Virág Benedek: XCV OROSZLÁNY ÉS MAJOM
XCV
OROSZLÁNY ÉS MAJOM
OROSZLÁNY ÉS MAJOM
Az állatok országában, míg nálok király
Nem volt, kegyetlen gyilkosság uralkodék;
Sokszor csekély, vagy semmi okból szaggatá
Erős az erőtelent: haszontalan panasz
Hegyeken, erdőkön és mezőkön hallatott.
Elvégre többen öszvegyülvén, gondolák,
Hogy egy hatalmasbat birónak kellene
Választani, kitől félne nagy és kicsiny lator.
Ekkor az oroszlányt választották, és neki
Királyi pálcát adtak, azon kötés alatt:
Hogy lenne kegyes, irgalmas, jó törvényhozó;
Hitét s igéretit szentűl megtartaná.
Alig kezde parancsolni, tett igéretit
Megbánta; mert előbbi vad természetét
El nem felejté. Hát álnoksághoz fogott:
Majd ezt, majd azt az állatot szép szín alatt
Hivá magához, s kérdezé: Büdös-e nekem
Szájam, lehelletem? Ha találta mondani:
Büdös; megölte, s azt is, aki hallgatott.
Igy elvészett sok szarvas, őz, nyúl, erdei
Disznó s más állat.
Ki, amit tőle kérdezett, arra ravaszúl
Felelt: Uram, királyom! Nemcsak nem büdös,
Hanem ugyan kellemes illatú lehelleted.
Ennek, szégyenből akkoron, megengedett,
Mint nagy dicsérőjének; de vigyázott reá,
S az ölettek számát vele toldani szándékozott,
Igy tett: Mintha beteg volna, tetteté magát.
Ezt hallván, öszvejőnek minden állatok
Látogatására a királynak. Orvosok
Nyelvét nézegetik: majd bal, majd jobb pulsusát
Billegetik; s azt találák, hogy gyomrát neki
Terheli nyers falat, amely úgy lágyulhatna meg,
Ha majombél véresen boríttatnék reá.
A Főtanács kiáltá: Úgy, úgy, úgy legyen!
Nem volt, kegyetlen gyilkosság uralkodék;
Sokszor csekély, vagy semmi okból szaggatá
Erős az erőtelent: haszontalan panasz
Hegyeken, erdőkön és mezőkön hallatott.
Elvégre többen öszvegyülvén, gondolák,
Hogy egy hatalmasbat birónak kellene
Választani, kitől félne nagy és kicsiny lator.
Ekkor az oroszlányt választották, és neki
Királyi pálcát adtak, azon kötés alatt:
Hogy lenne kegyes, irgalmas, jó törvényhozó;
Hitét s igéretit szentűl megtartaná.
Alig kezde parancsolni, tett igéretit
Megbánta; mert előbbi vad természetét
El nem felejté. Hát álnoksághoz fogott:
Majd ezt, majd azt az állatot szép szín alatt
Hivá magához, s kérdezé: Büdös-e nekem
Szájam, lehelletem? Ha találta mondani:
Büdös; megölte, s azt is, aki hallgatott.
Igy elvészett sok szarvas, őz, nyúl, erdei
Disznó s más állat.
| A majmot utolszor hivá, |
Felelt: Uram, királyom! Nemcsak nem büdös,
Hanem ugyan kellemes illatú lehelleted.
Ennek, szégyenből akkoron, megengedett,
Mint nagy dicsérőjének; de vigyázott reá,
S az ölettek számát vele toldani szándékozott,
Igy tett: Mintha beteg volna, tetteté magát.
Ezt hallván, öszvejőnek minden állatok
Látogatására a királynak. Orvosok
Nyelvét nézegetik: majd bal, majd jobb pulsusát
Billegetik; s azt találák, hogy gyomrát neki
Terheli nyers falat, amely úgy lágyulhatna meg,
Ha majombél véresen boríttatnék reá.
A Főtanács kiáltá: Úgy, úgy, úgy legyen!
