Virág Benedek: ESZÓPUS ÉLETE
ESZÓPUS ÉLETE
Amorion nevű helységben, melly Frigyiában vagyon, sze-
gény rabszolga szülőktől származott Eszópus; Testére nézve
a természet megvont tőle minden szépséget. Termete kisded
és karcsú volt, feje hegyes, orra lapos, nyaka rövid s vastag,
ajaki kiállók, potroha temérdek, szava zordon, színe fekete-
sárga, szóval: képe, formája képtelen, undok. De ezen rút
testben igen szép lélek s bölcs ész lakott.
Gazdája őtet ezen hibák miatt nem tartotta háznál, hanem
mezei életre s munkára kiküldötte. Ott szüntelen kellett neki
küszködnie szolgatársaival, kik reá irígykedének, mivel eszé-
ért Gazdájától többre böcsülteték, mint ők. A butákat nem-
egyszer hagyta szégyenben.
Példának okáért: Egykor Gazdájok igen jó fügéket nyert
ajándékban, mellyeket az ő távullétében szolgái megevének.
Hazatérvén előkérte; ezt hazudták, hogy Eszópus ellopta.
A Gazda mérgében kemény büntetésre kárhoztatta, s csak
alig könyörgé ki tőle Eszópus, hogy ne hirtelenkednék, ha-
nem tenne próbát. Engedett a kérésnek. Akkor Eszópus
hamar hoza gyenge meleg vizet: azt Ura láttára megitta;
hányt, de csak vizet; kérte Urát, hogy Vádolói is ugyanazont
cselekednék. Meglőn, s ihol! Azok fügéket hánytanak ki.
Így menekedett meg a veréstől és gyalázattól. Elvégre társai
arra bírták urokat, hogy Eszópust eladná. Egy Kalmár
három filléren vásárlá meg.
Új ura, midőn Asiában utaz vele, szép eszét jobban meg-
ismerte. Szolgatársai közül ki-ki a legkönnyebb terhet kapá
és veszi vala; Eszópus a zsákot, melly legnehezebb, mivel
kenyérrel teli vala, vevé vállára. Kiröhögék őtet; de nem-
sokára csudálkozának rajta; mert a kenyér fogyton fogyott,
és el is fogyott. Eszópus az üres zsákkal fütyölve ballaga.
A Kalmár Ephesusból Samosba menvén magával elvitte
Eszópust, és Xanthus Filozofusnak eladta. E tudós hamar
megszerette elmésségéért. Egykor Xanthus azt kérdé kerté-
szétől: hogyhogy vagyon az, hogy azon plánták, mellyek
magoktól természet szerént erednek, hamarább nőnek s
nevekednek, mint azok, mellyeket ti nagy munkával s fárad-
sággal szoktatok ültetni, nevelni. Ez, felele a kertész, az isteni
gondviselésnek dolga. Amit hallván Eszópus mondá: A föld
azon füveket s virágokat, mellyeket ő magától hoz, sajátinak
ismeri, és azért hamarább érleli s neveli, amazokat pedig
fattyaknak tartja, s nem is visel annyi gondot reájok.
Xanthus jó barátit vendégelni akarván, parancsolá Eszó-
pusnak, hogy ami legeslegjobb a piacon, azt szerezné meg.
Eszópus csupa nyelveket főzetett. Megharaguvék Ura, de ő
alázattal mondá: hogy nyelvnél jobbat nem tudna. Xanthus
megengedvén neki, parancsolá, hogy holnap azt vásárlaná,
ami legrosszabb. Eszópus ismét csak nyelveket adott az
asztalra, mondván: Én, Uram, alábbvalót a nyelvnél semmit
sem tudtam találni.
Nagyon gyönyörködött Xanthus Eszópusban, kinek sza-
badságot is ígért; de nem tartá meg szavát. A Samosiak
mindazáltal kisegítették a szolgai állapotból, mivel őket azon
terhes adótól, mellyel Kreszus Király nyomá, okosságával
felszabadította. Ezen Királynak udvarában élt osztán Eszó-
pus, és költeményeket írogatott. Követségbe is járt a Samo-
siakhoz, kik tiszteletére ünnepet szentelének.
