Verseghy Ferenc: 83. Búcsúzás.
83. Búcsúzás.
El ne felejts, ha mély keserved szélled,
El ne felejts, ha vídámságod élled,
'S ha tán eggy újjabb szív
hogy tőrt vessen
gondold Laurám!
el ne felejts! el ne felejts.
| melly értem most szaggattya mellyedet. |
| még szörnyű fájdalmak öldöklik szívemet. |
| teményt visz szépségednek, |
| sok próbánn átmentt hűségednek, |
| Hogy sírva mondom képednek: |
El ne felejts, azért hogy bal sorsomnak
hogy dallyait nem hallod víg lantomnak,
Gondold, hogy sem üdő,
mint a' miénk,
's értsd meg, ha majd
el ne felejts! el ne felejts!
| kegyetlen karja tőled messze vet; |
| 's orczámra életet szép orczád nem nevet. |
| sem hely olly szeretetnek, |
| hervasztó gátot nem vethetnek, |
| távúlrúl mondom szívednek: |
El ne felejts, ha sírom eltakarja
Ott lángjait bal felleg nem zavarja,
Melletted repdesvén
megáldlak tégedet
ha majd gyengén
el ne felejts! el ne felejts!
| hű szívemet, melly érted csüggedett. |
| mint itt, hol gyenge tán, de ál nem lehetett. |
| békótlan érzésekkel, |
| sok édes képzésekkel, |
| lehelli lelkem lelkednek: |
(1795.)
