. B.)*
Hogy majd, ha halandó életedet
Elvégezed, és a föld, közanyánk,
Kebelébe vészen, cifra nevekkel
Kirakott márvány az utasnak eszét
Fárassza, s ki, s melly fényes voltál,
Bársonyt viselél-e vagyis tafotát,
Büszkén mutogassa; magasb, tisztább
Vala szándékod, melly már koronáz,
Mennyei polgár! Mégis citaránk
Méltán kesereg; mert jó Hazafit
Gyászol, kit jámborság, tudomány,
Hasznos munkásság ismertet;
Amillyen igen ritkán születik.
Szem előtt nem vagy, de reád szív
Néz. Bírjon csendes, szent nyugalom!
(V. B.)*