Szabadságban élvén, oda utazott, ahová akart. Babilon-
ban Liker nevű Királynál igen kedves volt. Itt laktában, nem
lévén gyermeke, fiának fogadott egy Emus nevű ifjat, aki
hálaadatlan lőn hozzá; mert hamisan bevádolá. A Király
visgálat nélkűl mindent elhitt, és már halálra kerestette Eszó-
pust. Hermippus, kinél a bevádoltnak ártatlansága tudva
vala, kimenté a veszedelemből; mert addig tartá rejtekben,
míg le nem lohadott haragja a Királynak, aki eszére térvén,
és értvén életben lenni Eszópust, nagyon örült: magához
hívatta, és mint elébb, kedvelte. S Egyiptomba elereszté, hol
Nektaneb Királynak kérdésire, mellyeket neki tett, szeren-
csésen megfelelt. Bölcsességét dicsérte a Király, ellenben az
irígykedő Filozofusok, kiket leszégyenített, gyalázták. Vissza-
utazása után Babilonban Liker az ő képét aranyból kiöntette.
Egész Görögországban nagy híre, neve lőn Eszópusnak.
Delphi nevű várasban a polgárokat, kiktől rút formája miatt
kinevetteték, elmés ugyan, de kemény kifejezésivel, olly igen
magára hargította, hogy életére törnének. Amit elvégezének
magok közt, így tevék meg: Apollo kápolnájából arany-
csészét dugának Eszópusnak úti tarisznyájába; azt ezután
keresék és feltalálák. Eszópus hiába mentegeté magát. A Bi-
rák őtet halálra ítélték. Egy magas kőszikláról, mint szentség-
törő lator, nyakra-főre taszíttatott le.
Eszópus azon nagy Bölcsek között, kik az emberi nem
hasznára valaha éltenek, méltó helyet érdemel; mert jó er-
kölcsöt, jámborságot, okosságot, szelíd, együgyű, kellemetes
módon tanított. Írásait Phaedrus római nyelven versekbe
foglalta, amint írja Előljáró beszédében:
gény rabszolga szülőktől származott Eszópus; Testére nézve
a természet megvont tőle minden szépséget. Termete kisded
és karcsú volt, feje hegyes, orra lapos, nyaka rövid s vastag,
ajaki kiállók, potroha temérdek, szava zordon, színe fekete-
sárga, szóval: képe, formája képtelen, undok. De ezen rút
testben igen szép lélek s bölcs ész lakott.
Gazdája őtet ezen hibák miatt nem tartotta háznál, hanem
mezei életre s munkára kiküldötte. Ott szüntelen kellett neki
küszködnie szolgatársaival, kik reá irígykedének, mivel eszé-
ért Gazdájától többre böcsülteték, mint ők. A butákat nem-
egyszer hagyta szégyenben.
Példának okáért: Egykor Gazdájok igen jó fügéket nyert
ajándékban, mellyeket az ő távullétében szolgái megevének.
Hazatérvén előkérte; ezt hazudták, hogy Eszópus ellopta.
A Gazda mérgében kemény büntetésre kárhoztatta, s csak
alig könyörgé ki tőle Eszópus, hogy ne hirtelenkednék, ha-
nem tenne próbát. Engedett a kérésnek. Akkor Eszópus
hamar hoza gyenge meleg vizet: azt Ura láttára megitta;
hányt, de csak vizet; kérte Urát, hogy Vádolói is ugyanazont
cselekednék. Meglőn, s ihol! Azok fügéket hánytanak ki.
Így menekedett meg a veréstől és gyalázattól. Elvégre társai
arra bírták urokat, hogy Eszópust eladná. Egy Kalmár
három filléren vásárlá meg.
Új ura, midőn Asiában utaz vele, szép eszét jobban meg-
ismerte. Szolgatársai közül ki-ki a legkönnyebb terhet kapá
és veszi vala; Eszópus a zsákot, melly legnehezebb, mivel
kenyérrel teli vala, vevé vállára. Kiröhögék őtet; de nem-
sokára csudálkozának rajta; mert a kenyér fogyton fogyott,
és el is fogyott. Eszópus az üres zsákkal fütyölve ballaga.
A Kalmár Ephesusból Samosba menvén magával elvitte
Eszópust, és Xanthus Filozofusnak eladta. E tudós hamar
megszerette elmésségéért. Egykor Xanthus azt kérdé kerté-
szétől: hogyhogy vagyon az, hogy azon plánták, mellyek
magoktól természet szerént erednek, hamarább nőnek s
nevekednek, mint azok, mellyeket ti nagy munkával s fárad-
sággal szoktatok ültetni, nevelni. Ez, felele a kertész, az isteni
gondviselésnek dolga. Amit hallván Eszópus mondá: A föld
azon füveket s virágokat, mellyeket ő magától hoz, sajátinak
ismeri, és azért hamarább érleli s neveli, amazokat pedig
fattyaknak tartja, s nem is visel annyi gondot reájok.
Xanthus jó barátit vendégelni akarván, parancsolá Eszó-
pusnak, hogy ami legeslegjobb a piacon, azt szerezné meg.
Eszópus csupa nyelveket főzetett. Megharaguvék Ura, de ő
alázattal mondá: hogy nyelvnél jobbat nem tudna. Xanthus
megengedvén neki, parancsolá, hogy holnap azt vásárlaná,
ami legrosszabb. Eszópus ismét csak nyelveket adott az
asztalra, mondván: Én, Uram, alábbvalót a nyelvnél semmit
sem tudtam találni.
Nagyon gyönyörködött Xanthus Eszópusban, kinek sza-
badságot is ígért; de nem tartá meg szavát. A Samosiak
mindazáltal kisegítették a szolgai állapotból, mivel őket azon
terhes adótól, mellyel Kreszus Király nyomá, okosságával
felszabadította. Ezen Királynak udvarában élt osztán Eszó-
pus, és költeményeket írogatott. Követségbe is járt a Samo-
siakhoz, kik tiszteletére ünnepet szentelének.
Szabadságban élvén, oda utazott, ahová akart. Babilon-
ban Liker nevű Királynál igen kedves volt. Itt laktában, nem
lévén gyermeke, fiának fogadott egy Emus nevű ifjat, aki
hálaadatlan lőn hozzá; mert hamisan bevádolá. A Király
visgálat nélkűl mindent elhitt, és már halálra kerestette Eszó-
pust. Hermippus, kinél a bevádoltnak ártatlansága tudva
vala, kimenté a veszedelemből; mert addig tartá rejtekben,
míg le nem lohadott haragja a Királynak, aki eszére térvén,
és értvén életben lenni Eszópust, nagyon örült: magához
hívatta, és mint elébb, kedvelte. S Egyiptomba elereszté, hol
Nektaneb Királynak kérdésire, mellyeket neki tett, szeren-
csésen megfelelt. Bölcsességét dicsérte a Király, ellenben az
irígykedő Filozofusok, kiket leszégyenített, gyalázták. Vissza-
utazása után Babilonban Liker az ő képét aranyból kiöntette.
Egész Görögországban nagy híre, neve lőn Eszópusnak.
Delphi nevű várasban a polgárokat, kiktől rút formája miatt
kinevetteték, elmés ugyan, de kemény kifejezésivel, olly igen
magára hargította, hogy életére törnének. Amit elvégezének
magok közt, így tevék meg: Apollo kápolnájából arany-
csészét dugának Eszópusnak úti tarisznyájába; azt ezután
keresék és feltalálák. Eszópus hiába mentegeté magát. A Bi-
rák őtet halálra ítélték. Egy magas kőszikláról, mint szentség-
törő lator, nyakra-főre taszíttatott le.
Eszópus azon nagy Bölcsek között, kik az emberi nem
hasznára valaha éltenek, méltó helyet érdemel; mert jó er-
kölcsöt, jámborságot, okosságot, szelíd, együgyű, kellemetes
módon tanított. Írásait Phaedrus római nyelven versekbe
foglalta, amint írja Előljáró beszédében:
Aesopus auctor quam materiam reperit,
Hanc ego polivi versibus senariis.
Hanc ego polivi versibus senariis.
Hatos jambusokban, de igen szabadon folyókban, írt Phaed-
rus, kit én ezen költeményekben, mellyekből a tiszta jambu-
sokat nem rekesztém ki, követésre méltónak itéltem.
A Phaedrus szerént való versnek mértéke imez:
l. Állhat a vers tiszta jambusból U -
2. Spondeusból - -, de az utolsó helyen jambus legyen.
3. Dactilusból - U U
4. Anapestusból U U -
5. Tribrachisból U U U
N. B. Trocheusnak - U nincs helye a jambicumban.
rus, kit én ezen költeményekben, mellyekből a tiszta jambu-
sokat nem rekesztém ki, követésre méltónak itéltem.
A Phaedrus szerént való versnek mértéke imez:
l. Állhat a vers tiszta jambusból U -
2. Spondeusból - -, de az utolsó helyen jambus legyen.
3. Dactilusból - U U
4. Anapestusból U U -
5. Tribrachisból U U U
N. B. Trocheusnak - U nincs helye a jambicumban.
I. II. III. IV. V. VI.
---------------
U- U- U- U- U- U-
- - - - - - - - - - U -
-UU -UU -UU -UU -UU U-
UU- UU- UU- UU- UU- U-
UUU UUU UUU UUU UUU U-
---------------
U- U- U- U- U- U-
- - - - - - - - - - U -
-UU -UU -UU -UU -UU U-
UU- UU- UU- UU- UU- U-
UUU UUU UUU UUU UUU U-
